A fecsegés joga
Szépírók Őszi Fesztiválja, Nők a férfi (b)irodalomban
...szerelemvers-est zárta a fesztivál első napját, ahol költők és költőnők olvasták fel kedvenc saját és választott szerelmes versüket. A szerelem (témája) ugyanis, ahogy Radics Viktória, a fesztivál egyik szervezője a literának adott interjúban fogalmaz, éppen arra alkalmas, hogy érintkezési pontokat találjon magának a férfi és női oldal, „és hogy egymásra utaltságunk tudatát erősítsük”. Ebben legalább, férfiak és nők, maximálisan egyetérthetünk.
- 2008. október 29.
Október 25-én és 26-án a Petőfi Irodalmi Múzeumban rendezte meg a Szépírók Társasága az V. Őszi Irodalmi Fesztivált, Nők a férfi (b)irodalomban címmel. A fesztivál első napját Bódis Kriszta „szubjektív filmválogatása nőről, férfiról” nyitotta meg, egy játékfilm (Groó Diana: Csoda Krakkóban), egy dokumentumfilm (Bódis Kriszta: Bárisej) és két rövidfilm (Fliegauf Benedek: Hypnos és Sebő Ferenc: Alterego) vetítésével.
Ágens énekel (fotók: Reisch Éva)
Délután három körül már egész sokan ültek a teremben, vagy nézegették a kiállított fotókat. Azt azért kiemelném, bár nem tudom, számít-e, mindenesetre (eleinte) szinte kizárólag nőket lehetett látni. Az első beszélgetés („Feleség az írógépnél”) két vendégével, Borgos Annával és Menyhért Annával Györe Gabi beszélgetett. A téma az írófeleség, Borgos Anna megfogalmazásában a „kerülő úton való szublimálás” esete, aki már nemcsak feleség, de még nem teljesen író. Borgos Anna Portrék a Másikról. Alkotónők és alkotótársak a múlt századelőn, valamint Menyhért Anna Elmondani az elmondhatatlant című könyvek alapján Harmos Ilona, Török Sophie, Vágó Márta, Szántó Judit és Kozmutza Flóra írásairól beszélgettek, miközben az írófeleségek, -szerelmek visszaemlékezéseiből részletek hangzottak el.
Annák a színpadon: Borgos Anna és Menyhért Anna
az első beszélgetésen
Menyhért Anna arra az érdekességre hívta fel a figyelmet, hogy Vágó Márta, Szántó Judit és Kozmutza Flóra a közvetlen szövegekben (naplóban, levelezésben, feljegyzésben) mindnyájan egyenrangú partnerként tekintenek József Attilára, az utólagos memoárban viszont már anyaként szituálják magukat a kisfiú József Attilával szemben. Vagyis tükör-autobiográfiáról beszélhetünk, hiszen a nők nem tudnak közvetlenül önmagukról írni, csak a férfin keresztül tehetik ezt meg. És bár a József Attila-kutatás nem tartja nagyra ezeket a szövegeket, Menyhért szerint éppen azért érdekesek, mert arra világítanak rá, hogyan írhatott egy nő magáról. Éppen ezért hasznos az életírás, a life-writing fogalom, amely a férfiirodalom kánonja által meghatározott értékeket nem feltétlen tartja örök érvényűnek, így kifejezetten „női” jellegzetességnek tartott csapongás, fecsegés is beemelhetővé válik a kánonba. (Ezek a szövegek ugyanis kimondottan csapongóak, kivéve Kozmutza Flóráét, akinek Illyés megmondta, hogy csak a tényekre szorítkozzon, ne irodalmiaskodjon, mint Vágó Márta, hanem írjon logikusan.)
Könyvek közt:
Harangi Andrea, Gyárfás Judit, Pályi András
Borgos Kosztolányiné Harmos Ilona és Babitsné Török Sophie alakját idézte fel. Török Sophie, lánykori nevén Tanner Ilona, verseivel kereste meg a szerkesztő Babitsot, két és fél hónappal később már össze is házasodtak, mindkét fél, különböző okokból, elszánt volt, „irodalmi házasság” köttetett tehát. Török Sophie nagyjából megfelelt annak a szerepnek, amire Babitsnak szüksége volt. Ezzel szemben Kosztolányinénak nem igazán volt írói identitása, így a házastársak között sokkal kevesebb feszültség volt, mint Babitséknál, Harmos Ilona ugyanis inkább pszichológiai szükségletből írt, a Kosztolányi-életrajz is egyfajta gyászmunka lehetett számára.
