Ismét eltelt egy könyvhét, az ötödik naphoz érve az időjárás kicsivel jobban kedvezett a könyveseknek, mint tegnap, de aki szombaton szerezte be mindazt, amire szüksége volt, vasárnap már olvashatott is – egy vers, egy-két oldal az új regényből, egy novella, aztán egy pillantás az ablakon kívüli esőre. De olvashatnánk kritikát is.

Hétfő délután a hivatalszerűen könyvekkel foglalkozók egy kötetének és egy folyóirat huszadik évfordulójának ünnepére gyűltünk össze az Írók Boltjába, ahol már eltakarították az Üveggolyó-díj átadási bulijának emlékeit. Húsz éves a 2000, a kis asztal körül most nem csak ketten-hárman, de kilencen is ültek: Nádasdy Ádámot kérte fel a szerkesztőség, hogy bemutassa a Palatinus kiadónál megjelent Margináliák kötetet, s az ünnepi duplaszám 2000 leütésének szerzőjét, Kukorelly Endrét, arra, hogy beszéljen a lapról, amit aztán a szerkesztők egészítettek ki lelkes névsorolvasással – ki mindenkitől lehet olvasni ebben a számban.

Nádasdy Ádám a tőle megszokott precizitással, megfontolt alapossággal és felelő kisfiús bájjal „mondta fel ” a leckét: tizenkilenc író húsz művéről készültek ezek az írások, melyek a 2000 folyóirat legsajátabb részei lettek. Egy ideig arra gyanakodott, a Margináliák sorozatcím utalás Margócsy István, a lap egyik szerkesztőjének nevére – egy ideig én is – de hamar kiderült, tévedett. A Margináliák ötlete az egykori kádári rendszerben működő személyes, párfős beszélgetések hangulatát viszi tovább, amennyiben ki-ki megírja egy-egy műről, amit gondol, a többiek pedig hozzáfűzik gondolataikat – Nádasdy Ádám hasonlatával élve, áll a boncmester és a boncnokok, s a mester első bemetszése után közös erővel hol a hullán, hol a boncmesteren ejtenek újabb és újabb bemetszéseket, s cincálják szerteszét valamelyiket a hulla, a boncnokok és a közönség szórakoztatására. Kicsit továbbgondolva: míg a kritika amolyan vadnyugati fegyverpörgetős-sarkantyúcsörgetős majdénmegmutatomnektek, a Margináliák egy kifinomultabb, ám több elfojtott gyilkos energiát magába olvasztó kritikai forma – Szüts Miklós hálásan adózott egy dicsérő mondattal a kiadónak, aki szinte „szebben tördelte ezt, mint magában a lapban”. 

Nádasdy Ádám megtartotta felsorolást, én sem hagyom ki: a két értelemben is lapokból lett könyvben Barabás András, Bojtár Endre, Czeglédi András, Horváth Iván, Kálmán C. György, Kovács János Mátyás, Lengyel László, Margócsy István, Szilágyi Ákos, Szüts Miklós és Török András írásai, hozzászólásai, megjegyzései olvashatók. Mint elmondta, a szerzők arcéle is kirajzolódik a kötetből. Bár nem törekedtek új kritikusi kódexet kialakítani, a főszerkesztő nélkül működő, minimális mennyiségű szabállyal koordinált lapban azért mindenkinek megvan a maga arcéle – Nádasdy Ádám szerint Margócsy Istvánnak pl. az, hogy szereti a ravasz szót a szerzőre pozitív jelzőként alkalmazni, Szilágyi Ákos pedig könnyedén és rendszeresen ejt szót az én eltárgyiasíthatatlanságáról.

Az ünnepi lapszámról kerekített felelet, ha az eminens diák hasonlatát gondolom tovább, leginkább a készületlenségét őszinte lelkesedéssel palástoló diákéra emlékeztetett. (Felkérésében talán regénycímének számjátéka is szerepet kapott: a 20 éves 2000-t bemutatta az Ezer és 3, valamint az ünnepi szám 2000 leütésének szerzője.) Kukorelly Endre pár mondatát, melyben lelkesen idézett a lapszám Adam Michnik interjújából, s nem felejtett el utalni a lapszám 125. oldalán látható képre a szerkesztőségről, Helmut Newton munkájára – mely persze egy véletlen műve, véletlenül szerepel rajta ő maga, a véletlent pedig Török Andrásnak köszönhették a fényképezettek – ezért ki is egészítették a szerkesztők a későbbiekben.

Miután felidézik a lapszám tartalmát – ezt én most nem teszem meg, csak annyit egyelőre, hogy van egy remek Köllő János tanulmány és Kertész Imrének a Rohwolt-nál megjelenő Haldimann-levelek-éből is egy jelentős válogatás, és természetesen Tandori, Térey, Tóth Krisztina, Esterházy, KAF, Bán Zsófia, PNL, Bertók László, Szabó T. Anna... jó írások, ünnepi lapszám és dupla terjedelem.

Mikor már majdnem végét szakítják a hivatalos résznek, mégis második kör következik. A szerkesztők elmesélik a szerkesztőség működési rendjét és megköszönik mindazoknak, akiknek meg kell köszönniük. Az alapító, a lapot ’gründoló’ irodalomtörténész-vállalkozónak, akivel szétváltak útjaik, a számos évig vagy évekig a lap mellett dolgozó, nélkülözhetetlen szerkesztőségi titkárnak, akik történetesen mind nők: Nagy Mariannak, Puszta Dórának, Földes Györgyinek, Ludmilla Sarginnak, Haas Lídiának, Nagy Mónika Zsuzsannának (az esetleges névelírásokért elnézést, ők nem szerepelnek az ünnepi lapszám impresszumában). De az egykori munkatársaknak is, így Kálmán C. Györgynek (egy évig volt szerkesztőtárs, szerepel az impresszumban is), az alapító jogi tanácsadónak… Majd Török András mondja el három, a laphoz kapcsolódó emlékét, hogy Lengyel László kicsivel emelkedettebb véget szánjon a délutánnak, mielőtt az éppen megérkezett ünnepi lapszámból kapnának példányokat a beszélgetés résztvevői. Szerinte a hőskorban a lap a politikai értékazonosság miatt vált azzá, amivé vált, s kevésbé az irodalom határozta meg az arculatát – utalva a vasárnapi választási eredményekre, elmondta, arra gondol, e pillanatban nincs olyan lap a piacon, mely az 1989-90-es időszak 2000-ére hasonlítana felelősségvállalásában és etikai intencióiban, így nézete szerint meggondolandó, mire helyezi a hangsúlyt a lap a későbbiekben – s hogy minden a helyére kerüljön, Szilágyi Ákos még elárulta, a lap abban az időben 15000 példányban jelent meg, amelyből 14000 el is kelt – az első egy-két évfolyam után azonban mindmáig nagyjából címének megfelelő mennyiséget nyomnak a lapból.

Hogy változik-e a profil, s ez jelent-e radikális példányszám-emelkedést is? Erre a következő húsz év válaszol majd, s talán nem kell, mint Lengyel László gondolja, elsüllyedt Atlantiszként gondolni vissza az első húszra.

(A könyv- és lapszámbemutatón az asztal körül Bojtár Endre, Szilágyi Ákos, Trencsényi Balázs, Nádasdy Ádám, Margócsy István, Szüts Miklós, Kukorelly Endre, Lengyel László és Török András ültek. Fotók: Györe Gabriella.)

Györe Gabriella