A helyszínelő ezúttal nagy fába vágta a fejszéjét, amikor szombat délután úgy döntött, a Petőfi Irodalmi Múzeum felé veszi az irányt, s a Szépírók Társaságának rendes őszi rendezvényét szemlézi, mert a Független irodalmi csoportosulások a Kádár-korban alcímű program két napra kiterjedő sűrűsége a látogatót próbára tette. A délelőtti filmvetítésekkel kezdődő, majd délután háromkor beszélgetésekkel folytatódó eseménysorozat a késő estébe nyúlt. A BBS filmeknek és a kerekasztaloknak a DJ-vé előlépett Bárdos Deák Ági szerkesztette a zenei keretet; a korszak alternatív szólamai csendültek fel: a Kex, a Spions, az URH és rokonaik „hangosították be” a Károlyi palota amúgy változatlanul túlméretezett termeit.

 

Szkárosi Endre a Fölöspéldány bemutatóján.

A háttérben Bernáth(y) Sándor.

 

Ebben a környezetben némileg groteszknek tűnt az egykori fél- illetve tényleges underground kultúra megjelenése, de a helyszínelő nem először tapasztalja a Kecskeméti utcai tér bejárhatatlanságát, mondhatni a nagyszámú résztvevő ellenére jellegzetes lakatlanságát. Ugyanakkor soha nem volt kétségbe vonható az intézmény munkatársainak az odafigyelése és feltétlen segítsége, ezért aztán érthető a választás.

 

Az Örley Kör két tagja: Esterházy Péter és Marno János

 

A Tiltáson innen és túl főcímmel kitüntetett monstre konferencia Major János kiállításának megnyitójával indult St. Auby Tamás prezentációjában. Mindenképpen korhű felütéssel tehát, hiszen mind a laudátor, mind a méltatott a korszak legjelentősebb figurái közé tartoznak. St. Auby szabadon fogalmazott előadásában hangsúlyozta Major képeinek kitüntetett, ám a mai napig el nem ismert helyét nem csupán a szűken vett magyar, hanem a nemzetközi páston is; a koincidencia alkotójának nevezte, ugyanakkor a paranoia művészének is, amennyiben utóbbi attribútum az éberség legmagasabb fokával egyenértékű. St. Auby végezetül átadta Major Jánosnak az előbbi által két éve alapított díjat, amelyet eddig már ketten megkaptak, ezúttal azonban a „legilletékesebbhez” jutott el a Major János-díj. St. Auby ehhez saját Munkácsy-díjának transzszuggerált változatát mellékelte; a Munkácsy-feliratból munka-feliratúvá „stilizált” plakettot.

 

Itt - Örley Kör: Ungváry Rudolf és Földényi F. László

Lejjebb - Békés Pál gondolkodóban (Hétfői Színpad) 

 

A prózai szekciókat a két nap szervezője, Fábri Péter vezette be, kiemelve, hogy a cél a kontextus felmutatása, az önértés megformálása, a visszaemlékezés horizontján megképződő múlt megragadása, amely minduntalan alakul is valamivé. Innen kezdve szoros időbeosztással követték egymást a meghívottak csoportjai; a kreatív felejtéssel foglalkozó Lettre International szám szerzőinek felolvasásával indulva a kezdetről szóló beszélgetéssel folytatódóan egészen az Új Symposion bemutatásáig. Lányi András, Tábor Ádám és St. Auby Tamás társaságában a Negro presszóban megalakult Zabhegyező-kört elevenítette fel, illetve egy lap alapításának, majd létre nem jöttének lehetőségeit, amelynek ötletével Kassákig jutottak, mondta St. Auby, aki a kor legmeghatározóbb kihívásának az unalmat nevezte, az unalomra adott válaszokként, gesztusokként a hasonló mozgolódásokat. Aztán felolvasások következtek, közöttük egy St. Auby által átütően előadott Urbán Miklós vers, benne a helyszínelőben végleg gyökeret vert sorral: „Bekötőutakon kirándulunk.”

 

Egy kocka Forgách András Beszélgetés az utolsó őszön (Petri György) című filmjéből

 

A későbbiekben láthatóan kiadta magát a délutánokra-estékre jellemző koreográfia: diskurálás és felolvasás. Az egyik etapban felvételről látható-hallható volt Hajas Tibor, Erdély Miklós, Najmányi László, Molnár Gergely, Algol László. A szövegek minden eseti romlékonyságukkal együtt és mindent összevetve elsősorban a szabadság elemi tehetségéről tanúskodtak, a kimondás, a performáció erejéről, egyben időbe-vetettségéről.