Ezután következett az Ica-vízió, bemutatkozott az Irodalmi Centrifuga és szerkesztői, Gordon Agáta, Bódis Kriszta és Györe Gabi. Gordon Agáta és Bódis Kriszta felidézte az Ica megszületésének körülményeit, majd a fél évvel ezelőtti vágyat, hogy honlapon is elérhetőek legyenek, ekkor csatlakozott hozzájuk „szerkesztő” helyett „testvérként” Györe Gabi (a terminológia kialakítása még folyamatban van). Bemutatták a honlapot (ami most még csak blog), melynek célja, hogy a női tapasztalatról és annak irodalmi szintre emeléséről is beszéljenek, vagyis hogy a női szempontú irodalom és irodalomelemzés is ugyanolyan hangsúlyos lehessen, mint a férfi (miközben nem győzik hangsúlyozni, hogy ők is az egyetemes irodalomban hisznek, csak eddig inkább az egyik részén volt a hangsúly).
Gordon Agáta, Györe Gabi és Bódis Kriszta
ICAnézőben
Olyan írások is helyet kaphatnak az Icán, mint például a Bán Zsófia felhívására született beszámolók: milyen nőnek lenni ma Magyarországon. Elhangzott pár anekdota, Bódis Kriszta például megemlítette hogy régebben sosem mert volna bemenni a Centrál Kávéházba, végül éppen a Centrál adott otthont az Irodalmi Centrifuga estjeinek, vagyis sikerként könyvelhetik el, hogy sikerült bevinniük a perifériát egy ilyen elegáns, belvárosi kávéházba, annak ellenére, hogy kezdetekben sok támadás érte a kezdeményezést, sőt, egyszer fel is jelentették őket „obszcén tartalom” miatt. Végül Gordon Agáta felolvasott egy részt a Jelenségek a gettóból című írásából, Bódis Kriszta pedig a készülő, Stigmák című új regényéből egy részletet (amelyet, mint töredelmesen bevallotta, egy férfival ír).
Szerepcserék: Závada Pál, Forgács Zsuzsa Bruria,
Rapai Ágnes és Pályi András a színpadon
A következő beszélgetésen (Férfi szoprán, női tenor. Férfi írók női, nőírók férfiszerepben) már férfi írók is felléptek, ezzel párhuzamosan (anélkül, hogy bármiféle ok-okozati viszonyt felállítanék) egyre több férfit lehetett látni a hallgatóság között is. Forgách András, Závada Pál, Pályi András, valamint Rapai Ágnes és Forgács Zsuzsa Bruria írásaiból hangzottak el idézetek. A szövegek közös eleme, hogy mindegyik szerző a másik nem szemszögéből láttatja a világot.
Mindenki jelen: Békés Pál, Forgách András, Závada Pál,
Forgács Zsuzsa Bruria, Rapai Ágnes és Pályi András
A felolvasás után Békés Pál kérdezte a szerzőket, hogyan voltak képesek belehelyezkedni egy ellenkező nemű narrátor szerepébe. „Nem tudom, hogy gondolkodik egy férfi” – hangsúlyozta Rapai Ágnes (aki nevetve mesélt Láng Olivér alteregójáról), Forgách András ugyanakkor kiemelte, hogy például a férfi és női öregedés között azért van némi átfedés. „Egylényegű-e a vágy férfinál, nőnél?” – szegezte Závada Pálnak a kérdést Békés Pál a Jadviga párnája kapcsán.
Férfi szoprán: Závada Pál
Závada számára azonban leginkább narrációs problémáról van szó, ha női szemszögből ír, vagyis számára se nem pszichológiai, se nem szexológiai, hanem irodalmi kérdésről van szó. Így még csak az sem biztos, hogy kizárólag a női olvasat képes feltárni egy női szempontú szöveg hitelességét, hiszen a szöveg mélyére, a „szférák zenéjéhez” nemcsak egy nő képes eljutni.
