hirdetés

A DIA új tagja: Lengyel Péter, posztumusz tagok: Hajnóczy Péter és Vasadi Péter

2018. szeptember 18.

A Digitális Irodalmi Akadémia 2018. szeptember 17-i Tagválasztó Gyűlése három fordulóban, nagy többséggel Lengyel Péter Kossuth-díjas prózaírót választotta meg a testület új tagjának. A PIM főigazgatójának javaslatára a dia.hu adatbázisa két új posztumusz tag, Hajnóczy Péter prózaíró és Vasadi Péter író, költő életművével bővül.

hirdetés

A Digitális Irodalmi Akadémia 2018. szeptember 17-i Tagválasztó Gyűlése három fordulóban, nagy többséggel Lengyel Péter Kossuth-díjas prózaírót választotta meg a testület új tagjának.

A PIM főigazgatójának javaslatára a dia.hu adatbázisa két új posztumusz tag: Hajnóczy Péter prózaíró és Vasadi Péter író, költő életművével bővül.

Lengyel Péter önéletrajza szerint: „Született 1939-ben, a szeptember negyedikére virradó éjszakán Merényi Péter. Apja, Endre, gépészmérnök meghalt 1943. április 3-án vagy 30-án. Lengyel Sándor vegyész örökbe fogadja, az ő családnevét veszi fel.
Született 1939-ben, a szeptember negyedikére virradó éjszakán Merényi Péter. Apja, Endre, gépészmérnök meghalt 1943. április 3-án vagy 30-án. Lengyel Sándor vegyész örökbe fogadja, az ő családnevét veszi fel. Budapesten és Veszprémben jár iskolába. Az óbudai Árpád gimnáziumban érettségizik. Első novelláját (Citroen DS 19) ekkor írja. Az Eötvös Loránd tudományegyetem spanyol-olasz szakán végez. Az egyetemi évek alatt fordít angol, olasz és spanyol prózát. Harmadéves, amikor először látja a világ színeit: Perugia, nyári egyetem. A harmadik évtől dramaturg az ország akkori legjobb színházában, a Madáchban. Tanít a saját Alma Materében. Az 1963-64-es tanévben magyar lektor Havannában. 1965-ben publikálja első saját írását, a Nyár című novellát. Díjat nyer a Nemzetközi P.E.N. és a Nemzetközi Írói Alap regionális (Ausztriától Törökországig meghirdetett) pályázatán. Befejezi novelláskönyvét: Két sötétedés. Fordít, tanít, kiadóknak olvas, szinkron-tolmács, szimpozion-titkár, kiskassza-kezelő és székhordozó. E munkákat és a legtöbb munkahelyét a nyelvismeretének köszönheti. Megírja S. F. regényét: Ogg második bolygója. Két gyereke van. Irodalmi lapok szerkesztőségében dolgozik, majd tizenhárom évig egy villanyújságnál a Nagykörút és a Dohány utca sarkán. Tizenhárom betűhely, papiros lyukszalagról, kis villanykörtékkel szórja a városra a kulturális újságok reklámját. A Cseréptörés c. regényben szünetet tartva írja a Mellékszereplők-et, melyet betiltanak. Elkészül a Cseréptörés, utóbb tíz év késéssel megjelenhet a MellékszereplőkRondó címmel elbeszéléskötetet állít össze. Egy szemeszteren át Amerikában dolgozik, az Iowai Egyetem Nemzetközi Író Programjának meghívására. Jár Pearl Harborban az tengerészeti bázison, az Arizona csatahajó, ezeregyszázkét tengerész sírhelye fölött. Befejezi Macskakő című regényét. A hazai totális rendszer kimúlása körüli években készülnek a nem-regény műfajú Holnapelőtt tárcái, naplója. Nevelőapja a kutatóintézetben szerzett betegségben halt meg, a Világ Igaza és a hazai Bátorságért érmet az után kapta. Anyja végigélte az életét, itthon. Sajtó alá rendezi elhunyt barátja, Ottlik Géza posztumusz regényét, a Budát.Befejezi kétszerzős munkája, a Búcsú szövegét. A másik szerző az apja, Merényi Endre. A háborúban a saját hazája – hazánk – hadseregében rabszolga volt, úgy érte el a Don-kanyart, hadifogságban halt meg. Harmincöt éves, már mindig. Ötven évvel a halála után publikál: a fényképeit országról, városról. LP az első szabad pillanatban felajánlja volt egyetemének, hogy Írói Műhelyt indít, meghonosítja nálunk a – máshol Creative Writing néven ismert – tárgyat. Szabadúszó, regényen dolgozik, mint mindig.
Díjak, ösztöndíjak: 1960 Perugia, 1966 A P.E.N. és az IWF nemzetközi novellapályázatának díja, 1970 Róma, 1975 Róma, 1978 Madrid, 1982 Iowa, U. S. Nemzetközi Íróprogram, 1983 József Attila-díj, 1986 Arany Meteor-díj, 1989 Az Év Könyve díj, 1989 A Jövő Irodalmáért díj, 1990 Pro Urbe Budapest díj, 1992 Déry Tibor-jutalom, 1995 Füst Milán-díj, 1996, 1998 A Soros Alapítvány alkotói díja, 1998 Európai Írók Háza, Villa Mont Noir, 1999 Márai Sándor-díj, 2010 Kossuth-díj."

