hirdetés

*dorka*: White House

 
a bolond, aki általában egy kis bevásárlókosarat szokott maga után húzni most is ott volt a buszmegállóban. mindig csendes, soha, senkit nem bánt, ugy szokta, hogy erre-arra téblábol és fontoskodva intézi a dolgát, miközben szigorú arcot vágva beszél magához. de most a tér közepén állt és egészen furcsán viselkedett. talán elfelejtették neki beadni a szokásos gyógyszeradagot: felpuffadt arccal kiabált, egy hosszú madzagra kötött bottal kalimpált és láthatóan nagyon el volt keseredve. az emberek nagy ívben kikerülték és éles kanyart vettek az étterem felé, mert a másik oldalon két hajléktalan állt, csendben szórakozva, meg talán pénzt követelve az arra járóknak az alkalmi látványosságért. biztos ők cukkolták föl szegény bevásárlókosarast, aki most hirtelen futásba kezdett, egészen megrémisztve ezzel az NHS-be tartó nyugdíjasokat.

én is az étterem felé kerültem...White House...az a neve, mert az meg milyen rettenetesen vicces már, hogy a Fehér Házba járunk cidert inni. Amikor beléptem a szokásos kép fogadott: az ajtótól balra, a férfivécé felé vezető folysón, a lépcső alatt a kínai maffia napszemüveges tagjai délutáni fogadóórájukat tartották. Ők szedik be a pénzt a bérbeírt Masters Degree-ért, ők adják tovább hazaköltözött honfitársaik autóit és futtatják a lépten-nyomon teherbe eső apró mangalányokat.

jobbra, kicsit arrébb az észt és litván diákok szlovák sört isznak, miközben két orosz lánynak csapják a szelet, akiknek egyébként arab pasijuk van - így hát honfitársaik csak kotonnal hajlandók velük ágyba bújni, mondván, ahol egyszer cigány járt, oda ők már nem szeretnének többé hivatalosak lenni.

szóval miután a két társaság között a kandallónál ittam a ciderem, két angol munkás jött be megünnepelni az új szerszám birtokbavételét.
a gyalu az argosból (a út szemközti oldalán álló katalógusáruház) való, hatalmas, narancssárga dobozos, használati utasítással és biztonsági előírásokkal ellátott kézikönyvét a Guiness mellé tették az asztalra.

először is módszeresen leszedték a ragasztószalagot és kinyitották a dobozt. a nagy kartont szépen összehajtogatták és a lépcsőfeljáróhoz támasztották, majd a műanyag csomagolást távolították el. ekkor kétfelé szakadt a művelet: egyikük a használati utasítást és gépleírást, másikuk pedig magát a gépet tartalmazó zacskót kezdte kibontani. ezután került le a padlóra hat, pótalktatrészeket összetartó műanyag zsinór, később pedig a kukába az összes csomagolóanyag és fölösleges karton meg madzag . módszeresen kezdték olvasni a mellékelt könyvet, minden előírást pontosan betartva, mindaddig, míg fel nem hangzott a gyalu még bejáratlan, kissé idegen hangja és le nem esett az első faforgács a kocsma padlójára.

örültünk. a telefonnal készített fotón mindketten boldogan mosolyognak és magasra emelt sörrel a kezükben pózolnak a még mindig járó gyalu mellett.

White House.

hirdetés