 

Csaplár Vilmos

 

Az Eszmélet folyóiratról folytatott beszélgetésen Csaplár Vilmos arra irányította a figyelmet, miképp teremtette meg a rendszer az ellenségeit azáltal, hogy rendőrségi ügyet kreált a csupán alkotni vágyó művészekből, a hangsúlyt tehát levette az ellenzékiség mítoszáról, míg az este utolsó órájában Szerbhorvát György erőteljesebb gesztusokkal rombolta ugyanezt.

 

Tamás Gáspár Miklós, Reményi József Tamás, Szőcs Géza és Esterházy Péter

 

A vasárnap a Mozgó Világgal kezdődött; Reményi József Tamás, egykori szerkesztő moderálásával Tamás Gáspár Miklós, Esterházy Péter és Szőcs Géza emlékezett az elhíresült lapra, és állítható, hogy Reményi jól döntött, amikor a fentieket invitálta meg az asztalhoz, mert a két nap egyik legszínesebb előadása született meg, nem kis mértékben TGM hallatlan, ám csöppet sem szokatlan lucidusságú jelenlétének, azaz megjegyzéseinek következtében.

 

Tamás Gáspár Miklós, Reményi József Tamás és Esterházy Péter

 

Reményitől hallhattunk az ún. „konzultációs listákról”, a megjelentetni nem javasolt írókat feltüntető brosúráról, és a „szerzői diktatúráról”. Utóbbi terminus technicus a kultúrpolitika vádja volt, az általuk ekképp szerkesztetlennek ítélt Mozgóval szemben.

 

'Az úgy volt...' - Tamás Gáspár Miklós, Reményi József Tamás és Szőcs Géza vizslatják a múltat

 

Esterházy a szerkesztőség félelem nélküli légkörét tartotta a legfontosabbnak, míg TGM a kor politikai elvárásairól szóló beszámolóját egy anekdotával fűszerezte, amely szerint az egykor Veres Péterrel közösen fellépni szándékozó Ignotust az akkori rendőrkapitány szándékában úgy tartóztatta fel, hogy közölte vele, a legjobb „ha mindenki a helyén marad.” Esterházy megidézte Ágnes című regényét, amelyben a „Lenin a táncparkett ördöge”- mondatot tartották elfogadhatatlannak az elvtársak, mire Esterházy kard-ki-kard odavetette, „jó, akkor legyen Jenő.” Így jelent meg a „Jenő a táncparkett ördöge”-verzió, némileg „módosítva” az eredeti kontextuson.

 

A Napló: Kornis Mihály

 

A végtelenségig sorolhatnánk a nap eseményeit A Napló című, első szamizdat periodika bemutatásától a Lélegzet bemutatóján át a Rainer Maria Rilke Társaságig, az Örley Körtől A LAP-ig, de a helyszínelő nem lenne képes krónikásként lajstromozni a hatalmas anyagot.

 

A Napló: Kornis Mihály felolvas

 

Egy biztos, pontosabban kettő: A Tiltáson innen és túl nagy ívű vállalkozás volt, a feltárni kívánt témát kimerítő munka, érdemben és helyi értékének megfelelően kezelve a magyar kultúra történetének egy fölöttébb különös és egyedi korszakát. Ahogy mondani szokás tehát. „a foglalkozás elérte célját”.

 

Fölöspéldány: Szilágyi Ákos, Györe Balázs és Bernáth(y) Sándor

 

Ám a helyszínelő nem rejti el fenntartásait sem, amelyek abban állnak, hogy minden bizonnyal dinamizálta volna a kortársak megszólalásait, elevenséget lopott volna a „sorok közé”, ha a szervezők megkísérelnek bevonni néhány, korosztályosan érintetlen, ellenben a tárgyazott epoché iránt élénk kíváncsiságot mutató fiatalabb kritikust, írót, művészt, akik más perspektívából, más csapások mentén hozhatták volna látványosabb mozgásba az alkotók emlékezetét. Talán a legközelebbi alkalomra ez is eszükbe jut a leendő „programigazgatóknak.”

 

[Az első galéria képeit Maksa Katalin és Németh György, a második galéria képeit Németh Gábor készítette.]