hirdetés

Műfordítás jógamatracon

2017. október 11.

Nyolcadjára is összegyűlt éves szakmai hétvégéjére a Magyar Műfordítók Egyesülete. Az október 6-8. között Dobogókőn megrendezett esemény közel hetven résztvevője együtt szakmázott, énekelt, jógázott, filmezett és nevetett a háromnapos eseményen. – Ott jártunk.

hirdetés

Lélekszakadva rohanok, kezemben az öt perccel azelőtt még húzós bőrönddel, ami persze, hogy akkor törik el, amikor időre kell mennem valahova. Mindegy, nem kések sokat, az útitársak sem neheztelnek, így még volt idejük rágyújtani. Besuvasztjuk a poggyászt a kocsi hátuljába és már araszolunk is kifelé a városból a délutáni csúcsforgalomban, Dobogókő irányába, hogy csatlakozzunk a Magyar Műfordítók Egyesületének nyolcadik, idén rendhagyó módon ősszel megrendezésre kerülő szakmai hétvégéjéhez. A rádióból afrojazz szól, a sofőrünk, Krasztev Péter irodalomtörténész, műfordító pedig azt ecseteli, hogy a háttérben szóló afrikai zenésznek negyven felesége volt, és mennyivel egyszerűbb az afrikai törzsek szerelemfelfogása, mi meg egyelőre csendben ülünk mellette, miközben a kalaptartón Esterházy Harmoniája csúszkál jobbra-balra a szerpentines úton.

Egy órával már a nagyteremben gyülekezünk, én pedig örülök, hogy a telekocsizást választottam, mert legalább van pár ismerős arc, akik mellé feszengés nélkül leülhetek. Elsőként a Magyar Műfordítók Egyesülete (MEGY) szakmai hétvégéjének vezetője köszönt minket pár szóban, kiemelve és megköszönve Prőhle Gergelynek, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) igazgatójának a támogatást, Ádám Anikónak, a MEGY elnökének, valamint Kiss Kornélia és Rácz Péter egyesületi tagoknak, hogy a szakmai hétvége megmentésére létrehozták az Arany-mentőöv alapot. Őket Nádori Lídia, taps és nevetés közepette, két piros-fehér mentőövvel ajándékozza meg. Ezt követően Krasztev Péter előadásával kezdetét veszi a szakmai hétvége előadássorozata. Milen Ruszkov bolgár író harmadik, Felmagasztosulás című regényéről beszél, melyet a L’Harmattan Kiadó kérésére fordított le, nem volt könnyű dolga, mint mondja, mivel a könyv hemzseg a bolgár nemzeti újjászületés olyan alakjaitól, akik a magyarok számára ismeretlenek, emellett pedig koteli nyelvjárásban íródott (ami egy keleti-bolgár nyelvjárás). Hogy ne veszítse el a szöveg magyarul sem a pikantériáját, a fordító székely nyelvjárásba ültette át, hol kihagyva az eredeti szövegből, hol pedig hozzátoldva. (A könyv Parti Nagy Lajos utószavával már megjelent a kiadónál.)

A vacsoránál már bátrabb vagyok, új arcokhoz ülök le, így tudom meg, hogy nem csak én vagyok „kívülálló” – ahogy a lányok is nevezték magukat: a közel hetvenfős társaságban nemcsak műfordítók, hanem sorozatfelirat-fordítók is vannak. A vacsora után közös filmnézésre gyűlünk össze a hotel kávézójában: a Paterson kisváros azonos nevű, hobbiköltő buszsofőrjéről szóló filmet nézzük (Paterson).

Másnap több, változatos témájú előadás van, tényleg nincs, ami ne érdekelne. Reggelinél még hunyorogva keresem a kávét az ebédlőben, a tányércsörgésen túl pedig hallom, hogy a közeli asztalnál egy dalszövegfordító énekel valakinek. Gyorsan összerakom, hogy N. Kiss Zsuzsa egyik egyéni konzultációjának vagyok fültanúja. Egy nagyobb asztalnál több fiatal is ül, bátorítóan mosolygunk egymásra – ők a Balassi Intézet műfordító képzéséről érkeztek, a háttérben pedig a korai közös jógáról igyekeznek páran, még polifommal a kezükben, hogy elcsípjék a reggeli végét.

