hirdetés

10 bekezdés Áfra Jánosról

2016. április 1.

Barátaim, gondoltátok-e valaha is, hogy olyannak juttatjuk egyszer a Sziveri János-díjat, aki a költészeten túl a filozófiát is műveli, s azzal egy időben a képzőművészetet is? - Az idén Áfra János kapta a Sziveri-díjat. Géczi János laudációját olvashatják.

hirdetés

1. bekezdés

Elképzelhető, ha Istenről az első teremtménye, egy szeráf szól, akkor jóformán mindent, amit ő mond, Isten is elmondhatta volna. A beszéd ugyanaz lesz, még ha a beszélőt megkettőződve is látjuk. Valami ilyesmit tapasztal az, aki Áfra János verseit olvassa. A vers beszélője mindent tud a hőséről, akit egyes szám második személyben emleget, még ha érezzük is a távolságot, az enyhe különbözőséget közöttük. Éppen tekintetnyi ez a köz, amelyet olykor distanciának, olykor szünetnek, olykor perspektívának, olykor pedig lélegzetvételnél nem terjedelmesebb időköznek érzékelünk. Sokszor egyszerre tapasztaljuk a pillanatot, és ami a pillanat előzőleg volt.

2. bekezdés

Hogy milyen Istennek lenni, arról a szeráfok után a legtöbbet a költők tudnak, s némelykor pedig a matematikusok. Áfra Jánosnak, ifjú kora ellenére is, lehetne minderről mondandója, sőt, a verseit olvasva, Istenről is állít ezt-azt, de nézzük azt inkább, hogyan képezi meg a (tőle, illetve a világtól való) különbözőségét.

3. bekezdés

Áfra János mindkét verskötete az életrajz és az önéletrajz mintájára szerveződött. A két kötetet egyben is, de bármelyik kötetet kizárólag egyben – s nem versenként – érdemes olvasni. Szokatlanul kompakt művek, üdvözlendően sokszínűek, természetes (a hagyományt követő) modernitással, a tárgyias-objektív nyelv számos regiszterén megszólalóak, zenei és képzőművészeti eljárásokat hasznosítóak.

4. bekezdés

Milyen narrációval szabadulhat fel a szöveg (a saját élet, az élet, és a létezést rögzítő textus) a környezet kínálta ornamentika uralma alól, s hogyan képes lemondani az elbeszélés hordalékáról? Honnan látható leginkább az, hogy a versben ki beszél, s hogy a beszélő kiket beszéltet? Mennyiben értéksemleges a verset író én, s mennyire látható az érzékelt, illetve a szövegesedett dolgokat követő szem mozgása? Mennyiben hasonló az élő és az élő utánzata? A jelenségek, a folyamatok, a históriák az őket követő szövegekkel? Ezek és az ehhez hasonló kérdések sora ébred a biográfiainak feltüntetett (amúgy cseppet sem terjedelmes) kötetek olvasásakor, ha idővel, miután a véletlennek gondolt olvasói kérdésfeltevésekre is válaszok születtek, fény derül arra is, miként a versíró önfeltárulkozásával együtt megkonstruálódik a vers olvasója is, hogy a beszélő nem csak köteten belül hozta létre egy, az ő kommentárjával párhuzamos beszélő beszédét, hanem köteten kívül is vágyik megteremteni a saját maga rögzítette világra reflektáló másikat. Azért mindez a versekben áttekinthetőbb és érthetőbb. És megmagyarázottabb is.

5. bekezdés

A Két akarat kötet Tartalom előtti oldalán egy lista olvasható. Tizenegy költeményhez illeszt a szerző képzőművészeti alkotásokat, rámutatva az inspiráció forrásaira. Az egytől egyig nagyszerű, egy szerelem történetében kitüntetettnek állított pontokat képviselő versekről egyre-másra kiderül, hogy szobrok, festmények, installációk, dekonstrukció megjelenítői, autentikus „szövegreprodukciói”. E versek két világ képviselői: jelentéshez jutnak az autobiográfiában, és referálnak a kortárs képzőművészet azon részéről, amelyben fontos az anyagszerűséghez társuló fogalmiság és filozófiai éleslátás. A vonal kiengedése vers tehát nem csak a másikkal történő összeolvadás, de Barta Lajos Hullám című szobrának értelmezett elmondása is, s e szobor, a vers után, már nem csak egy embertest és emberlélek másik test és lélek iránti szerelmének kielégüléséről, de a kozmosz embertől elnyert értelemmel telítődéséről is szól. A szöveg képet idéz vagy teremt, a kép szöveggé formálódik, s bármennyire is evidencia, hogy a kép és szöveg közös univerzumában vagyunk mi, emberek, most erről (is) beszél (s olykor hallgat) Áfra.

