hirdetés

A diktatúra mechanizmusáról

2010. december 9.
December 7-én este mutatták be Gervai András "Fedőneve: szocializmus - Művészek, ügynökök, tartótisztek" című könyvét, amely a szocializmus kulturális, leginkább filmes, színházi életének besúgásokkal terhelt múltját vizsgálja. A kötet a hatalom mechanizmusába enged betekintést. - Benedek Márton beszámolója.
hirdetés

A Nyugati téri Alexandra könyvesház panorámaterme zsúfolásig megtelt kedd este a Fedőneve: szocializmus - Művészek, ügynökök, tartótisztek című könyv bemutatóján. Gervai András 2006-ban írta meg Szabó Istvánról, hogy ügynök volt, és ugyan ez az eset is hangsúlyos szerepet kap az anyagban, több más nagy nevet is találunk a könyvben, például Bódy Gáborét vagy Máriássy Félixét. Gervai nem szelektált, az összes filmtárgyú dossziét feldolgozta, amihez hozzájutott.

A beszélgetőtárs Havas Henrik elöljáróban elmondta, hogy ő csinálta a szerzővel az első interjút még a Szabó-ügy kirobbanása idején, de a könyv több szereplőjével kapcsolatban is személyes emlékei vannak. Nem egyből „szabózással” indult a párbeszéd (Gervai legnagyobb örömére, aki el is mondta, hogy a legtöbb újságíró csak ezt a dimenzióját látja művének), viszont kiderült, hogy Gervai nem tervez folytatást, és inkább a szépirodalom felé fordul (Alagsori történetek című novelláskötete jövőre jelenik meg). Azt is részletezte, hogyan jutott a Fedőneve: szocializmus megírásáig.

A korábban filmkritikusként dolgozó Gervai évekkel ezelőtt fordult a szocializmus ügynök-rendszerének kutatása felé, a 2004-ben megjelent, a szocializmus filmes életét bemutató A tanúk megírása után egyenes út vezetett az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába. Az Élet és Irodalomban manapság a diktatúrák természetét ábrázoló könyveket bemutató Gervai persze nem tehette meg, hogy nem szentel új könyvében külön fejezetet a Szabó-ügynek, ami nagyon megviselte őt. Szerinte Szabó idol mivolta miatt kapta az az eset a kitüntetett figyelmet, de azt ma sem érti, hogy „miért a besúgót sajnálják, és miért nem a besúgottakat”, és kifejtette, hogy semmilyen művészi alkotás nem kisebbítheti a bűnt. Gervai megítélésének alakulását Havas egyszerűen úgy fogalmazta meg, hogy „árulkodónak lenni nehezebb, mint a beárultnak”.

Gervai elmondta, hogy a „hazugság világában” ő is szenvedett a „szabadság hiányától”, és tudja, hogy nem az ügynökök voltak a rendszer legnagyobb bűnösei, ők sokkal inkább katalizátorként funkcionáltak. Ennek a bemutatása, és a hús-vér sorsok izgatták a könyv írása során. Nem mindenáron ügynökökre vadászott, a hatalom mechanizmusa és a Kádár-rendszer valósága érdekelte. Gervai a tartótiszteknek is külön figyelmet szentelt, bár a sok hiányzó dokumentum megnehezítette a dolgát.

A pódiumbeszélgetéseken szóba került a jelentések nyelvezete is. Gervai a jelentések stílusát elemezve arra jutott, hogy a legtöbb beszervezett személyisége leépült, de bőven akadtak olyanok is, akiknek abszurd módon így teljesedett ki az egyénisége. Volt, akit megrészegített a hatalom közelsége és persze a káröröm, volt, aki egyenesen kivirult, és gyakorlatilag esszéket közölt jelentés gyanánt. A tanítványai által imádott, közben róluk is jelentő Máriássy Félixre kitérve Gervai elmondta, hogy a rendezőt jelentései megírása közben láthatóan az irigység mozgatta, ismerősei homoszexualitásán pedig élvezettel gúnyolódott.

A beszélgetés nem ment el amellett sem, hogy a beszervezés alól ki lehetett bújni, meg lehetett szabadulni a szolgálattól. Ember Judit például nem kötött kompromisszumot, Mamcserov Frigyes nem akart együttműködni, ki is zárták a hálózatból, vagy ott van az ötvenes években gyártásvezetőként dolgozó Teuchert József, akit ugyan beszerveztek a börtönben, de gyakorlatilag nem jelentett senkiről semmit.
Gervai elmondta, hogy a Rákosi-rendszerben és 1956 után tényleg nagy kockázattal járt, ha valaki nemet mondott a beszervezésre, de például a hatvanas évek közepétől a beszervezett ügynökök felét egy éven belül menesztették.

A hallgatóság egyetértett abban, hogy a korábbi ügynököktől tisztességes lett volna a rendszerváltás után a nyilvánosság elé állva bocsánatot kérni, mintsem hosszú évekkel később eljátszani a meghurcolt szerepét. Gervai hiányolta az ügynöktörvényt is, ami könnyen lehet, hogy már sose születik meg Magyarországon, pedig már Szlovákiában is van.


Benedek Márton

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.