Richard Feynmanról, az 1965-ben Nobel-díjat nyert fizikusról számos könyv született. A Feynman-gráf 1988-ban elhunyt megalkotójának életéről legutóbb tavaly ősszel adtak ki életrajzot, Quantum Man címmel. Ez még persze nem magyarázná, hogy Lawrence M. Krauss könyve miért szerepel a Külügyi ügyekben, csakhogy a könyvnek hamarosan megjelenik a papírkötéses változata, és ezt már maga Cormac McCarthy kontrollszerkesztette.

Az út, a Vad lovak vagy a Véres délkörök szerzője sosem titkolta, hogy sokkal jobban vonzódik a tudományhoz, mint az irodalomhoz, ha teheti, alkotni is egy fizikusok számára fenntartott kutatóközpontba, a Santa Fé Intézetbe szokott elvonulni. Az új-mexikó intézetben McCarthy szabályosan otthonra lelt: írógépének jellegzetes kopogása kihallatszik a folyosókra (fiatal tudósok gyakran rácsodálkoznak a hangra, hiszen számukra nem ismerős), ő pedig gyakran beül különböző megbeszélésekre, ahol kérdéseivel inspirálja a tudósokat. “Cormac ijesztő” - mondja Luis Bettencourt fizikus, de azt is hozzáteszi, hogy nagyon jó kérdéseket tud feltenni. Chris Wood neurológus úgy vélekedik, hogy McCarthy matemetikai és fizikai tudása igen nagy, és leginkább a tudományágak története terén több tudóst is felülmúl.Ő maga azt mondja, nem azért van az intézetben, mert regényíró, sőt, évek óta nem olvasott egy regényt se, a tudósok közé csak úgy besurrant. Célja egyszerűen az, hogy jól érezze magát és jókat beszélgessen. - A szerző részletesen mesél Oprah Winfrey műsorában az intézetről.

McCarthy nem először vállal szerkesztési feladatokat tudós barátai könyveinél. 2005-ben a Harvard Egyetem fizikusa, Lisa Randall könyvében segédkezett, ami igazából azt jelentette, hogy önmagát meg nem hazudtolva, a központozás ellen vette fel a harcot, különös tekintettel a pontosvesszőkre, de természetesen azért a szöveget is puhította, ahol úgy látta helyesnek. (Később Randall második könyvéből is nagy hévvel gyomlálta ki a pontosvesszőket.)

Így értünk el Krauss könyvéhez, a Quantum Manhez, amelynél McCarthy önként jelentkezett a papírkötéses kiadás kontrollszerkesztésére. Krauss azt mondja az íróról, hogy “annyira szerette a könyvet, hogy jobbá szerette volna tenni”. Amellett, hogy számos javaslatot tett bizonyos bekezdések újraírására, ezúttal ez nemcsak a pontosvesszők írtását, hanem a felkiáltójelek szisztematikus megsemmísitését is jelentette, hiszen McCarthy szerint ezeknek “nincs helye az irodalomban”.

Benedek Márton