A boulevard - Előhívás Hevesi András művéről
A Litera és a Nyitott Műhely új kritikai beszélgetéssorozatában 2010. december 1-jén 19 órától Hevesi András: A boulevard c. írásáról beszélget Németh Gábor, Reményi József Tamás, Vári György és Jánossy Lajos a Nyitott Műhelyben.
- 2010. november 30.
A Litera és a Nyitott Műhely új kritikai beszélgetéssorozatának témája: az esszé. Az immár ötödik félévében tartó széria beszélgetőtársai: Németh Gábor, Reményi József Tamás, Vári György és Jánossy Lajos.
2010. december 1-jén, szerdán este 7-től egy olyan, kevéssé ismert szerző kerül a beszélgetés fókuszába, mint Hevesi András. Hevesi A boulevard című írását Németh Gábor választotta.
Elolvasható az Osiris kiadásában 2007-ben megjelent A magyar esszé antológiája című válogatásban, de a Nyugat interneten közzétett oldalán is.
Hevesi András 1902. december 3-án született, és a franciaországi Épinalban halt meg 1940. július 3-án. Hevesi Sándor rendező fogadott fia, Budapesten és Párizsban végezte egyetemi tanulmányait, majd újságíró lett. A 8 Órai Újság párizsi tudósítója volt, hazatérve Párizsból a Budapesti Hírlap szerkesztőségében dolgozott. Első irodalmi sikere után az egyik legtehetségesebb magyar regényíróként emlegették. A Nyugat munkatársa volt. Jelentős műfordítói tevékenysége is. 1939-ben kivándorolt Franciaországba. A II. világháborúban mint önkéntes francia katona harcolt a németek ellen, és hősi halált halt.
"«A költő az elefántcsonttoronyból kilépett a való életbe», ami másképp fogalmazva így hangzik: «A költő az eszmék és a tiszta művészet világából lesüllyedt a hétköznapi siker mocsarába, elárulta tehetségét, hűtlen lett a küldetéséhez». Eszébe jutott már valakinek, hogy ezt a mondatot, amely nekünk a könyökünkön nő ki, százhúsz-százötven évvel ezelőtt a legtájékozottabb irodalmár is álmélkodva hallgatta volna, mint egy elmebeteg ember összefüggéstelen locsogását? Mit bocsáthatott volna áruba, mit aljasíthatott volna le, mihez lehetett folna hűtlen 1760-ban vagy akár 1805-ben az író? Teljesen hiányzottak a korrupció külső feltételei, technikai lehetőségei. Az ancien régime gazdasági életében csendben, észrevétlenül már régen megbukott a középkor, de a nemes és kevésbé nemes szórakozások szervezetében és a művészi értékelésben még mindig a hűbéri világ privilégiumai érvényesültek. A Théatre Français-t és a Comédie Italienne-t részben azokból a hűbéri szolgáltatásokból tartották fenn, amelyeket a kis színházak a «hivatalos» színházaknak fizettek, amiért tűrték a konkurrenciájukat. A kritika gondolkodás nélkül alkalmazkodott a kész intézményekhez és keretekhez; irodalomnak tartotta azt, ami a Français-ban került színre és nem tartotta irodalomnak azt, amit a boulevardon játszottak, Audinot vagy Nicolet mutatványosbódéjában. A tragédia és nagyopera már csak azért is előkelőbb műfaj volt, mint a vaudeville, mert előkelőbb színházban került színre. Esztétikai és állami protekcionizmus összejátszottak az előkelő műfajok védelmében; a jött-ment műfajokat megvették és ráadásul meg is adóztatták; fizetniük kellett azért a puszta tényért, hogy a világon vannak. A boulevard-t a hivatalos művészettől olyan távolság választotta el, mint ma a tízfilléres ponyvaregényt Proust-tól. A tragédia- vagy jellemvígjáték-írónak semmi oka és lehetősége sem volt arrra, hogy engedjen az alantas ízlésű tömeg csábításának, részben azért, mert a tragédia jobb üzlet volt, részben azért, mert a görög-római auctorokon iskolázott, Boileau-n nevelkedett hivatalos író amúgy sem lett volna képes katonákhoz és pesztonkákhoz intézett együgyű dadogásra" - olvasható Hevesi művében.