Női tenor: Forgács Zsuzsa Bruria
Este volt még felolvasás, vetítés és beszélgetés az Éjszakai Állatkert, a Szomjas Oázis, valamint az Ismeretlen Katona című antológiák szerzőivel és szerkesztőivel (Babák és bakák). Párdarabja-e az Ismeretlen katona a két női antológiának? Majd szerelemvers-est zárta a fesztivál első napját, ahol költők és költőnők olvasták fel kedvenc saját és választott szerelmes versüket.
Egymás közt: Forgách András, Závada Pál, Forgács Zsuzsa Bruria
A szerelem (témája) ugyanis, ahogy Radics Viktória, a fesztivál egyik szervezője a literának adott interjúban fogalmaz, éppen arra alkalmas, hogy érintkezési pontokat találjon magának a férfi és női oldal, „és hogy egymásra utaltságunk tudatát erősítsük”. Ebben legalább, férfiak és nők, maximálisan egyetérthetünk.
Hozzászólás
fourjack 5. bejegyzésre (ill 2008.11.01, 10:55, vicces-tragiku…) Tetszik nekem ez a pontos, szakszerű bizonyítás. Hogy való-e igaz-e minden alátámasztás, amikor valóság igazság is relatív, másodlagos. Egy biztos: hiteles, hihető koncepció. „forduljanak a saját tudatalattomosukhoz az igazságért” így már sokkal érthetőbb, ha egy nő vehemensen ragaszkodik bizonyításának igazságához. Nem sokkal előbb még úgy véltem, egy nő azért ne álljon ki csúnyán, sápítozva, arcából kikelve egy férfival vitába (írhattam volna nővel is, az efféle dolgok nem feltétlen nemiséghez kötöttek), mert azért tartsuk meg nőiségünk, de innen már érthető, és egyáltalán nem visszatetsző. Sőt. Amikor a vélt?valós koppintás pontosan kimutatható, igenis létezik ez a tudatalattomos. Persze, értem én a másik felet is, hiszen ugye tudatalattomos. Akkor mire is emlékeztessék. Tehát sosem lesz béke, ez is érthető. De az, hogy fel lettek hozva ezek a sérelmek (?) minekután az érvek eltaposattak… (írhattam volna semmibevétel, ez még fájóbb)......Együttérzek. Azért előbb-utóbb szeretni egymást, miszerint nélkül sem élni. Üdvözlet női és férfi antológiákat. (reklámozás fájdalmát, becsapottságét :)is pontosan átélve, bár naivság utólag sem bocsájtható (?), ma már csak szeretettel, bzsnyulacska - rózsaszín nyúl)
"Ahogy korábban is jeleztük a régi oldalon, sajnos a november 2. és 5. között a régi oldalra írt kommentek nem kerülnek át az új rendszerbe." Akkor majd mi megoldjuk, csak tegyétek még elérhetővé a régi Literát egy kicsit. :-) Nyilván nincs még szétszedve. Ahogy mondtam, a Fórumban talán tíz hozzászólást kell átmásolni (viszonylag fontosak, akármennyire is nem foglalkoztak a kérésetekkel a felhasználók) - még kézzel is simán megoldható. Készültem rá, hogy lementem őket, csak nem tudtam, meddig lesz hozzáférhető a régi site.
Kedves olvasók, az átállás miatt bizony vannak olyan régi és új kommentek, amelyek nem találhatók a litera új rendszerében. Ahogy korábban is jeleztük a régi oldalon, sajnos a november 2. és 5. között a régi oldalra írt kommentek nem kerülnek át az új rendszerbe. Azok a most nem látható hozzászólások, amik ez előtt keletkeztek, reményeink szerint hamarosan láthatóak lesznek itt az új oldalon is, mindent megteszünk ennek érdekében, ám biztosat egyelőre nem ígérhetünk.
Bocs, de nem ennyire fekete-fehér a világ. Délelőtt még mindkét változata elérhető volt a Literának - nagy valószínűséggel csak kérni kell, hogy azt a néhány (szerintem tíznél kevesebb) hozzászólást másolja át valaki a szerkesztőségből, nem lehet olyan nagy ügy.
