hirdetés

kicca: Vonaton (újragondolva)

Vonaton ülök
Nyakamban arany ék
csörgőn rázza
a sínek ütemét

Nyakamban aranylánc
régi örökség
nagyszülém hagyta rám
mikor magához vette az ég.

A vonat suhan.

Előttem asszony
- kisded lóg csecsén
nagyokat kortyol
Szívja éltető tejét

Asszony s gyermek,
mellettük ember ül
a szeméből látom,
nem tud már emberül

Kezén pókháló
tűvel s tintával szőtte rég
felismerem benne
a gyilkosok jelét

Azért csak ülök
csendben, hangtalan
a szeme engem vizslat
én meghúzom magam

Csak egy pillanat,
már barna öklét arcomba vágja
a lánc elszakad
szemem sötétbe zárja

Cigánymosollyal áll felettem,
arcán diadal
Röhög a dicső tetten:
Hogy ma végre
mindenért megfizet egy magyar
s az estére gondol,
szájában összefut a nyál
ma megint lesz kenyér,
lesz jóízű csámcsogás
és nem érzi sosem:
az étel íze más
ha lopva szerzed
mintha dolgos nap után
enni ad szerelmed
Másképp csörög a pénz
kilyukadt zsebedben
másképp látod magad
a tiszta szemekben
és ott fenn
Isten is másnak lát...

Nem gondol evvel
ha gondol is, csak legyint
gyomromba térdel
És arcul üt megint

A vonat halad
s kábult fejemben kattogva
felsír egy gondolat:

Óh, te nagyok nagyja
most látnád nemzeted
gyámoltalan felét,
ahogy itt áll
vadul rázza kezét,
s közben ordít
ahogy a torkán kifér:
- Büdös magyar!
Bár megdöglenél!

Most kése hátamba vág
hogy elorozza bőrzekém
olcsó rongyom, mint életem
- neki épp annyit ér
(szájában összefut a nyál:
ma lesz kenyér)

Hasad a bőr
és elönt a vér
az asszony így szól:
- Hagyd rajta, elszakadt, semmit sem ér!

hirdetés