Immár egy hagyományteremtő vonulat látszik kirajzolódni a Maribori Egyetem Pedagógiai Karának keretein belül működő Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék azon gyakorlatában, mely a kortárs irodalomértés és a bölcselet szakavatott képviselőinek ad évente lehetőséget arra, hogy előadásaik által megismertessék, a szlovéniai közegben élő, a magyar tudományosság iránt fogékony hallgatókat a magyarországi diskurzusok valamelyikével. Két éve Thomka Beáta irodalomtörténész, tavaly Bacsó Béla filozófus tette tiszteletét a kelet-szlovéniai város egyetemén, előadásaikkal rendkívül kedvező visszhangot váltva ki a honi közönség körében. Idén – rendhagyó, de egyáltalán nem kétségbeejtő módon – egész konferencia szerveződött (a Maribori Magyar Kultúrklub támogatásával) a József Attila-emlékévforduló méltó megünneplésére, még inkább teret adva a tudományos és diskurzív hangsúlyok szerepének vállalására.
Az egész napos konferencia előadásainak sorrendjében a szorosan vett irodalmiság, az oktatáspolitika és a jó értelemben vett kultikus hangnemet kitüntető biográfia blokkokba rendező logikája tükröződött. Bokor József egyetemi tanár és Bojan Borstner, a kar dékánjának bevezető szavai után a délelőtti programot H. Nagy Péter irodalomtörténész J. A. megkettőzései – egy olvasásalakzat nyomában című plenáris előadása nyitotta. Az Ady-kollázs című monográfia szerzője dinamikus, alapos részletességgel megtámogatott nagyívű előadása József Attila Emberek című költeményének példáján keresztül, retorikai kontextusban tárgyalta és a lírai hatástörténet olvasás- és írásalakzatainak felfejtésével demonstrálta – többek közt Kovács András Ferenc (J. A. szonettje), Orbán Ottó (Buborékszonett), Baka István (Egy József Attila-sorra) verseivel összevetve – a kortárs magyar líra viszonyát József Attila költészetéhez. A rendkívüli szónoki teljesítőképességgel elővezetett előadás hatását tekintve maradéktalanul lenyűgözte hallgatóságát. Nem kis feladatot állítva ezzel a következő előadó, Németh Zoltán költő, irodalomtörténész elé, aki József Attila 1945 után írt posztmodern versei címmel Parti Nagy Lajos Notesz című versét és kontextusát elemezte. A jelenleg Parti Nagy-monográfián dolgozó Németh az előadását követő tetszésindex alapján egyáltalán nem vallott szégyent. A József Attila lehetséges öregkori versét megíró Parti Nagy költészetén keresztül vizsgált J. A.-textus nyilvánvalóan megkövetelte az alapos filológiai ismereteket, amelyekben való jártasság és módszeresség már a Parti Nagy-vers-megjelenés-változatok felfedésében és elemzésében kitűnően megmutatkozott. Várjuk a monográfiát!
A délelőtti irodalmi blokkot a Nemzetközi Würtz Alap közreműködésével létrejött és a Magyar Köztársaság Ljubljanai Nagykövetsége által is támogatott kiállítás megnyitója követte az egyetem aulájában. Würtz Ádám grafikusművész 25 darab – József Attila versei ihlette – grafikáját tekinthették meg az érdeklődők, miután a protokolláris etikett szabályai szerint Ivan Rozman rektor úr, Bojan Borstner dékán úr, Bagi Gábor nagykövet úr és Kolláth Anna tanszékvezető asszony köszöntötték a népes számú közönséget. Würtz Ádám pályaképét és művészetét Rudaš Jutka egyetemi tanársegéd ismertette szlovénul. A megnyitó alkalmával – diákok előadásában – József Attila-versek (Tiszta szívvel, Én nem tudtam) is elhangoztak magyar és szlovén nyelven. Ez utóbbiak Gaál Gabriella és Ignac Meden fordításában.
 A kiállítás-megnyitót követő fogadás után a délutáni előadások sorát Péntek Imre irodalomtörténész, a zalaegerszegi Pannon Tükör című folyóirat szerkesztője kezdte. A nagyon gazdag forrásanyaggal dolgozó előadó Közelítések egy fordulóponthoz (Az a bizonyos 1931-es év J. A. életében és pályáján) című dolgozatában a Párt és J. A. viszonyáról értekezett egy kvázi-szerelmi háromszög (Hidas Antal – Szántó Judit – József Attila) pártaktivitást generáló hatása, illetve a költészetbeli agitatív versengés kapcsán. Az érdekfeszítő téma és kifejtése komoly tetszést aratott.