Peti! Már napokkal ezelőtt mindenkit figyelmeztetett a LITERA, hogy ne irkáljatok ide, mert el fog veszni. Magadra vess, ha mégis írtál és elveszett, de hogy az lenne a korrekt, hogy mivel Téged nem érdekelt a figyelmeztetés, minden szöveg legyen törölve, ez kész röhej. Kedves Litera, kérlek ne törölj innen semmit, csak mert a Peti nem figyelt oda eléggé, és kockáztatott.
http://szexmanifesto.blog.hu/ pár vonatkozó cikk, a Minden, amit csak a nők tudnak.... c. blogomon
ez sajnos kimaradt: a korábbi (pre-ismeretlenkatona) férfiantológiák hallgatólagosan letagadták, hogy férfi antológiák volnának, helyből az egyetemességet nembeliséget képviselték elsősorban abból kiindulva, hogy minőségi irodalmat (mondanivalót) csak férfiak tudnak szállítani. Eezekben a kötetekben vagy nem voltak nők, vagy csak egyen, ketten voltak, számuk sohasem haladta meg a parlamenti bűvös 10 százalékot (kivétel Weöres-féle antológia) de az ezekben szereplő szerzőknek szintén hallgatólagosan volt előírva, hogy férfiként írjanak (amit persze semlegesnek becéztek, isten néző pontjából).
Vicces-tragikus volt az első nap a Babák és bakák alatt, Kukorelly visszakézből visszautasította, hogy a könyvük (első tudatos férfiantológia) egy dialógus kezdete lenne a nők által írt antológiákkal! Ezt az elutasítást, most a kiadó is megerősítette írásban a blogjukon, csacsiságnask nevezve felvetésem. Ha lenne egy kis nem-csacsi eszük a fiúknak, akkor boldogan kapva-kaptak volna az ötleten és keblükre ölelik: Jé, igen! Mi tulajdonképpen párbeszédet folytatunk veletek! Míly nagyszerű! (nem csak azért, lett volna ennek értelme, mert a mi köteteink baromira sikeresek, és már csak ilyen szempontból is volna értelme kapcsolódni, hanem mert valóban értékes párbeszéd kezdődhetne, de ha ez eddig maguktól nem jutott eszükbe, akkor a felvetésemre miért nem gyúlt világosság odabenn, és kaptak a fejükhöz, hogy igen, igen, legyen párbeszéd! De nem nem, inkább csacsiznak. Küldtem nekik levelet, de nem tették ki a blogjukra.... Ha nem dialógusról van szó, akkor miről? Ennél már csak rosszabb jöhet: MÁSOLÁSRÓL? Utánzásról? Magyarul: Copyzásról? Nézzük meg a fiúk antológiáját először formai szempontból, aztán tartalmilag. 1. Nálunk véletlen 33 szerző került mind a két kötetbe, az Éjszakai állatkertbe is meg a Szomjas oázisba is. A FIÚKÉBA IS (véletlen). 2. Négy fejezetre tagoltuk a köteteinket. VÉLETLENÜL A FIÚK IS. 3. Egy kivétel férfit tettünk bele (kivétel erősíti a szabályt, alapon, és hogy utlajunk arra hogy az állítólagos coedukált antoligákban mindig van kivétel nő) VÉLETELEN A FIÚK IS EGY NŐT TETTEK BELE. 4. Szabad, laza, informális bemutatkozók a könyv végén. A FIÚKÉBAN IS - az egyetlen különbség itt talán a hossz, a mieink hosszabbak voltak, és nem kötödtek egy témához. Akkor most lépjünk közelebb a tartalmi vonatkozásokhoz: A fiúk egy férfi témát választottak és férfi szempontból közelítették meg hasonlóan ahhoz, hogy mi női témákat választottunk és női szempontból közelítettük meg. Magyarul a fiúk tudatosan felvállalták itt, hogy egy férfi témát dolgoznak fel, férfi szempontból férfi szerzőkkel. Tekintettel arra, hogy a Kiadó a cikkében elismerte, hogy alaposan ismeretségre tett szert antológiáinkkal, mi másra gondolhatnék, itt az első tudatos férfi antológiánál, amely nem tagadja le, hogy férfi antológia, és nem állítja azt, hogy az egyszál maga képviseli az egyetemességet és nembeliséget, szóval, hogy itt egy párbeszédet kezd velünk? Vagy csak koppintottak öntudatlanul? Akkor pedig azt mondom, forduljanak a saját tudatalattomosukhoz az igazságért. A korábbi férfiantológiák ( a 19. 