A Mészöly Miklós születésének 90. évfordulója alkalmából rendezett irodalmi estre igyekvők a Petőfi Irodalmi Múzeumban először Mészöly Miklós falra vetített portréjával találkozhatnak. Jól sikerült, beszédes kép. Tessék csak megnézni – köztünk legyen mondva –, hogyan egészíti ki egymást az erő (az izom) és a gyöngédség (a kéz tartása), a zártság (a kéz tartása megint) és a figyelem (a tekintet). Később több fotót mutatnak az író életéből, szinte mindegyiken ott a szépség és erő kihívó elegye, mint egy jó Mészöly-mondatban.

Mészáros Sándor Szegedy-Maszák Mihályt, Márton Lászlót és Péterfy Gergelyt kérdezi, Nádas Péter betegség miatt nem tudott részt venni a rendezvényen. Az üresen maradt szék azonban mintha nem csak az ő hiányát jelezné az esten, amelyen csak úgy sorjáznak a hiányok. Mészáros szerint maga a Mészöly-olvasás is mintha sajátos hiányokkal küzdene: számos íróra elevenen hat, több értő elemzés is születik róla, de a szélesebb olvasóközönséget mégsem érinti meg. Szegedy-Maszák szerint bár Mészöly életében is mindig egy szűk kör számára volt fontos, a most rá is jellemző viszonylagos elfeledettség mindig igaz a közelmúltban elhunyt szerzőkre: kell egy bizonyos – Péterfy szavával élve: purgatóriumi – idő, hogy egy-egy életmű széles körben újra hasson.

Márton szerint a hatás hatókörének zártságát indokolhatja Mészöly töredékes stílusa is. Az elbeszélés hiányai azonban itt nem hiányosságok. Ahogy Márton később emlékeztet rá: Mészöly mindig nagyregényeket akart írni, mégis a szilánkos kisprózában remekelt. Ezt azonban – így Márton – vagy nem vette tudomásul, vagy nem kárpótolta. Péterfy szerint azonban ennek a nagyregényt vágyó hozzáállásnak a megnyilvánulása a Volt egyszer egy Közép-Európa, Mészöly írásai egy-egy „Wagner-operából kiesett partitúralapra” emlékeztetnek.

Az esten elhangzó részlet az Annóból azonban épp humorával hatott, amit Szikszai Rémusz felolvasása külön hangsúlyoz is. A sűrű mészölyi stílus a térbeli érintkezések véletlen humorával is hat. Szegedy-Maszák szerint az Anno Mészöly fordíthatatlanságát is példázza, Péterfy szerint a történetre fordíthatatlanságot.

Szó esett Mészöly politikusságáról is, ami – megintcsak egy hiány – a szűk értelemben vett politikusság hiánya. Az est résztvevői hangsúlyozták Mészöly szellemi értelemben vett magányosságát – nem csak pályatársai között, de a környező kulturális-politikai térben is magának való maradt. Szegedy-Maszák emlékeztetett rá: Mészöly helyzete nem csak a „népi” és „urbánus” megosztottság fölötti volt, de elevenen foglalkoztatta is a törésvonalak kibékítésének lehetősége. Jellemző, hogy hatvanadik születésnapján az Írószövetségben egyszerre köszöntötte Csoóri Sándor és Eörsi István. Péterfy Gergely szerint fontos, hogy a rendszerváltás körüli állásfoglalásra késztetésnek is ellenállt, ahogy Márton megjegyzi: mindig az aktuális kérdést, a „dolgot magát” nézte, így tudott a rezsimmel való szembenállás közben még a különböző ellenzékektől is független maradni.

Mészáros ugyanakkor emlékeztetett a fiatalabb írógenerációkhoz való példaértékű – szolidáris és önzetlen – viszonyára. Nem mintha maga Mészöly nem maradt volna „fiatalos”: Mészáros szavaival életművét a „radikális önmegújítás” jellemzi. Igaz, Szegedy-Maszák ehhez hozzáteszi: az életművet visszafelé olvasva erősen egységesnek tűnik, bár többek között a személyességhez való viszony is tagadhatatlanul változik.

Az estet magát is meghatározza a személyességhez való viszony: a Mészöly szövegeivel való első találkozások felemlítése és Kisoroszinak mint egyfajta ellenzéki- és aszkéta-életre alkalmas térnek a megjelenítése mind alkalmasak erre. A Petőfi Irodalmi Múzeum estje végeredményben jól példázta, hogy bár valószínűleg a kultuszok ledöntendők, de mindehhez elengedhetetlen, hogy előbb megalkossuk őket.

A szombaton induló Litera Rádió-sorozatunkban első alkalommal az estről készült felvételt hallgathatják meg olvasónk.