hirdetés

Műfajok az ezredfordulón

2015. december 2.

A 2015. november 13-14-én Műfaj és komparatisztika – A műfajfogalom esélyei és kihívásai az ezredfordulón címmel rendeztek konferenciát a Pannon Egyetemen. - Ott jártunk.

hirdetés

A 2015. november 13-14-én megrendezett Műfaj és komparatisztika – A műfajfogalom esélyei és kihívásai az ezredfordulón címet viselő nemzetközi összehasonlító irodalomtudományi konferenciának idén a veszprémi Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Karának Irodalom- és Kultúratudományi Intézete adott otthont. A Nemzetközi Összehasonlító Irodalomtudományi Társaság (ICLA-AILC) Magyar Nemzeti Bizottságának vándorkonferenciája harmadik alkalommal került megrendezésre.


Horváth Géza, a kar dékánja köszöntőjében kiemelte, hogy 11 egyetemről, valamint a Kárpát-medence több területéről érkeztek a hazai irodalomtudomány jelentős képviselői doktoranduszaik kíséretében. A konferencia iránt kivételes szakmai érdeklődés mutatkozott. A szakma középgenerációjának színe-java volt jelen és ismertette műfajisággal kapcsolatos tudományos álláspontját. Szegedy-Maszák Mihály akadémikus miután kiemelte, hogy a veszprémi Irodalom- és Kultúratudományi Intézet az utóbbi évtizedben jelentékenyen járult hozzá a mai magyar irodalomtudomány eredményeihez, megemlékezett a nemrég elhunyt intézetvezetőről és tanárról, Szitár Katalinról.

A plenáris ülésszakot Szegedy-Maszák Mihály, Fried István, valamint Szávai János előadása nyitotta. A plenáris szekció alapozta meg a kétnapos előadássorozat lendületét, amely egyszerre volt informatív és vitára ösztönző.

Szegedy-Maszák Mihály előadásának gerincét Walter Scott életműve képezte, melyben sorra vette a történelmi regény kulcsfontosságú jellemzőit. Legfontosabb megállapítása, hogy a történelmi regényt olvasási módként érdemes meghatározni. Fried István az európai klasszikus irodalom mentén létrejött világirodalom-felfogás újradefiniálásának kísérletéről beszélt, ami az amerikai kultúratudományban nemrégiben végbe ment. Véleménye szerint ezen a területen új lehetőségek várnak az összehasonlító irodalomtudományra. Szávai János előadásában André Gide Naplóján keresztül vizsgálta a napló-műfaj értelmezésének lehetőségeit. A Gide-mű Lejeune önéletírói paktumának fényében problematikus, ugyanakkor Gide Naplóját regényeihez hasonló módszerrel komponálta, ezzel a fikció irányába mozdítva el az alapvetően biografikus műfajt. Tematikus keretet adott a konferenciának, hogy Z. Varga Zoltán másnap esti záró előadása rokon területtel, a traumairodalommal foglalkozott, Georges Perec W avagy a gyermekkor emlékezete című önéletrajzi művén keresztül. Az élettörténet repedéseit kitöltő jelentéktelenségeken megképződő fikció állt érdeklődésének középpontjában.

Kálmán C. György az osztályozhatóság csapdahelyzeteiről beszélt, Jeney Éva azonban kiemelte, hogy nem lehet a műfaji kategorizálást megkerülni az irodalomtudományban. Kovács Gábor A véletlen, az esetleges és a kétértelmű kapcsán a komparatisztika módszertani kiterjesztésének lehetőségeiről beszélt.

A Bahtyin műfajelméletében meghúzódó feszültségekről tartotta előadását Kulcsár-Szabó Zoltán, az orosz teoretikus monologikus lírafogalmára összpontosítva. Fogarasi György a műfajiság rendszerének természettudományos vonásairól beszélt, miszerint a „nemnek” és a „fajnak” is van elmélete. Kocziszky Éva előadásában a filozófia és a költészet párbeszéde került középpontba, Alain Badiou művein keresztül. Darab Ágnes az antik anekdota műfajával kapcsolatos felfogásokat ismertette, valamint rámutatott a középkori keresztény példázatokban való továbbélésére. A komparatisztika „műfajaként” értelmezhető tárcaregény jelentőségéről beszélt Hansági Ágnes.

A műfajok mediális közvetítettségéről is hallhattunk előadásokat. Tarjányi Eszter regénybe rejtett operettről értekezett, amellyel Kosztolányi lételméleti problémákat mondatott ki Pacsirta című művében. Németh Zoltán a Slam Poetry műfajának közösséget megkövetelő jellegét hangsúlyozta. A populárisabb műfajoknál maradva, Benyovszky Krisztián a crossoverről beszélt, amely a (kép)regény- és filmszereplők egy újfajta történetbe, narratívába való összeszerkesztését jelenti.

A szombat reggeli Műfajköziség-kultúraköziség szekció Ladányi István előadásával kezdődött. Az Egy makró emlékiratai című mű önazonossága azért problematikus, mert Végel munkája először folytatásos regényként jelent meg az Új Symposion folyóiratban, majd könyvként is kiadták. A köztességet „normaként” kezelő fordulat-prózáról tartotta előadását Bányai Éva. Fontos megállapítása, hogy a geokulturális narrációik a többkultúrájúságot erősítik. Papp Ágnes a magyar irodalom „kószálóinak”, Szindbád és Trivulzió idegenségtapasztalatáról beszélt, valamint ezen életérzés kialakulásának lehetőségeit vizsgálta.


Líra és műfajiság témakörében Szávai Dorottya Weöres Sándor Valse triste-jét vetette össze Robert Sabatier francia fordításával, valamint a vers intermediális műfaji vonatkozásaira helyezte a hangsúlyt: a zenei műfajok költeménybeli adaptációira. Bókay Antal olyan „műfordítást” vizsgált, amely során egy mű metafizikai háttere módosul, amint Borbély Szilárd Alexanderplatz című műve a Téli éjszaka meglátogathatatlan ontológiai táját referenciális térre váltja. Bengi László előadásában Babits klasszikus mintákat követő versein és Kosztolányi Esti Kornélján keresztül személtette, hogy a modernség a műfajiság tapasztalatát hogyan formálta át a maga számára. A magyar modernség lírai műfajai címmel tartott előadást Bednanics Gábor, gondolatmenetét a dal-forma köré építetve fel.

Földes Györgyi a magyar emigráns prózairodalom két jelentős képviselője, Földes Jolán és Agota Kristof műveit hasonlította össze a műfajiság szempontjából. Mekis D. János a patetikus, valamint az ezzel szembehelyezhető ironikus és reflektív Márai-regényekről beszélt. Külföldi fogadtatása az elit irodalmi kánonba emelte a hazánkban azelőtt „populárisnak” számító Márait.

A Vajda György Mihály-díjat, melyet minden évben egy fokozattal nem rendelkező, fiatal komparatista nyerhet el, idén Marjánovics Diána, a Pécsi Tudományegyetem doktorandusz hallgatója vehette át.

A szervezőbizottság tagjai: Kálmán C. György, Szávai Dorottya és Z. Varga Zoltán a zárszóban megerősítették a megnyitóban mondottakat azzal, hogy - többek közt jelen konferenciasorozatnak és az azt animáló kutatásnak is hála - a jelenkori magyar komparatisztika új lendületet vett, s egyre szélesebb szakmai közösséget tud párbeszédre hívni. A jövő évi eseményt a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen rendezik meg.

 

Sebestyén Zsuzsanna

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.