20. században szinte csak ilyenek voltak, és csak elvétve voltak bennük nők, inkább csak a díszités kedvéért, ráadásul nekik kötelességük volt eldobni a női hangot, a női megközelítést, és állítólagos "semleges" hangon írni...) filozófiája szerint, ők helyből az egyetemességet és nembeliséget képviselik, és a nők csak azért maradtak ki, mert hát ugye a nők csacsik, és nem tudják megcélozni és eltalálni az egyetemest, az egyetemes emberi üzeneteket, a nembeliséget, meghát ugye csak jó és rossz írások vannak, és nagyon úgy néz ki, hogy JÓ írást leginkább csak férfiak tudnak produkálni (tisztelet a kivételnek). Ráadásul a Babák és Bakák műsor utáni beszégetésben az első dolog, amit felhoztam az a TRAUMA témája volt, utalva ezzel Horváth Györgyi Mancs kritikájára. Köteteinkben a TRAUMA témája (is) a közös. Ebben IS van átfedés. Legalábbis a nők, a szexualitás és test témáival kapcsolatban elsősorban a TRAUMÁIKAT fogalmazták meg, és hasonlóképpen tett a fiúk katonaságról szóló antológiája is: a katonaságnál elszenvedett traumákról szólt elsősorban a kötetük. ezt a kiadóhoz intézett levelemben, amelyre egyelőre még nem kaptam választ így fogalmaztam meg: "Számomra az üzenet az volt, hogy az az erőszak kurzus, amelyben a fiúk részesülnek a totális tömegtársadalom "férfivá avatási" rituáléjában (katonaság), súlyos következményekkel járnak, mind az ő testi-lelki egészségüket illetően, mind aztán abban, hogy ezek az erőszakban kiképzett elszemélytelenített ifjak visszakerülnek a társadalomba, és vajon kire fogják rárakni a frusztráltságukat, és az elszemelytelenedés, gerinctörés következményeit? Ismétlem, a közös nevező a trauma, nem tudom hogy tudtál efölött elsikkadni. De kérlek olvasd el Horváth Györgyi Mancs cikkét. " és még ilyen kedvességeket írtam: "nem elutasítani kellene azt a felvetésem, hogy elkezdődött egy dialógus a férfi és női szerzők között ezekkel az antológiákkal, hanem éppenséggel örömmel üdvözölni. És folytatni." Igen, elképedtem azon a farkasvakságon, amellyel a Kukorelly és a Kiadó a saját kötetüket kezelik. És azon is, hogy mennyire nem vették észre azt az odafigyelést, amit a Babák és bakák műsorban a kötetük kapott. És akkor én most ünnepélyesen fel is függesztem ennek a férfiantológiának a további reklámozását. Megvárom, amig egy másik kiadó előáll egy másik tudatos férfi antológiával, és kijelenti: Mi párbeszédet folytatunk veletek! Keblünkre! Az energiáimat a jövőben kizárólag az ilyen kötetek üdvözlésére fogom fordítani. jó hétvégét nektek!
"aki dühödten védte a férfiirodalmat, mert szerinte nőirodalom nincs." IGEN! EZ VICCES! És nagyon tömör, pontos megfogalmazás.
Jó. Tehát, izgalmas volt először is Nádas Péter bevonulása, ahogy beült két székkel mellettem az utolsó sorba, és láthatóan örvendezett, majd később, ahogy higgadtan visszautasította az obszcenitás kategóriáját, amikor kérdezték, s szerelemről szólván a szenzualitás lett a legfőbb-fontosabb(?). Izgalmas volt Garaczi, akit nehezen lehetett kimozdítani a sértődöttségből, lévén ő nem Spegelmann Laura, a ridikül vitában Margócsy, aki dühödten védte a férfiirodalmat, mert szerinte nőirodalom nincs. Jó volt Ferencz Karolina operaelőadása a szünetekben, élmény Forgács Zsuzsa bátor és provokáló közbeszólása, Kukorelly leszavazása, zusammen az egész hangulat, szerkesztőkkel írókkal, gondolkodókkal. Érezni lehetett, "történés" van, talán hasonló, mint ami rendszerváltáskor, nade ezzel túlzok. Megjelentek a nők az irodalomban, s ezt nem lehet visszafordítani.
Akkor ird meg, hisz neked is jogod van fecsegni.