hirdetés

A disznó is mindig benne van a kolbászban

2010. április 2.
Írogatsz még című sorozatunkban Molnár Vilmossal a kitalált és az átélt történetekről, az irodalmi divatokról, a névbankról és a Székelyföld folyóiratról Jánossy Lajos beszélgetett.
hirdetés

Litera: Vida Gábor kérdezi Tőled: Mit gondolsz, Vilmos, Bodor Ádám megélte azon dolgokat, amelyekről  ír, vagy csak úgy kitalálta - ahogy ő mondja, ha rákérdezel?

Molnár Vilmos
: Természetesen mind a kettő igaz. Egyrészt, ha Bodor Ádám azt mondja, hogy kitalált történeteket ír meg, akkor az úgy is van. Nincs okunk kétségbe vonni igazmondását. Másrészt, ha áttételesen, közvetve vagy akár csak gondolatban is, az író mindig átéli valamiképpen azt, amiről ír. Még a kitalált történetekben is benne van a valóság, valahogy úgy, ahogy a disznó is mindig benne van a kolbászban, még ha első pillantásra kissé nehéz is ráismerni.

Ha Magyarországon a hetvenes évek végétől, a nyolcvanasok elejétől beszélünk ún. prózai fordulatról, az új prózáról - az erdélyi kortárs irodalomban van-e efféle cezúra?

Véleményem szerint nem beszélhetünk egységes stílusváltásról az erdélyi kortárs magyar irodalomban. Minden szerző másképp ír, írói alkatának, szemléletmódjának megfelelően, ez természetes. A történéseket is mindenki másképp éli meg, dolgozza fel magában. Én nem is tartom szerencsésnek, ha valamiféle trendnek, divatnak próbál megfelelni egy író. Inkább teremteni kell a divatot, mint követni. De legjobb távol maradni mindentől, ami divatos. Divatosság és hitelesség nem igazán férnek meg egymással, és mégis csak az utóbbi a lényeges.

Legutóbb olvastam egy elbeszélésedet a Látóban Pauláról és az ufókról. Mennyire vonz a „képtelen képek” epikus láttatása?

A fikció kiválóan alkalmas a valóság bizonyos aspektusainak visszaadására. Az emberek valódi énje is különleges helyzetekben nyilvánul meg, jön elő. A hétköznapi, rutinos helyzetekben elrejtőzni lehet jól, a rendkívüli szituációk inkább szolgálják a megismerést. Én mindig is izgalmasnak tartottam a „mi lenne ha...?” kérdést.  

A Székelyföld remek folyóirat; a literában is visszatérőn szerepel a lapszemlében. Beavatnál a szerkesztés mindennapjaiba?

Az idén már a XIV. évfolyamánál tart a Székelyföld. Ez nyilván már feltételez egyfajta rutint is a szerkesztésben. A különböző rovatoknak (irodalom, történelem, néprajz, képzőművészet stb.) különböző szerkesztőik vannak. Bár némely beérkező írásokat időnként közösen is megbeszélünk, alapjában nem szólunk bele egymás szerkesztési elgondolásaiba. Hogy mely írások jelennek meg a lapban, abban, úgy látom, mindenikünknél egyedül a minőség, a magas színvonal a döntő.

Min dolgozol most? Mi az, ami csigázza a érdeklődésedet?

Ahogy egyszerre mindig több könyvet szoktam olvasni, ugyanúgy párhuzamosan több dolgot is írok. Most éppen egy meséskönyvet szeretnék befejezni, olyan mesékről lenne szó, amelyeket felnőttek és gyerekek egyaránt tudnak élvezni. Jó ideje jutnak eszembe érdekes, nem létező nevek, egy "névbankot" is létrehoztam magamnak. Ezekkel a nevekkel próbálok kezdeni valamit, illetve hát maguk a nevek adják a történetet, én csak leírom azokat. Magam is kíváncsi vagyok, hogyan fog összeállni az egész, a történetkék miként kapcsolódnak egymáshoz.

Sántha Attila költőt  és nyelvészt szeretném megkérdezni, hogyan tudja összeegyeztetni ezt a kettőt, mennyiben van segítségére az egyik foglalkozás a másiknak, hisz ugyanazzal a nyersanyaggal dolgozik mind a kettő.


Jánossy Lajos

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.