Az Arany-bicentenárium kapcsán három program is helyet kapott a hétvégén, ebből kettőre már szombaton sor kerül. Ádám Anikó a műfordítás Aranykoráról beszél, a XIX. századra helyezve azt, az irodalmi és fordítói tudat elválásának nyomán, Bolonyai Gábor pedig Arany János Arisztophanész-fordításait ismerteti velünk. Hogyan használt eufemizmusokat Arany a trágár szavak elkerülésére, és hogyan tették – vagy nem tették – ezt más nyelvű fordítók?
Ebéd után Sohár Anikó a scifi- és fantasy-művek magyar nyelvre való átültetéséről – és azok sikertelenségéről, a fantasykiadók műfordítóktól elvárt irreális feltételeiről, és a magyar álfordítókról* mesél nekünk. A kilencven perces előadást interaktív feladattal zárja: öt szöveget mutat nekünk, melyekről el kell döntenünk, hogy eredeti szöveggel vagy álfordítással van-e dolgunk, s némelyik bizony komoly fejtörést okoz a csoportnak.

*álfordítás: fiktív adatokkal rendelkező (szerző, cím, kiadó), fordításként prezentált könyv, de amellyel egyező, más nyelvű szöveg sosem létezett.

Négytől már „pihentetőbb” a program, előbb Wagner Veronika játszat Limót (Language Industry Monopoly) a társasággal, annak is a műfordítós változatát, melyben a részt vevő csapatoknak az asszertív kommunikáció alkalmazásával kell problémákat megoldaniuk, vacsora után pedig Tóth Árpád kórusvezető próbál meg minket éneklésre bírni – sikerrel! Amennyire ódzkodunk eleinte az énekléstől, annyira sikeresek az erőfeszítései, a végére szinte senki nem akarja abbahagyni a kórusimprovizációt. A másfél órányi „lélekbonbon” sajnos gyorsan véget ér, de tovább fokozza az amúgy is családias hangulatot. Miután kiénekeltük magunkat, átvonulunk a kávézóhelyiségbe, ahol késő estig folytatódik a társalgás, kinek egy bögre forró tea, kinek egy pohár bor társaságában. Páran a fiatalabb korosztályból a Büszkeség és balítélet párválasztós kártyajáték-verziójával játszunk, Mr. Darcyt persze rögtön az elején elhappolják, ketten meg vénkisasszonyok maradunk. Sebaj, majd legközelebb férjhez megyek…

A zárónapon Nádasdy Ádám beszél nekünk Arany János Shakespeare-fordításairól. Arany elve, hogy mindent szabad – tudjuk meg a Szentivánéji álom magyarosított szereplőnevei és a fordításba beemelt toldis felező tizenkettes kapcsán. Az előadás második felében áttérünk a IV. Henrikre, amit az Örkény Színház felkérésére Nádasdy újra lefordított (a darabot október 19-én mutatják be Mácsai Pál rendezésében). Villámgyorsan mindenkinek handoutot oszt ki, melynek láttán mosolyognom kell, úgy érzem, másfél órára visszacsöppentem az egyetemre. A papíron példákkal veti össze saját fordítását Lévay József és Vas István verzióival, itt-ott még a mi véleményünket is kikérve.
A szakmai hétvége Hetényi Zsuzsa Nabokov-fordításokról szóló előadásával zárul. Új információval szolgál számomra, hogy Nabokov önmaga fordította műveit oroszról angolra, hogy szinesztetikus hallása volt, az meg pláne, hogy az angol olvasatban minden betű valamilyen jelentéssel bír nála, más kérdés, hogy ez mennyiben érvényesíthető fordításban.

A szűken vett három nap villámgyorsan véget ér, ebédnél már búcsúzkodunk egymástól a következő MEGY-hétvégéig, én pedig észre sem veszem, és újból a főváros utcáin bukdácsolok a törött bőröndöt cipelve.

Szabó Dorka

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.