hirdetés

Belsővé tett háború

2017. január 18.

Orcsik Roland Fantomkommandó című regénye olyan disztópia, amelyben a háború és zene kapcsolata fontos szerephez jut. Az Írók Boltjában tartott könyvbemutatón az íróval Mészáros Sándor szerkesztő és Förköli Gábor kritikus beszélgetett. 

hirdetés

Orcsik Roland Fantomkommandó című regénye első prózai munkája az eddig lírában alkotó szerzőnek. Szövege olyan disztópia, amelyben a (délvidéki) háború és zene kapcsolata fontos szerephez jut. Az Írók Boltjában tartott könyvbemutatón az íróval Mészáros Sándor szerkesztő és Förköli Gábor kritikus beszélgetett. A kérdések nagy része arra irányult, hogyan képes szólni a regény a térségben jelenlévő traumáról.

A beszélgetés kezdetén Förköli a zenéhez való viszonyáról kérdezte Orcsikot, aki elmondta, hogy édesapja dobos múltjának köszönhetően a „bőr püfölésének” ritmusa már egész magzatkorában rezgésként jutott el hozzá, később a zeneiskolai zongoraleckék is ebbe a világba irányították. A zene számára kétarcú, egyrészt menekülési irány, ami egyfajta eszkapizmust tesz lehetővé, olyan menedék, odú, amely ugyanakkor sötét próféciák előérzetét továbbító hangként is jelen van az ember életében. Így említette példaként a regényben is idézett Laibach szlovén, avantgárd együttes dalait, akik egy totalitárius diktatúrát leképző zenét alkotnak meg. Orcsik úgy fogalmazott, hogy a jugoszláv kommunizmusban a „rágógumival keveredtek a szájába ezek a jelszavak”, amik beépültek nyelvi készletébe is. 

 

Orcsik Roland
 

Mészáros Sándor  a regényvilág ellenutópikus jellegét abban látta megragadhatónak, hogy a megképzett tér távol van ugyan a háború történelmi tapasztalatától, de minden, ami történik, az a háború borzalmának leképződése. A háború giccsét a média felerősíti, holott sokkal fontosabb lenne arról beszélni, hogyan tesz tönkre emberi életeket a félelem és a szorongás, és a Fantomkommandó épp ennek a megfogalmazására törekszik. Nem az oknyomozás a szöveg lényege, mint sok olyan regény esetében, amely a háború mibenlétének feltárását szeretné nyújtani, hanem az embert akarja benne megérteni. A regény hallgatása, az ún. zenétlenség az atmoszférát próbálja megragadni, Ottlik szavaival élve „tájat teremt”. A narratívának a megalkotása más, mint a huszadik század elején Thomas Mannék számára, amikor az írók meg akarták mondni a számukra is képlékeny igazságot a háborúról. Ez fontos szerep volt akkor, ami ma már nem érvényes, hiszen „mind civilek vagyunk, a regénynek is kisebb lett az arca, ami jó” – mondta Mészáros.

   
Mészáros Sándor és Förköli Gábor
 

Arra a kérdésre, hogy miért ilyen későn nyúlt ebben a formában ehhez az életet meghatározó tapasztalathoz, Orcsik elmondta, hogy ez olyan törmelékként van jelen az életében, aminek a megfogalmazásához a személyes emléket lehűtő, eltárgyiasító távolságra volt szüksége. A regényben a holokauszt, a pogromok, a délvidéki háború a „mesevilág távolában” van jelen a média közvetítettségén keresztül, így történik a háború jelenlétének megalkotása. Ebben a kettősségben mutatkozik meg az a veszély is, hogy média legnagyobb képtelensége is képes a háborút létrehozó okká válni.

A szólamok és viszonyok kidolgozása, a nyelvválasztás kérdései mentén fogalmazta meg Förköli a regénynek azt a kettősségét és bizonytalanságát, amelytől állandósul a könyvben a feszültség, a fenyegetettség érzése. Hozzátette, hogy ettől függetlenül mégis kevés szerepe van a rasszizmusnak, gyűlöletnek, inkább egyfajta enerváltság jellemzi a szereplőket. Erre reflektálva Orcsik kifejtette, hogy a regényen belüli apa antiszemitizmusát egy olyan szimptómaként igyekezett megragadni, amivel a szöveg azt kutatja, hogy mi is az, amitől bárkiben képes ilyen fokú gyűlölet, lelki deformáltság kialakulni. A szólamok szétbontása azt a célt szolgálja, hogy a helyzetet különbözően megélő nézőpontok megmutatkozzanak, és az így kialakuló komplex viszonyrendszerben azt érzékeltesse, hogyan képes a háború interiorizálódni. A szerb kiadásról szólva kifejtette, hogy nem szeretne lábjegyzetes magyarázatokat, sokkal inkább azt, ha a fordító megpróbálná átfordítani, saját nyelvbe írni ezt a szöveget.

A regény Mészáros szerint fontos próbálkozás a térség problematikájának megértésére, amiből ezidáig nem sikerült kitörni. Ehhez ezt a problémát egy társadalomnak ki kell dolgoznia, íróilag pedig a hitelesség fontos, hogy egy ilyen téma kapcsán minden író arra vállalkozzon, azt ismerje fel, amit képes megcsinálni, amiben képes hitelesen megszólalni.

 

A cikk bevezetője mellett látható, Orcsik Rolandról készült képet Bach Máté készítette.

Sóki Diána

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.