2010. december 1-jén, szerdán este 7-től egy olyan, kevéssé ismert szerző kerül a beszélgetés fókuszába, mint Hevesi András. Hevesi A boulevard című írását Németh Gábor választotta.
Elolvasható az Osiris kiadásában 2007-ben megjelent A magyar esszé antológiája című válogatásban, de a Nyugat interneten közzétett oldalán is.
Hevesi András 1902. december 3-án született, és a franciaországi Épinalban halt meg 1940. július 3-án. Hevesi Sándor rendező fogadott fia, Budapesten és Párizsban végezte egyetemi tanulmányait, majd újságíró lett. A 8 Órai Újság párizsi tudósítója volt, hazatérve Párizsból a Budapesti Hírlap szerkesztőségében dolgozott. Első irodalmi sikere után az egyik legtehetségesebb magyar regényíróként emlegették. A Nyugat munkatársa volt. Jelentős műfordítói tevékenysége is. 1939-ben kivándorolt Franciaországba. A II. világháborúban mint önkéntes francia katona harcolt a németek ellen, és hősi halált halt.
"«A költő az elefántcsonttoronyból kilépett a való életbe», ami másképp fogalmazva így hangzik: «A költő az eszmék és a tiszta művészet világából lesüllyedt a hétköznapi siker mocsarába, elárulta tehetségét, hűtlen lett a küldetéséhez». Eszébe jutott már valakinek, hogy ezt a mondatot, amely nekünk a könyökünkön nő ki, százhúsz-százötven évvel ezelőtt a legtájékozottabb irodalmár is álmélkodva hallgatta volna, mint egy elmebeteg ember összefüggéstelen locsogását? Mit bocsáthatott volna áruba, mit aljasíthatott volna le, mihez lehetett folna hűtlen 1760-ban vagy akár 1805-ben az író? Teljesen hiányzottak a korrupció külső feltételei, technikai lehetőségei. Az ancien régime gazdasági életében csendben, észrevétlenül már régen megbukott a középkor, de a nemes és kevésbé nemes szórakozások szervezetében és a művészi értékelésben még mindig a hűbéri világ privilégiumai érvényesültek. A Théatre Français-t és a Comédie Italienne-t részben azokból a hűbéri szolgáltatásokból tartották fenn, amelyeket a kis színházak a «hivatalos» színházaknak fizettek, amiért tűrték a konkurrenciájukat. A kritika gondolkodás nélkül alkalmazkodott a kész intézményekhez és keretekhez; irodalomnak tartotta azt, ami a Français-ban került színre és nem tartotta irodalomnak azt, amit a boulevardon játszottak, Audinot vagy Nicolet mutatványosbódéjában. A tragédia és nagyopera már csak azért is előkelőbb műfaj volt, mint a vaudeville, mert előkelőbb színházban került színre. Esztétikai és állami protekcionizmus összejátszottak az előkelő műfajok védelmében; a jött-ment műfajokat megvették és ráadásul meg is adóztatták; fizetniük kellett azért a puszta tényért, hogy a világon vannak. A boulevard-t a hivatalos művészettől olyan távolság választotta el, mint ma a tízfilléres ponyvaregényt Proust-tól. A tragédia- vagy jellemvígjáték-írónak semmi oka és lehetősége sem volt arrra, hogy engedjen az alantas ízlésű tömeg csábításának, részben azért, mert a tragédia jobb üzlet volt, részben azért, mert a görög-római auctorokon iskolázott, Boileau-n nevelkedett hivatalos író amúgy sem lett volna képes katonákhoz és pesztonkákhoz intézett együgyű dadogásra" - olvasható Hevesi művében.A sorozat folytatásában 2011. január 12-én Mészöly Miklós: Céline ürügyén és Illyés Gyula: Szellem és erőszak című művéről, 2011. február 9-én a Balassa Péter és Csengey Dénes között esett levélváltásról lesz szó.
Hozzászólás