hirdetés

Takács Zsuzsa Tandori Dezsőről írt a Hévízben

2018. december 17.

Zavarba ejtő műveinek nagy száma, és emlékezetes minden performansz, amelyet egy-egy felolvasás alkalmából vagy ürügyén bemutatott. – Takács Zsuzsa írása Tandori Dezsőről a Hévíz 2018/6-os számában.

hirdetés

Takács Zsuzsa: Tandori-rítusok

A Töredék Hamletnek című legendás kötet 68-ban jelent meg a Szépirodalmi Kiadó híressé vált fekete borítós, a mező felső harmadát színes csíkkal kettéosztó, fiatal költőket bemutató sorozatának első darabjaként. A szerző neve és a kötet címe közti piros pötty, apró kör, szabadkozás, utalás arra, hogy a (szocializmust építő) világ, amelyben élünk, feketesége ellenére is színes. Csak megemlítem a merészen fekete belső vászonborítót, a szerző és cím piros és arany mezőbe írt betűit, a kétszínnyomásos belső címlapot, a versek kezdősorának iniciáléit, hogy jelezzem, a Kiadó tisztában volt azzal, hogy korszakos szerzőt avat. Kérdés, pontosabban: nem kérdés, hogy mi lett volna, ha nem kíséri kivételes figyelem első lépéseit. Ha nem segíti, ünnepli (vagy oktatja ki) a kortárs irodalmi elit, az Újhold baráti (ízlés)köre: Nemes Nagy, Ottlik. Ha nem áll mögötte Weöres, Pilinszky és a test szerint már halott, de hatásában eleven Rilke és József Attila. Ha nem írja meg Vas István nevezetes Vojtina-levelét: „Formát, matériát (amennyiben / Nem durvaság utóbbit verseiddel / Összefüggésben említeni) biztos/ Mederben tartasz – szűk meder, / És nem te magad vájtad verseidnek, igaz. / Húsz évvel ezelőtt előkelő / Elődeid, Pilinszky és Nemes Nagy/ Ágnes az új remekmívű  csatornán/ Vezették át költészetünk honi / Beltengerébe Rilke mágiáját / Meg Trakl hervadó idegbaját…” A megsemmisítően gazdag, tékozló királyfi, Tandori azonban erre se rezzent meg, követte fényes csillagát.

Második kötetétől kezdve azonban épp az általa művelt, magas, szépirodalmat tette gyanússá olvasói és rajongói előtt, és teremtette meg azt a gördülékeny filozófiai-fogalmi nyelvet, mely a magyarul írók és olvasók számára csakhamar természetessé és használhatóvá vált.

Zavarba ejtő műveinek nagy száma, és emlékezetes minden performansz, amelyet egy-egy felolvasás alkalmából vagy ürügyén bemutatott.  Ha nem tudnánk, hogy egyetlen író, költő, műfordító, ideogram-szerkesztő, grafikus, álszakíró rejtőzik neve és álnevei mögött, azt hinnénk egy egész műhely: író, lóversenyrajongó, ornitológiára (mit ornitológiára? – verebekre; mit verebekre? – Totyira, Szpéróra és Pipi-nénire) szakosodott szakembergárda dolgozik a keze alá.

„Már csak azt a jövő időt kívánom, ami elmúlt. / Ne legyen több pillanatom, / ami eddig nem volt” – írta az első kötet emlékezetes darabjában, a Koan bel cantóban. Ezt a lenyűgöző, ellentmondást nem tűrő be- és kijelentését azonban csak első kötetére tarthatjuk érvényesnek. A személy, aki romlatlanságában, örök fiatalságában mutatkozott meg előttünk a Töredék Hamletnek lapjain, további színrelépései során esendőségében talált otthonára. „Volt idő, mikor / velem is bárki találkozhatott akár minden nap, / mint a faluból kifelé menet a cigánnyal / megkérdezhette, hova mész, cigány – // most már tudom, / ezeknek a dolgoknak vége” írja az első kötet Nyers című, középhosszú versében. Maga a vers egyébként (melyet a kiadó kérésére a megfelelő terjedelem elérése céljából írt) a búcsúvétel és az újrakezdés dokumentuma.

Az Egy talált tárgy megtisztítása című második kötetben találkozunk először Tandori epikus énjével. „Ha megelégeljük a »teljesítményt«, ha úgy érezzük, ránk kényszerítette magát, kihasznált bennünket csupán, nem biztos, hogy igazunk lesz; de életünk múlóbb szerves világa, amit helyette mindinkább vállalni kívánunk, új fájdalmasságot nyit ránk, mely szerényebb lehetőségeivel mindinkább közelebb áll hozzánk”írja a kötet hátlapján. Csupa nem-döntés az egymás nyomába lépő kötetek témája, bizonytalanság, melyből kihallatszik mégis a dán trónörökös fiúhangja.

A 68-as első kötet megjelenésétét követő negyvenedik évben, a Két és fél töredék…-ben Tandori újra közli a hajdani verseket, s fűz hozzájuk laza, epikus, szkeptikus és maliciózus verskommentárt. A vers azonban elsősorban az olvasóé. És ahány olvasó, annyi a versek létezésformája. E sorok írója elragadtatottan olvassa a szerző bravúros Két és fél töredék…-ét, de nem csökken csodálata az egykori töredék iránt.

A Hévíz folyóirat 2018. december 20-án (csütörtökön) 19 órától tartja 2018/6-os számának bemutatóját, amely előkarácsonyi beöltözős buli is egyszerre. A híres íróknak, költőknek beöltöző vendégek korábbi Hévíz-számokkal térhetnek haza.

Fellépők: Csete Soma, Horváth Veronika, Molnár T. Eszter, Szvoren Edina, Vágvölgyi B. András. Házigazda: Fehér Renátó. Főzőcske: Cserna-Szabó András, Darida Benedek, Vajna Ádám.

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.