hirdetés

A Balkán Murakamija? - Pajtim Statovci könyvbemutatója

2017. október 24.

Egy fiú Helsinkiben meleg internetes oldalakon keresi a partnereit, kígyót tart, és különös macskákkal ismerkedik. Egy albán muszlim nő 1980-ban Koszovóban az álomesküvőjére készül. Dragomán György és Gerevich András beszélgetőpartnere Pajtim Statovci író volt a Margón. –Ott jártunk.

hirdetés

Milyen koszovóiként Finnországban élni? –üti fel a beszélgetést Gerevich András a 10. Margó Irodalmi Fesztivál zárónapján. A mellette levő székben Pajtim Statovci koszovói születésű író ül, aki 25 éve Finnországban él. Kétéves volt, amikor szüleivel Helsinkibe költöztek, nincsenek emlékei, élményei anyaországából, épp ezért sosem érezte magát kívülállóként Finnországban, ellentétben regénye főhősével, Bekimmel, akinél már-már szorongásos tüneteket vált ki, ha valaki megkérdezi származását. A Macskám, Jugoszlávia cselekménye két szálon fut: napjaink Finnországában, az óriásboával és beszélő macskával együtt élő, homoszexuális Bekimről és a 80-as évek Jugoszláviájában esküvőjére készülő Emine-ről. A szálak hamar egybefutnak: Emine és férje Tito halála után Finnországba emigrál négy gyerekével, köztük Bekimmel.

Statovci leszögezi, hogy bár több életrajzi vonás is felfedezhető a műben, az nem olvasandó önéletrajzi ihletésűként. Ő maga sosem érezte magát kívülállóként, nem zuhant bele a két kultúra közti szakadékba, és gyermekkora is teljes volt. „Nincs boám sem, és nem élek együtt egy agresszív macskával.” –teszi hozzá nevetve. Műve a mágikus realizmus jegyében íródott, hatott rá Bulgakov és Proust, egyesek szerint pedig Statovci egyenesen a balkán Murakami.

A könyvet viszonylag fiatalon, 21 éves korában írta, amikor egy szupermarketben dolgozott pénztárosként, és elégedetlen volt akkori helyzetével. A műszak után hazament, leült laptopja elé és 18 hónappal később kész volt a regény első változata. Elmondása szerint a történet és egy beszélő macska alakja már évek óta körvonalazódott a fejében, ahogy azt is tudta, szeretne a migrációról és a generációk közti szakadásról is írni. Utóbbi visszatérő motívum nála, finnül megjelent második regénye (Tiranan sydän – Tirana szíve) két tinédzserről szól, akik kétségbeesetten reménykednek egy jobb életben, ezért elszöknek Albániából.

Dragomán György számára a könyv a magányról és az elszigeteltségről szól. Ezzel egyetért a fiatal szerző is, aki itt ragadja meg az alkalmat arra, hogy elmondja, mekkora megtiszteltetés számára Dragománnal találkozni, akinek A fehér királya megtanította őt arra, hogy bizonyos traumák után hogyan legyen újra erős az ember, ezért is tett részletet belőle a saját regényébe. Nem gondolja úgy, hogy minden regénynek boldog befejezést kell írni, A fehér királynak sem kellett, és ő sem tette a Macskám, Jugoszlávia esetében.

Statovci a regényét finn nyelven írta, nem is gondolt arra, hogy más nyelven írjon, hisz ezt a nyelvet tanulta, finnül dolgozik, olvas. Bár anyanyelve az albán, megjegyzi, anyanyelvének ő egy törökkel és szerbbel kevert változatát beszéli, ami Jugoszlávia feloszlása óta sokat változott. Ezért a mai napig, ha hazautazik, a taxisofőr rögtön tudja a kiejtéséről és szóhasználatáról, hogy nem ott élő koszovói. Egyébként sem azt tartja fontosnak, hogy az ember milyen nemzetiségűnek vallja magát, hanem úgy véli, személyiségünket a nézeteink határozzák meg és a dolgok, amikben hiszünk.

A Macskám, Jugoszlávia finn nyelvű eredetije 11 nyelven olvasható, idén jelent meg angolul és magyarul, albán fordítás egyelőre nem készült.

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.