hirdetés

A fény kultúrtörténete

Jan Němec: A fény története, Noran Libro Kiadó, 2017

2017. április 29.

Drtikol sorsa több szempontból sem az a tipikus cseh sors: siker, kudarc, kétségek és az igazság keresése váltakozik benne. Egy olyan férfi története ez, akinek volt bátorsága a csúcson abbahagyni, feladni kenyérkereső szakmáját. – Jan Němec könyve egy fotográfus, František Drtikol életregénye. Fordítója, J. Hahn Zsuzsanna írt róla.

hirdetés

Amikor csehül kezdtem tanulni, édesapám egy csehországi útjáról hozott nekem néhány random antikvárkönyvet, köztük Verne Gyula Nemo kapitányát csehül. Nem tudta, hogy a nyelvtanuláshoz eredeti cseh szöveg jobb lett volna, én sem sejtettem, hogy ennek a könyvnek még nagy hasznát fogom venni.

Évekkel később, amikor először olvastam Jan Němec A fény története című regényét, még mielőtt megkapta volna az Európai Unió Irodalmi díját, már tudtam, hogy nagyon szeretném lefordítani ezt a könyvet. Ez a regény kiválasztott engem, hogy lefordítsam: imádok fényképezni, egy bányászfaluban élek, a regényben is emlegetett Gustav Meyrinkről írtam a szakdolgozatomat, és nagyon szeretek művészemberekről olvasni. Ráadásul a világhírű cseh fotográfus, František Drtikol fordulatos, cseppet sem hétköznapi élettörténete egy olvasmányos és lebilincselő, minden részletében kidolgozott regény formájában tényleg alkalmas lehet arra, hogy újra felkeltse a magyar olvasók érdeklődését a cseh irodalom iránt.

A fény története fejlődésregény, František Drtikol életét dolgozza fel, az események kronológiai sorrendben követik egymást. Drtikol a csehországi bányavárosban, Příbramban nőtt fel, kilencévesen végignézi a több mint háromszáz halálos áldozatot követelő 1892-es bányatűz mentési munkálatait. Ki gondolná, hogy a világhírű aktfotós eleinte festőnek készült és úgy gondolta, a fotográfia a tehetségteleneknek való? Ki gondolná, hogy első, még Příbramban nyitott műterme csődbe ment? Prágába kellett mennie ahhoz, hogy a várva várt siker beköszöntsön, itt már nem csak az igényes, exkluzív portréra vágyó ügyfelek adták egymásnak a kilincset, de híres aktjaihoz is könnyűszerrel talált modelleket. Ki gondolná, hogy a férfi, akinek a kamerája előtt annyi meztelen szépség fordult meg, nem volt szerencsés a szerelemben? És ki gondolná, hogy élete alkonyára egy Buddha-hívő kommunista vált belőle?

Drtikol sorsa több szempontból sem az a tipikus cseh sors: siker, kudarc, kétségek és az igazság keresése váltakozik benne. Egy olyan férfi története ez, akinek volt bátorsága a csúcson abbahagyni, feladni kenyérkereső szakmáját. A regény mindazonáltal nem dolgozza fel Drtikol teljes életét, nem születésétől haláláig követi nyomon a sorsát, és a feldolgozott szakasz eseményei közül is szelektál. Ahogy a szerző mondja, keverednek a történetben a tények, az interpretáció és a fikció.

És ez még csak a téma, a kiindulási pont. Němec rendkívül alapos kutatómunkát végzett, a könyv mégsem egy szakmai szempontból kiváló tanulmány, hanem ízig-vérig szépirodalmi mű, intellektuális játék, éppen a fiktív epizódok azok, amelyek olyan olvasmányossá teszik a regényt. Nyelve választékos, ahogyan bevezeti az olvasót a fényképész szakma, a bányászat, a prágai színházi élet vagy a számmisztika rejtelmeibe.

Mesteri, ahogyan a müncheni fényképésziskola első tanítási napján az oktatók szájába adja a diákoknak szánt lelkesítő beszédek szavait: „Legyenek jó pásztorai a fénynek!”, ahogy a müncheni Régi Képtárban elemzik a festményeket, a Kaineusz-Kainisz történet, ahogyan Sophia Goudstikker magyaráz a portréalany karakterének megjelenítéséről, ahogy Tomáš Garrigue Masaryk adja elő, mi Goethe szerint a megismerés csúcsa, vagy ahogyan Leopold Procházka beszél Buddháról. Ezektől és az ehhez hasonló szövegrészektől válik ez a könyv egy művészettörténeti, kultúrtörténeti nagyregénnyé.

A szerző a szokatlan és provokatív egyes szám második személyű elbeszélési formát választotta, mely állandó feszültségben tartja az olvasót. Az elbeszélő mintha egy mindentudó közeli barát lenne, akinek a személyazonosságára a könyv végén derül fény. Němec rendkívül látványos képekkel, hangulatokkal dolgozik, ami elengedhetetlen egy fotográfus életének leírásához. Ahogy a fotográfus komponálja a fényképet, úgy alkot képet Němec a szavakkal. És mindenütt jelen van a fény.

Amikor először olvastam Jan Němec regényét, és elhatároztam, hogy lefordítom, már tudtam, hogy nem fog gondot okozni a forrás felkutatása abban a fejezetben sem, ahol jelöletlenül szerepelnek az idézetek a szövegben, ráadásul néhol még egy mondaton belül is váltakoznak Němec szövege és az átvett részletek. Abban a fejezetben, ahol Drtikol és családja a Nemo kapitányt olvassák. 

 

Jan Němec: A fény története, 2017, Noran Libro Kiadó, J. Hahn Zsuzsanna fordítása, 472 oldal, 3400 Ft.

A recenzió elsőként a Szláv Textus oldalán jelent meg. 

J. Hahn Zsuzsanna

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.