Zágorec-Csuka Judit lendvai költőnő József Attila költészetének posztmodern hatása a muravidéki magyar költőkre című előadása, bár címében egy földrajzi terület (amely egyben egy kulturális közösséget is jelöl) megnevezésével differenciálta, ha úgy tetszik homogenizálta a Muravidék költészetét, ugyanakkor éppen J. A. költészetének hatása révén annak heterogén megvalósulási közegét mutatta ki Báti-Koncz Zsuzsa, Zágorec-Csuka Judit, Göncz László, Bence Lajos és Varga József verseiben. Zágorec-Csuka szereplésével azon előadások sora is kezdetét vette, melyek a lokális, területi elven rendeződő irodalmiság kérdéskörében is érdekeltek (lásd még Bence Lajos, Varga József, Klujber Brigitta, Hagymás István), további szempontokkal gazdagítva az ülésszakot.
Bence Lajos irodalomtörténész, költő, a muravidéki Népújság főszerkesztője előadói hozzászólását leginkább a kultikus hangvétel jellemezte. Szervesülő idő, mozduló tárgyak (J. A. expresszív motívumvilágának néhány vonatkozása) című előadásában a hagyományosnak mondható József Attila-kép rajzolódott ki, mely az életrajz felől olvassa az életművet, és ennek rendeli alá a nyelvi teljesítmény poétikai eseményeit. A József Attila-i költészet folytathatóságának kérdéskörében a Part Nagy-féle „öregkori vers” ezen kultikus hagyomány felőli olvasata nem véletlenül bizonyult számára felháborítónak(!), ahogy a későbbi vita során megfogalmazódott általa.
Újra a retorikai olvasat került előtérbe viszont L. Varga Péter irodalomkritikus, a Pécsi Tudományegyetem hallgatójának dolgozatában, mely a Szocializmus vagy retorika címet viselte. A már címében többfajta olvasat lehetőségét rejtő invenciózus előadás József Attila azon versei (Munkások, Szocialisták, Favágó, Farsangi lakodalom) elemzését végezte el, melyeket a korábbi irodalomtörténet szocialistának bélyegzett, és ettől függően hol szorgalmazta, hol tiltotta megjelenésüket, olvasásukat. Az előadó még kiemelte az irodalomtörténet szenzibilitására (vakfoltjaira) utalva, hogy ezeket a verseket inkább látták, semmint olvasták/hallották a kor ítészei, tehát leporolásuk mindenképp aktuális.
A József Attila költészetének jelenlétét, illetve jelen-nem-létét a muravidéki oktatásban, statisztikai adatokkal megerősítve bemutató Varga József, nyugalmazott egyetemi tanár, a muravidéki magyar kulturális közösség egyik meghatározó alakja. Előadása első részében leginkább a szlovéniai kétnyelvű oktatás intézményeinek – József Attila tanításával kapcsolatos – oktatási tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal, majd ezt (a hiány felismerését) követően saját, leginkább költőinek nevezhető álláspontját fejtette ki József Attila költészetének fontosságáról. Hasonlóan, az oktatás területéről hozott példákat Klujber Brigitta, a Maribori Egyetem szlovén-magyar szakos hallgatója, aki tanárokat és diákokat kérdezett meg József Attiláról, költészetének taníthatóságáról, átadhatóságáról az általános és a középiskolákban. A kérdőíves kutatás eredményei a „pedagógia kontra irodalmiság”-ra, az „irodalmiság kontra életrajz”-ra és a költészet és a költő élete közti ekvivalenciára futottak ki, megerősítve az évszázados tapasztalatokat, ugyanakkor a nebulók válaszai frissességet csempésztek be a konferencia már lanyhuló hangulatába.
A konferencia utolsó előadója Hagymás István pszichiáter volt, akinek Szinkronicitások József Attila életében és életművében című dolgozata, mely egy készülő nagyobb terjedelmű értekezés része, további derültséget okozott a hallgatóság körében, hiszen a stilizált szöveg a névmágia holisztikus szemléletének bűvöletében tárgyalta József Attila életszakaszait és költői érdeklődését. A mitizáló szándékú, kultikus nyelvhasználatú előadásban megtalálhatóak voltak a sumér szófejtések Kárpát-medencéig nyúló összefüggései, a hun Attila pályaképe csakúgy, mint J. A. öcsödi „pistáskodása” vagy István király jobbja. Élvezetesen zárult tehát a konferencia.
A különféle megközelítési módok együttes jelenléte megkívánta a konferencia folytatását, egy élénk, bár rövid kerekasztal-beszélgetésben, majd Kolláth Anna tanszékvezető értékelő szavaival zárult a maribori rendezvény.              

József Attila-konferencia, 2005. május 12., Maribori Egyetem, Szlovénia

Rácz I. Péter