hirdetés

A balos gyerek nem érti

2013. július 29.

Játszottunk a kis előkertben (a Hét Vezér tér környékén, a vasutas telepen, a sorházakban), amikor Sanyi édesanyja kijött, és szólt: „Gyertek, gyerekek, kész az ebéd!” Sanyi annyit mondott, hogy: „Mindjárt.” Erre az anyja lekevert neki egy nagy pofont.  - Tamás Gáspár Miklós 2flekken.

hirdetés

A szüleim baloldali emberek voltak, ültek is emiatt a háború előtt és alatt. Ezt csak azért említem, mert ők ellenzékben lettek baloldaliak, és mindenféle okokból és módokon különböztek a többi kelet-európai párttagoktól, és inkább hasonlítottak későbbi vagy akár mai gauchiste értelmiségiekhez. Például apám elvitt nyaralni, hogy anyám addig pihenhessen másik üdülőhelyen. Vagy egyszerűen otthon maradtunk, amíg anya elment Călimăneşti-re vagy Borszékre. Meg apám főzött. Meg csöndben kellett lenni, ha anyám olvasott, pedig apa volt a magasabb státuszú (anyám műtősnő volt a kolozsvári vasúti kórházban, apám főszerkesztő meg színigazgató meg ilyenek). Valami régi sláger dallamára szokták volt énekelni: „feminista közgyűlésen dikciózik a mamáááád!...” Hát ők nem dikcióztak – de lehet, hogy feministák voltak titkon?
Mindez az ötvenes és a korai hatvanas években. El nem tudják képzelni, hogy ez milyen kivételes volt egy vidéki nagyvárosban, a Román Népköztársaságban.
Voltak a dolognak hátrányai. Nem ismertem a valódi életet. Lehet, hogy még mindig ennek köszönhetem lankadatlan és elpusztíthatatlan fölháborodási – vagy legalább: megütközési – képességemet.
Második elemista voltam, amikor K. Sanyi – aki a legjobb barátom volt az osztályban – édesanyja meghívott ebédre. (Akkor csak déli tizenkettőig jártunk iskolába.) Játszottunk a kis előkertben (a Hét Vezér tér környékén, a vasutas telepen, a sorházakban), amikor Sanyi édesanyja kijött, és szólt: „Gyertek, gyerekek, kész az ebéd!” Sanyi annyit mondott, hogy: „Mindjárt.” Erre az anyja lekevert neki egy nagy pofont.
A baj csak az volt, hogy én nem tudtam: gyerekeket szoktak verni.
Már nem emlékszem rá, hogyan éltem túl az ebédet, de arra igen, hogy hazamentem, és követeltem a szüleimtől, hogy járjanak el, hogy intézkedjenek, hogy intézzék el: K. Sanyi ezentúl éljen nálunk, hiszen az anyja gonosz. Tudom, hogy nem azt gondoltam: bolond. Hanem azt, hogy gonosz.
A szüleim elmagyarázták, hogy ez sajnos nem lehetséges. Hogy a jog ezt nem engedi. Hogy még súlyos testi sértés esetén is bizonytalan lenne, tehetünk-e valamit.
És igen, igen: sajnos bizony vannak emberek, akik szokták ütni-verni a gyereküket.
MICSODA?
Igen, bizony sajnos még előfordul – mondták a kommunista szülők.
A GYEREKÜKET?
Igen.
Nem értem. Ez hogyan lehetséges? Hiszen ők kisebbek.
Nyolcéves kislányom ma elmesélte, hogy az egyik osztálytársa kapott egy óriási frászt az apjától, mert nem találta a teremben a pulóverét. Aztán eszébe jutott ez a történet, és újra elmeséltette velem. Mondtam neki, vannak olyan férfiak, akik még a feleségüket is megverik.
Az nem olyan nagy baj – mondta a kislányom. „Miért?” – kérdeztem. „Mert a nő elválhat a férjétől, de a gyerek nem válhat el a szüleitől.” Ebben, látod, igazad van – mondtam a kislányomnak. Aztán megkértem, aludjék már, mert a litera.hu várja a cikkemet, és még azt se tudom, mit írjak.
„Hát írd meg ezt” – mondta a kislányom.
„Talán” – feleltem. Megírtam, de ő nem tud róla, mert már mélyen alszik.

Tamás Gáspár Miklós

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.
Apafi Apafi 2013-08-01 11:29

A Lipótvárosban sajnos zúgtak a pofonok anno, pedig mindenki balos gatyában járt.

karcsibácsi karcsibácsi 2013-07-31 15:36

Fiam, Gazsikám, két jókora nyaklevest érdemelnél ezért a Disneyland-kommunista, cukros-zsíros eresztésedért, hogy azt se tudjad hirtelenjében, merre a jobbra meg a balra.

jomtov jomtov 2013-07-29 23:10

nagyon sok más párttag is ilyen volt. ahogy a száz évvel ezelőtti polgári értelmiség, ők is,
még a maiaknál is sokkal jobban hasonlítottak a maiakra. ennyit a képzeteinkről. viszont a
nőt védelmező férfi magatartás lehet strukturális elnyomás is, persze a részleteken múlik...