hirdetés

A digitális közvagyon és a könyvtárak szerepe a Magyar Információs Társadalom Stratégiája megvalósításában.

Bővül az intergalaktikus guttenbergia. Még nem tudta az az ismeretlen valaki, aki kitalálta a betűvetést, hogy a távoli jövőben – nekünk már a küszöbönálló holnapban – mekkora feladatot ró a mohó emberiségre. A tudásszomj gerjesztette információáradat kezdi betemetni az embereket
hirdetés

Talán ez az utolsó pillanat, amikor még keretek közé szorítható a felhalmozott papíralapú tudás. A digitalizáció megjelenésével elszabadult a jószándék, de tudjuk ez hova vezet. Ebben a pokolgépként ketyegő technológiai robbanásban próbál rendet és struktúrát teremteni egymással vállvetve az IHM az NKÖM, az OSZK, a Neumann-ház, az SZTE és még ki tudja mennyi rejtélyes nevű szervezet, hivatal, minisztérium és alapítvány.
     A Kongresszusi Központ Bartók termében az IHM részéről,ugyanazt, mint az őt Kitzinger Dávid főosztályvezető-helyettes mutatta be az NDA-t. Tudom, kedves irodalomhoz szokott olvasóm, hogy ezek a rövidítések elég riasztóan hatnak, de meg kell szoknunk, bele kell tanulnunk ebbe a szép új világba.
     Mi is az NDA? Ő bizony a Nemzeti Digitális Adattár. E felfoghatatlan méretű információhalmaz megtervezésén az IHM dolgozik. Nemzetközi mintákat vettek alapul a nagyszabású terv kidolgozásához. Hogy csak néhány, már az Interneten működő példát említsünk: deMuseum, I/Museums, Danish Kulture. A metaadatbázis felett intelligens keresőrendszer fogja segíteni az információra éhes kutakodókat.
     És mire jó ez az egész?
     A kultúránk Interneten át való közzétételére, reintegrációra, oktatásra (SULINET), kutatási lehetőségre és még ki tudja mi mindenre.
     Természetesen az NDA nem akarja tönkre tenni a tartalomszolgáltató piac résztvevőit, sőt, szeretné bevonni őket e gigantikus vállalkozásba. Hogy miért gigantikus? El sem tudjuk képzelni, hogy mennyi könyv, folyóirat, levél és bármiféle féltve őrzött írásos dokumentum kerül majd be ebbe az adatbázisba. És ha már feltöltődött, akár részlegesen is, máris elérhetővé válik az Interneten. Nyitott rendszer lesz, csak használni kell.
     Nem kell gondolkodnunk, hogy kik és hogyan fogják feltölteni, mert erről a feladatról a további küzdők képviselői beszéltek. Lássuk hogyan is történik mindez!
     Skaliczki Judit az NKÖM képviseletében egy kérdéssel kezdte mondanivalóját: "– Van-e Magyarországon digitalizálási politika?". A kérdés, még számára is költői maradt. Azt viszont biztosra vette, hogy a könyvtárak előtt nagy munka áll. Igen, ezek a csendes, pénztelen intézmények fogják elvégezni a feladat első fokozatának embert próbáló munkáját. Nekik kell a katalógusaikat, könyveiket, folyóirataikat és mindent, ami eddig papíron volt, bitekké alakítani. Ennek érdekében már a jövő héten egy 3 éves digitalizálási tervet fognak kérni a tagkönyvtáraktól. A digitalizációt két fő részre osztották: tartalomszolgáltatásra és állományvédelmire.
     Az NKÖM megvásárolta az amerikai EBSCO adatbázisrendszert, mely 9000 teljes szövegű folyóiratot tartalmaz. Ezt az információhalmazt, a megvételtől számított 3 éven át, minden könyvtár használhatja. Azok az intézmények, amelyek nem rendelkeznek Internet hozzáféréssel, CD-ROM-on kapják meg. Az EBSCO működésére jellemző, hogy mindazoknak a tagállamoknak az akadémiai folyóiratai bekerülnek a rendszerbe, amelyek megvásárolták az adatbázist. Így az összes tagállam olvashatja majd a magyar folyóiratokat is.
     Kérdezhetnénk, hogy vajon 3 év elegendő lesz-e a hazai nyomtatott anyag feltöltésére, és azt is, hogy mi lesz 3 év múlva? De erről nem esett szó.
     Skaliczki Judit még említést tett az Országos Széchenyi Könyvtár katalógusainak retrospektív konverziójáról is, ami nem egy minisztérium, hanem kormányzati feladat kell hogy legyen. Felhívta a figyelmet, hogy az évek óta dokumentumok digitalizációjával és az így létrejött anyag elérhetővé tételével foglalkozó Magyar Elektronikus Könyvtár és a Neumann-ház munkája nem tartalmaz átfedéseket, sem redundanciákat. Így eddigi tevékenységük felettébb hasznosnak mondható és megérett az egységesítésre.
     Monok István (OSZK) került sorra, aki a könyvtárak feladatait még részletesebben tárta elénk. Megemlítette az 1850 előtti könyvek teljes nyilvántartásának munkáját az egész Kárpát-medencére vonatkoztatva. A történelmi Magyarország határon túli magyarságát is bevonják a feladat megvalósításába.
