„Helybenfutás a túloldalra“
Törökország - Csehország 3-2 június 15., Tudósító: Burger Barna
Arra riadtam fel, hogy a csehek némete - Koller - fejel egy szemrevaló gólt, és azt látom, hogy egy hajszállal jobban örül a gólnak mint Podolski, akit szentté fognak avatni a kis ártatlan arcával.
Aztán azt is megtudjuk szeretett riporterünktől, hogy a „törökök Kollerában szenvednek“, és hogy az „eső a szünet fejleménye.“
- 2008. június 16.
Izgalmasan indult a meccs, mert nem találtam a macskát, de aztán a 10. perc tájékán megtaláltam. Én zártam be a konyhaszekrénybe, amikor a majonézt kerestem.
De nem vesztettem sokat, mert később kezdődött a mérkőzés, a törökök stoplija méreten aluli, vagy talán felüli volt és a szigorú játékvezető lecseréltette velük.
„Koller körül izzik a levegő csak azt nem tudni ki égeti meg magát benne“ mondta a riporter. Ekkor egy kicsit elbóbiskoltam és azt álmodtam, hogy a török szakvezető becseréli Mehmet Karcsit. (Végre egy magyar a törököknél.)
Arra riadtam fel, hogy a csehek némete - Koller - fejel egy szemrevaló gólt, és azt látom, hogy egy hajszállal jobban örül a gólnak mint Podolski, akit szentté fognak avatni a kis ártatlan arcával.
Aztán azt is megtudjuk szeretett riporterünktől, hogy a „törökök Kollerában szenvednek“, és hogy az „eső a szünet fejleménye.“
Forrás: AFP
A második félidő már úgy kezdődik, hogy egyre inkább kezd hasonlítani egy futballmérkőzésre.
Ekkor megértem, hogy mit érezhettek a Budai vár védői 1541-ben, és lelki szemeimmel látom a török seregeket, ahogy felsorakoznak Buda ostromához és tudom, hogy a csehek elvesztek és ettől az EB-től el kell búcsúzniuk, mert akik ennyire győzni akarnak, azok ellen nincs esély.
A törökök csak jönnek és semmi, de tényleg semmi nem szegi a kedvüket. Rúghatnak még egy gólt a csehek és ez is csak annyit jelent, és nem többet, hogy akkor hármat kell lőni a győzelemhez. És persze a norvég partjelző azt is kitalálhatja, hogy elrepült a zászló, és így nem tud jelezni. Ezek csak kifogások.
Tényleg nem zökkenti ki őket az sem, hogy a partjelzőnek zászlót kell cserélnie. Sőt a török center sprintelve hozza a tartalék zászlót, mintegy személyes kötelességének tekintve az ügyet.
Olyan vehemenciával, mondanám erővel lengetett, hogy elszállt, mint az a bizonyos. Nemcsak, hogy nem emlékszem ilyesmire, de elképzelni se tudtam volna, hogy egy partjelzőnek eltörik zászlaja!
Olyanra igen, hogy a szögletzászló eltörik. Az fogyóeszköz egy rendes szélsőhátvéd praxisában. A legendás újpesti hátvéd, Tóth Jokka egyszer eltörte, és én labdaszedőként testközelböl nézhettem és hallhattam ahogy reccsen és még félig ültében a csatáron átnyúlva elegáns mozdulattal dobja ki a csonkot a salakos futópályára. Egy balbekknek legyen stílusa.
Moldovai magasságokba emelkedve, a foci Monty Pythonja tudna, ehhez hasoló példát, a legendás Steinic- Jascsák- Podhola belsőhármas idejéből.
De vissza a pályára, ahol egy újabb gyöngyszem riporterünktől, miszerint „A török szövetségi kapitány most időt kérne, ehelyett megnézhette a hátát a kivetítőn.“
Még negyedóra van hátra amikor az első gólt szerzik a törökök és látom, hogy Koller is tudja. Látom ahogy kidagadnak az erek a halántékán. Azért harcolnak tovább, mintha mi se történt volna.
Ezen a ponton megsejtünk valamit a török lélek rejtelmeiből, amikor látjuk a török kapus, Volkan gólörömét. Biztos Ceh is inkább a továbbjutást választaná a kiállítással szemben, de nem választhat.
Még hátravan egy-egy kapushiba.Vagy nem is az, a zuhogó esőben kiejteni egy beadást? Esetleg hanyatt lökni az ellenfél csatárát a 94. percben, amikor vezet a csapatod? Inkább Ceh hibája a végzetes, ezt abból gondolom, hogy leveszi a fejét védő sisakot. A kiállított török kapus helyett a jobbszélső a vészkapus.
Szép befejezés lenne, de nem, nincs még vége hiszen a kiejthetetlen nevű norvég bíró még oszt egy sárga lapot a kieső csapat cserepadján ülő Barosnak. Ami szintén szép teljesítmény ha azt nézzük, hogy játék nélkül legalább egy lapot begyűjtött.
A macska már alszik, lassan kíhúzom a lábam a feje alól és közben még átkapcsolok a m2-re. Látom, hogy a portugálok szereztek egy jó napot a svájciaknak, amiről
eszembe jut a legendás Kiskuhalasi Gábor Áron SE, ahol a sorkatonai szolgálatomat töltöttem, pontosabban edzőnk, a nyugalmazott őrnagy bemelegítést vezénylő ellentmondást nem tűrő parancsa “ helybenfutás a túloldalra.“
Jó este, férfimunka volt.
Hozzászólás