6. bekezdés

Költőnk imponálóan sokféle jellemzői közül kizárólag azokat a sajátosságokat említem, amelyek megkülönböztetik kortársaitól. Ilyennek tudom azt, hogy kidolgozott, egyéni antropológiája van, melyben egymáshoz pontosan illeszkednek a testről, a lélekről és a szellemről vallott képzetei. A holisztikus antropológia segítségével nyelvében, gondolkodásmódjában, grammatikai és retorikai kidolgozottságában sokféle módon és karakteresen egyéniesített (ha férfi, ha nő, vagy ha gyermek) a vers beszélője. És ennek az antropológiának utasítása van az ember makrokozmoszban betöltött – értelmezői – szerepéről.

7. bekezdés

Testpoétikája erőteljes. Az elmondottak alapján is sejthető, hogy Áfrának izgalmas mondandója gyűlt fel a jól és rosszul működő, időben változó corpusról, s nem hátrált meg attól a feladattól sem, hogy ehhez kialakítsa az elbeszéléséhez megfelelő nyelvet. Az emberi test téri és tevékenykedő tapasztalatai, a másik testről s annak kiterjedéseiről, történetéről, folyamatairól szerzett élményei kíváncsivá teszik, s habár a cselekvési terek közül nem egyszer az intimitás tereit választja elbeszélhetőnek, a lelkit, s a lelkit képviselő környezeti jelenségeket, eseményeket a testi folyamatok elé emeli. Áfránál a test nem puszta élvezetek tárgya, s nem is kiszolgáltatottja a kezelhetetlen indulatoknak, váratlan érzéseknek, felismeréseknek, hanem egy olyan ember-forma világ, amelyben együtt van az anyag és a lélek, a múlttal-jelennel-jövővel jellemzett szellem, amelynek látványa van úgy a pillanatról, mint a pillanatba belépő másik emberről (aki olykor a párja, olykor az anyja, vagy az apja, vagy hozzátartozója, barátja, egyéb valakije). Áfránál a test az, amely viszonyrendszerbe állítható a testekkel, a dolgokkal, a folyamatokkal, s így bírhatóak szóra a kapcsolatok.

8. bekezdés

Mindez alkalmassá tenné ezt a költői világot a bölcselkedések befogadására, létfilozófiai fejtegetések elindítására. Áfra azonban ezt nem tudja feladatának, matériája az érzékszervekkel befoglalható világ. Nem válik se műveltségi elemekkel leterheltté, se szószátyárrá ez a líra.

9. bekezdés

Barátaim, akik mind a költészet szépségében és a szépség isteneiben, istennőjében hisztek, gondoltátok-e valaha is, hogy olyannak juttatjuk egyszer a Sziveri János-díjat, aki a költészeten túl a filozófiát is műveli, s azzal egy időben a képzőművészetet is? Áfra János egyetemi tanulmányai szerint tanulta a filozófiát, s tárlatai szerint festőmester. Nos, ő az, aki egyidejűleg két művészet alakítója, s bár nem fejti ki tételesen, de nem is titkolja tevékenysége filozófiai aspektusait sem.

10. bekezdés

Szerethető azt a gondosság, amellyel Áfra János körbeveszi és olvasói számára fölajánlja a saját szövegeit. Ha megnézzük a honlapját, amely majdnem olyan algoritmus szerint épül föl, mint a versei – átlátható, logikájában világos, vizuálisan egyértelmű világba látunk bele. Azt hiszem amúgy, Áfra még tartogat számunkra meglepetést. Mint kiderül, az Áfra jelentése nem más, mint Afrodité, az emberi termékenység istenének a beceneve. Ha viszont etimológiai megközelítéssel közeledünk hozzá, ami a második alakját illeti, afrikai ő. Áfra ugyanis – afer, afra, afrum − annyit jelent, mint afrikainak lenni, pontosabban: porból, földről való afrikai születésűnek lenni. Amely név, abban a lexikonban, amelyet egykori költőbarátunk, a valaha élt Sziveri János írt, s amely olvashatóvá általunk válik, most világosan kivehető. Áfra János a 2016. év Sziveri János-díjasa.



 

Géczi János

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.