Hajnóczy Péter 1942-ben született Porcsalmán, és 1981-ben hunyt el Budapesten. Esti tagozaton végezte el a gimnáziumot 1962-ben, majd alkalmi munkákból élt, volt ládázó, kabinos, szentképügynök, modell, kazánfűtő, kőművessegéd, betűszedőinas, szénlehordó. 1975-ben jelent meg első elbeszéléskötete (A fűtő), ezután írásaiból élt. A Mozgó Világ körül csoportosuló írók közé tartozott. A 70-es évek magyar irodalmának legkarakteresebb fiatal íróegyénisége, aki új elbeszélő technikát honosított meg, visszatérő, fejlődő motívumainak rendszerével elbeszéléseiből szuverén, összefüggő írói világot alkotott. Rövid életútja ellenére teljesnek ható életművet hozott létre. Művei: M. M. (elbeszélések, Budapest, 1977); A halál kilovagolt Perzsiából (kisregény, Budapest, 1979); Jézus menyasszonya (kisregény, elbeszélések, Budapest, 1981); A fűtő – M. – A halál kilovagolt Perzsiából – Jézus menyasszonya – Hátrahagyott írások (összegyűjtött művek, Budapest, 1982); Kisregények és más írások (Budapest, 1993), A véradó (válogatott elbeszélések; Osiris, 1999), A halál kilovagolt Perzsiából (kisregények és szociográfia, 2000), Hajnóczy Péter összegyűjtött írásai (összeállítás, 2007, Osiris), Jelentések a süllyesztőből. Az elkülönítő és más írások (Magvető, 2013). Füst Milán- és Aszú-díjas, Mészöly Miklós írja róla: „Ha volt s marad ködlovagja a 70-80-as években kibontakozó irodalmunknak, Hajnóczy Péter mindannyiunk közül az élen fog maradni.”