     A Központi Lelőhely Nyilvántartás is készülőben van, mely több alegységre osztható fel.
     A Nemzeti Szakbibliográfiák Katalógusa szintén a kezdeti fázisba érkezett.
     Az IHM-mel közösen fog megvalósulni a Nemzeti Periodikai Archívum.
     A Gyűjtemények Adattárának folyamatos bővüléséről és a Szakértői Rendszerekről is rövid összefoglalót mondott.
     Szavait így zárta, melyet nagy tetszésnyilvánítás követett: "– Minden pénzt el tudunk költeni: értelmesen."
     Tószegi Zsuzsa a Neumann-ház elnökasszonya ismertette eddigi eredményeiket. Immáron ötödik éve léteznek az Interneten, és azóta 180 ezer dokumentumot, 43 ezer irodalmi művet (klasszikus és kortárs) digitalizáltak. Nekiláttak a CD-ROM-okról való adatgyűjtésnek is, így mára már 2000 ilyen médiumról tudnak tájékoztatást adni. Kertész Imre összes művét megjelentették CD-ROM-on. A Digitális Irodalmi Adattárban 460 könyv és 25 ezer mű olvasható. Nem győzte hangsúlyozni, hogy az 1997-es döntésük az XML kódolás mellett, a HTML ellenében mennyire időtállónak bizonyult. (csak halkan jegyzem meg, hogy azóta már a SOAP az XML fölötti réteget képez, és abban már az objektumöröklődés, a tömbkezelés is megvalósítható sok egyéb más mellett, amire az XML nem képes)
     Mire eddig eljutottunk az előadássorozatban, bizony nemhogy az áhított rend és átlátható struktúra, de talán egy minden eddiginél nagyobb – ugyan gondosan szervezett – káosz körvonalait érzékelhettük. Ám ez csak nekünk kívülállóknak tűnhet így. A küzdők biztosan tudják mi mire épül és mi mivel van pariban. A sok működő, most épülő és a jövőnek tervezett rendszerek dömping-szerű felsorolása kicsit elijesztheti a járatlan hallgatóságot. De bízzunk a nagy odaadással dolgozókban, hogy ők majd kiismerik magukat az új rendben, és nem csinálnak egymásra licitáló, unkompatíbilis, redundáns, egymástól idegen struktúrájú, többszörösen átfedett rendszereket.
     Mintha csak kimondatlan aggodalmunkra érezte volna meg Tószegi Zsuzsa, nyomban rátért a használhatóság kérdéseire. Mert ugye mit ér ez az irdatlan adathalmaz, ha nem lehet gyorsan, könnyen megtalálni benne a keresett információt?
     Megnyugtatott minket, hogy már készülőben van (a projectoron meg is mutatta a próbaverzió felületét) az új összetett, intelligens keresőrendszer. Ez már képes lesz a szótőképzésen alapuló keresésre is. Például ha a "hálával" szót írjuk a keresőbe, akkor az a "hála" szót tartalmazó dokumentumokat is képes lesz megtalálni. Sajnos el kellett ismernie, hogy az efféle intelligens kereséshez szükséges felhasználói kezelőfelület, bizony ma még sokakat elriaszt(hat) a használatától. Végül ismertette, hogy mennyivel másabb egy igazi e-könyv olvashatósága (egy kézben tartott könyv tördelését képzelje most maga elé a kedves olvasó), mint az eddig megszokott, széles sorokban elénk tárt, böngészőkkel megjelenített olvasnivaló.
     Bakonyi Géza a Szegedi Egyetemi Könyvtár igazgatója egy merőben új kialakítású és felfogású könyvtárról beszélt. A jövő könyvtára nem korlátozó alapokon fog működni (gondoljunk a "csendet kérünk" táblára és a titokban reszketve elmajszolt sonkás szendvicsekre), hanem a szabad szöveg könyvtára lesz.
     A hagyományos olvasás és szolgáltatás, összemosódik az új technológiákkal. Így teremtődik meg a komplex vagy totális könyvtár. Több féle olvasás létezik: elmélyült, tudós, ismeretszerző és szórakoztató. Ezek mindegyikéhez megfelelő tereket fognak létrehozni. Lesznek számítógépekkel felszerelt és gépnélküli terek. Ez utóbbiakból lesz olyan is amelyik wireless (drót nélküli) Internet elérésű lesz, hogy a laptoppal érkezők is használhassák a világhálót.
     Moldován Istvánnak már csak 7 perce marad, hogy biztosítson minket a digitális dokumentumok hosszú távú megőrzésének lehetőségeiről és biztonságáról.
     Az előadássorozat mindenkit meggyőzhetett, hogy produktív munka folyik a digitalizálás terén. A jelenben terveznek, építenek, gondolkodnak, miközben a jövőnek teszik elérhetővé a múlt veszni látszó tudását. Mert ami elérhetetlen, az már majdnem olyan mintha nem is lenne.
     A Bakonyi Géza által idézett történetben, Ciceró elismerően írt egy könyvtárosról, akinek remek katalógus rendszere volt. Remélem nem az antik könyvtárosé lesz a jobb! Bár összehasonlításra már nem vetemedhetünk, mert azt még nem digitalizálták be, s félő, hogy már nem is fogják.

Molnár Csaba

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.