hirdetés

2004. január

Szilasi szerint

2004. január 14.
"Valójában azt állítani, hogy egy mű a magaskultúrához tartozik, annyi, mint többek között azt is állítani, hogy van valami lényegi átvihetősége, valamiféle beépített leválaszthatóság a kontextusáról, ami a buszjegyekben és a politikai röpiratokban nincs meg." A magaskultúrának ezt a meghatározását Terry Eagleton adja, a Lettre téli számában megjelent, Egyetemes kultúra és lokális kultúrák című írásában.
hirdetés

A definíció termékenynek tűnik - még akkor is, ha az én lokális kultúráim egyikének egy viszonylag fontos képviselője, Örkény István, egyszer már bizonyította, hogy az a lényegi átvihetőség, az a kontextusról való beépített leválaszthatóság, bizony, a buszjegyekben is megvan (nem is beszélve a politikai röpiratokról).


A kérdés tehát most már csak az, hogy a lokális kultúrák egyikének ezen tapasztalatában, miszerint a buszjegy igenis lényegi átvihetőséggel rendelkezik, megvan-e a kontextusról való beépített azon leválaszthatóság, amely, a definíció szerint, bizonyíthatóvá tehetné, hogy ő maga, ti. a buszjegyek átvihetőségének tapasztalata, az egyetemes magaskultúrához tartozik; továbbá, mindennek következtében, persze az, hogy maga a meghatározás, a magaskultúrának a lényegi átvihetőséggel történő definíciója, vajon rendelkezik-e azzal a kontextusról való beépített leválaszthatósággal, amely bizonyíthatná, hogy az egyetemes magaskultúrához tartozik. És így tovább: Zygmunt Bauman, Terry Eagleton, Richard Rorty, Edward Said, Clifford Geertz, Garaczi László, Márton László, Németh Gábor, Láng Zsolt és a többiek egymás mellé állított pompás, zsírosan tartalmas szövegei kitűnő lehetőséget kínálnak arra, hogy ilyen és efféle kérdéseken érdemben és élvezetesen töprenghessünk el. Vannak, akik úgy gondolják, hogy úgy szerkeszteni, ahogy a Lettre szerkesztődik ("Nyomassad a tutit!"), túlságosan is könnyű. Szerintem, egyrészt, egyáltalán nem könnyű, mert, ugye (Ellis halhatatlan szavaival:) a menő már nem menő: a nem menő a menő, s ebben a helyzetben, ugye, egyáltalán nem könnyű megmondani, hogy akkor mi is lenne valójában a menő, más szótárban: a tuti, hát még nyomatni azt; másrészt pedig, azt hiszem, engem egyáltalán nem érdekel, de tényleg, hogy valami, ami jó (nekem), sok vagy kevés, könnyű vagy nehéz munka árán jött-e létre. Márpedig a Lettre jó (nekem) - és azt hiszem mindenkinek, aki érdeklődik ugyan, de anyagi, időbeli, informális, nyelvi vagy bármiféle más akadályoztatás miatt mégsem tudja ujját folyamatosan és közvetlenül az európai és egyetemes magaskultúra forrón és teljességgel kiszámíthatatlanul hullámzó ütőerén tartani. Úgyhogy: Lettre-előfizetést minden magyar háztartásba!


Megragadva a kínálkozó alkalmat, előre jelzem, hogy ha esetleg tényleg így alakulna, s a magyar kormány (összebékítvén egymással az alanyi jog és a rászorultsági elv egymásnak feszülő vezéreszméit) a közeli vagy távolabbi jövőben, jól felfogott önérdekből, valóban közpénzekből folyósított előfizetésekkel bombázná meg állampogárait, nos, ebben az esetben a minden magyar háztartásra kiterjedő országos előfizetési listára a Lettre mellé javaslom felvenni a következőket:


1.) Budapesti Könyvszemle, vulgo BUKSZ, mert a téli számban pl. van egy sajnálatosan jövőbe látó, 1975. október 15-re datált, számomra eddig ismeretlen Szűcs Jenő-írás ["Ismert szabályszerűség, hogy minél nagyobb az irracionalizmus nyomatéka valamely nacionalizmus közegében, az ideologikus súlypont annál mélyebbre süllyed az eredetmítosz szférájába." - így kezdődik a recenzió, de később sem lesz kevésbé könyörtelen];


2.) 2000, mert bár a Nemzeti Kulturális Alapprogram Szépirodalmi Szakmai Kollégiumától 2003-ra mindösszesen 4 500 000 Ft-ot kaptak, a téli összevont számban Paul Ricoeurrel mégis pompásan beszélget Sorin Antohi [Emlékezés, történelem, megbocsátás]; 


3.) Helikon, Irodalomtudományi szemle, mert pl. 2003/4-es számuk [Kísérleti irodalom] a tanítás mellett, mellékesen újra olvashatóvá teszi az elhúzódó magyar neo-avantgárdot;


4.) Bárka, mert egész egyszerűen ez a legjobb új alapítású vidéki irodalmi lap [szerkesztik - Békéscsabán, semmi pénzekből - Elek Tibor és Grecsó Krisztián];


5.) Holmi, mert bár ők 14 millát kaptak az NKASzSzK-tól, attól még nagyon jó lapot csinálnak, a decemberi számban vannak például nagyszerű Kovács András Ferenc-, Térey- és Petri-versek, írófeleség-arcképek Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilonától, Mikszáth-tanulmány Noszty Feri alakváltozásairól Hajdu Pétertől, lényegileg átvihető valamennyi, a legkedvesebb és pillanatnyilag egyik legbölcsebb magyar ember, Nádasdy Ádám pedig laudációjában, mintegy mellékesen, tisztázza és merőben új - s hogy úgy mondjam: végre méltó - távlatokba helyezi a Térey-botrányt ["Ez az igazi obszcenitás. Nem is mindenki bírja Térey munkásságának ezt a kemény vonalát, ezt, hogy mindenről lehet beszélni, és nincs igazság, nincs tabu, és pláne nincs politikai korrektség. Szeretet, az talán van, és a hiányát gyönyörűen ábrázolja a díjazott dráma." (Nibelung-lakópark)];


6.) Jelenkor, mert januári számukban méltó kontextust voltak képesek teremteni Mészöly Miklós Adamecz című remekbe szabott, kései regény-töredékének;


7.) Alföld, mert mostanában egyértelműen ők (a januári számban nevezetesen Bónus Tibor, Hima Gabriella és Szilágyi Zsófia) tesznek a legtöbbet Kosztolányi Dezső művészetének újraértelmezéséért;


8.) Tiszatáj, mert Grecsót és Téreyt is közölnek, és mert, úgy tűnik, lecserélték végre a külső borító mindezideig irtózatosan ronda dizájnját, és már csak a merőben olvasóellenes belső tükör átfogó reformja van hátra; és


9.) az ÉS, mert karácsonyi számukkal, Abody Rita, Darvasi László, Esterházy Péter, Komoróczy Géza, Kukorelly Endre és Tar Sándor írásaival, többé-kevésbé megmentették az életemet egy viszonylag nehéznek mondható helyzetben, amikor pl. azt olvashattam, hogy "saját természeti lény voltunkat is bele kell tudni kombinálni, alá kell tudni rendelni a minőségbe vetett hitünknek."


Önök szerint elégségesek az érveim?

Szilasi László

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.