A 2017-ben elhunyt szerző, Vasadi Péter, 1926-ban született Újpesten, katonatiszti családban. Nagyváradon, majd 1944-től a bajorországi Thaldorfban járt hadapródiskolába, 1948-ban Budapesten, esti iskolában érettségizett le. 1947-től bőrkereskedő-tanonc volt, azután műszaki rajzoló tanfolyamra járt, végül húsipari segédmunkás lett a Zeidl Húsgyárban. 1948-ban beiratkozott az ELTE magyar-német-orosz szakára, ahonnan elbocsátották, csakúgy, mint az ezt követően felvett filozófia és esztétika szakokról. A Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendező szakán tanult tovább, de aztán innen és az ország összes főiskolájáról is kitiltották. 1952-től a Konzerv- és Húsipari Szállítási Vállalat (KOHUSZ) tervező csoportjának vezetője volt, közben közgazdasági tanulmányokat folytatott, 1956-ban a vállalat forradalmi munkástanácsának titkára lett. 1967-től 1986-os nyugdíjba vonulásáig az Új Ember és a Vigília szerkesztője, újságírója volt, 1968 és 1970 között elvégezte a MÚOSZ újságíró iskoláját. Irodalmi pályakezdése a hetvenes évek elejére, a második világháború utáni magyar líratörténet fordulópontjára esik. Noha irodalmi érdeklődése gyerekkorától megvolt, a versírással csak későn kezdett foglalkozni. Első verseivel 1971-ben tűnt fel A magunk kenyerén című antológiában, első önálló kötete, a Jelentés Babylonból 1974-ben jelent meg. Transzcendens fogantatású költészete az irgalom, a szeretet, az emberség erélyeit kutatja. A versek mellett prózaírással is foglalkozott, első esszékötete 1978-ban Tűzjel címmel jelent meg. 1991-ben publikálta A szív szüntelen mormolása című levélregényét. Karcolatait, elbeszéléseit a Tettetés nélkül (1995) című kötetében adta közre, irodalomkritikái, irodalomtörténeti tanulmányait a Csoportkép - Látás, jelek, jelentés, valamint az Egy nap süt idebent (1999) című kötetekben publikálta. A 2014-es Sokan vagyok című kötetében esszéiből válogatott. Utolsó kötete 2016-ban Csönd születik címmel jelent meg. Vasadi Péter munkásságáért 1991-ben József Attila-díjat kapott, 2001-ben a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült, 2004-ben Arany János-, 2007-ben Alföld-díjjal tüntették ki. Ugyancsak 2007-ben a Magyar Írószövetség örökös tagjává választották. 2012-ben Kossuth-díjat kapott a klasszicizáló világképű, etikai megalapozottságú, keresztény hagyományokat őrző költői-írói munkásságáért, irodalmi életpályája elismeréseként. 2014-ben a Nemzet Művésze díjjal tüntették ki.

„A Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) 1998 tavaszán jött létre. Küldetése a legújabbkori és kortárs magyar irodalom kiemelkedő alkotásainak átmentése a digitális korba, értékeinek megőrzésével, közvetítésével és népszerűsítésével. (...) A digitális könyvtár teljes életművekből épül fel. A közönség számára nyújtott internetes szolgáltatás tartalmát az eredeti szövegkiadást alapul tekintő, új, javított, hiteles kiadások alkotják. A DIA révén a kortárs magyar irodalom alkotásainak egyre bővülő köre, egységes adatbázisban, ingyenesen érhető el és ismerhető meg a világ bármely pontján" – olvasható a DIA oldalán.

A DIA tagjai évente egy új élő tagot, továbbá (lehetőség szerint) posztumusz tago(ka)t választanak. A DIA-nak minimum 30, maximum 40 tagja lehet. Az új tagokat a tagválasztó gyűlés választja. A gyűlést a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója hívja össze. A választási eljárás nem nyilvános, írásban, szavazólapokkal történik. Az élő tagok legalább 50%-ának szavaznia kell. DIA-tagságra jelölhetőek a DIA tagjai által megnevezett írók, költők, akik munkásságukkal jelentősen hozzájárultak a kortárs magyar szépirodalom fejlődéséhez, és aktívan részt vesznek az irodalmi közéletben. Posztumusz tag(ok) lehet(nek) a DIA által (a PIM főigazgatójának jelölésére) megnevezett író(k), költő(k). A jelölt olyan személy lehet, aki munkásságával jelentősen hozzájárult a kortárs magyar szépirodalom fejlődéséhez, máig érvényes hatást gyakorolt rá. A posztumusz tag(ok) személyéről a DIA tagjai megerősítő szavazással döntenek.

A mai választással 91 főre emelkedett azoknak az alkotóknak a száma, akiknek teljes életműve elérhető lesz a Petőfi Irodalmi Múzeum által fenntartott DIA-honlapon.

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.