Műhely - A Folyó 1.

Ted Hughes: A folyó (Ferencz Győző fordítása)
„A mennyből alábukva fekszik keresztben/ Anyja ölén, megtörte a világ.”

Tokutomi Roka: Sónani feljegyzések (Vihar Judit fordítása)
„A dagály fokozatosan megtölti a folyó medrét. A víz olyan áttetsző, mintha nem is volna. Még a mélyben is világosabb, mint medrében a talaj színe. Kis angolnák siklanak elő a hínárból, aztán visszabújnak. Csapatba verődve úsznak a vízen a fiatal kárászok, még csak az idén születtek, s színük olyan, mint a világoskék drágaköveké, árnyékuk meg-megcsillan a folyófenéken.”

Vladimir Holan: A névtelen (Vörös István fordítása)
Hangpár I. / A kompnál / Vízesés / Híd a patak fölött / Szeptemberi alkonyat / Vihar előtt / Verssorok

Introitus vaginae I (Tőzsér Árpád fordítása)
„Ha a folyó a tengerbe hatol, benne a tenger megtér a forrásához.”

Tatyjana Tolsztaja: Az Okkervil folyó (Szőke Katalin fordítása)
„Pocelujev felhúzta a gramofont, és felhangzott a csodálatos, egyre erősödő, a mélységből fenyegetően feltörő hang, szárnyat bontott, felszállt a fellegekbe, s már ott honolt mind Verocska kiizzadt teste felett, aki a csészealjból itta a teáját, mind az életfogytiglan tartó engedelmességbe belegörnyedt Szimeonov felett, mind a melegséget hozó konyhatündér, Tamara felett, mindenki felett, akin nem lehet segíteni, a beköszöntő alkonyat felett, az eleredő eső felett, a szél felett, a névtelen folyók felett, melyek visszafelé folytak és kilépve medrükből tombolva árasztották el a várost, ahogy ezt csak a folyók tudják csinálni.”

Rába György: Új Narcissus
„s a szolga tükör vallomását / szétzilálta hetyke folyó”

Bertók László: Nem léphetsz bele kétszer
„ha sodrásra (a hullámokra) / hagyatkozva”

Kalász Márton: Vékonyka jég
„A folyó – képzete sokféle kétségünknek is.”

Tóth Krisztina: Vaktérkép
„úszik a felhők szakadt DNS-láncán, / a vizek lehunyt szemű vonulása”

Géczi János: A folyam
„amelyben a szó – szeretőkről a ruha – leolvad”

Győrffy Attila: Pantha rhei
„úgy fürödnek: szabadabban, / miként az ég: mély-sötétjük”

Komálovics Zoltán: Hommage
„S mint csobbanást a vízgyűrűk / Szavaink szerteszórják.”

G. István László: Sebestyén
„ahogy a víz / az elmenő hajók után a parti föveny / csíkján egy másik vérkör / ritmusát veri”

Deák László: A folyóról
„Folyton folyvást folyó”

Jász Attila:[mintafolyó]
„a folyó nem ember, / csak fény, idő, emlék”

Beney Zsuzsa: Folyó
„A nemlétezés hosszan elnyúló / Két partja között ömlik a folyóvíz.”

Gustave Flaubert: Részletek a levelekből (Nagy Judit fordítása)
„A tájat néger vadság jellemzi: végig sziklák az itt már szűk medrű Nílus mentén, legalább ötven láb magas pálmák, és homokhegyek, amelyek úgy tűnnek a napfényben, mintha aranyporból lennének.”

René Char: A Sorgue folyó (Varga Mátyás fordítása)
„Folyó, ki túl korán, egycsapásra és társtalan indultál, / Szülőföldem gyermekeinek add meg szenvedélyed arcát.”

Paul Éluard: Nedves (Lackfi János fordítása)
„A víz, akár a bőr”

Jacques Réda: Az Ourcq; A Szajna és az Oise; A Marne Chelles-nél (Hárs Ernő fordításai)
„a susogó vizet hallgatják már a nyárfák”

Frantz Fabre: Az Arve Passy-nál (Hárs Ernő fordítása)
„Hol jobbra, hol balra forduló / ezüstizom, zöld tejszerűség”

Cesare Pavese: A bőrzubbony (Szénási Ferenc fordítása)
„A csónakázó lányok elidőztek a színben, egyikük hívogatta is Ceresát, evezzen föl vele a Pón. Ceresa mindig azt felelte, hogy nem hagyhatja ott a csónakházat és a kantint, jöjjön el egyszer hajnalban, még napkelte előtt.”

Torquato Tasso: A Póhoz, versben kérve tőle, hogy hozza vissza Comacchióba távozott hölgyét (Hárs Ernő fordítása)
„Te büszke, fennkölt, a folyók királya, / ki birodalmadból kilépsz időnként”

Iztok Geister: Óda a vízhez (Lukács Zsolt fordítása)
„A forrás gyermeki hangja, a kislányos patak hahotázása, a rohanó fiatalasszony nevetése, az anya szívélyes hangja, a nagymama némán folyó évei, ezek mind-mind a folyó hangjai az ő útja során, a forrástól a torkolatig.”

Aleš Debeljak: Tetoválás a híd alatt (Lukács Zsolt fordítása)
„a kölcsönbe vett és elfoglalt hegy között, mint / a folyó, mely a keblek hídja alatt áthalad”

Dane Zajc: Folyó (Lukács Zsolt fordítása)
„Fagyos folyama a hallgatásnak.”

Uroš Zupan: Folyó (Lukács Zsolt fordítása)
„Nem akadt meder, mely / mozdulataidat elkaphatta volna.”

Tomaž Šalamun: Métkának (Lukács Zsolt fordítása)
„A leggyengébb források megérik majd azt / a napot, amikor megáldja őket a tenger sós íze.”

Peter Semolič: Octavio Paz olvasása (Lukács Zsolt fordítása)
„... ne úgy olvass engem, mint egy történetet, olvass, mint koncentrikus köröket / a vízen...”

Alojz Ihan: Folyó (Lukács Zsolt fordítása)
„míg egyszer meg nem ismered halaidat, melyek repülnek”

Virginia Woolf: Részletek a levelekből (Szlukovényi Katalin fordítása)
„Azután, végtelen örömömre, megbombázták a folyónkat. Zuhatagok üvöltöttek a láp fölött.”

Lord Alfred Tennyson: Shalott kisasszony (Vachter Ákos fordítása)
„Folyón innen s túl fekszenek / széles rozs, árpa tengerek, / ölelvén dombot és eget, / és rajtuk át egy út vezet / szép Camelot felé.”

Álvaro Mutis: A folyón (Takács Zsuzsa fordítása)
„A folyón született meg benne a magányos ábrándozás szenvedélye, társaság és tanúk nélküli őrködésbe merülve ott bogozta ki a fényesség fonalát.”

Julio Cortázar: A folyó flórája és faunája (Imreh András fordítása)
„Az égben ered ez a folyó, és úgy tűnik, soká marad”

Clemente Palma: A halas kosarak (Sholtz László fordítása)
„... nem hallotta, hogy milyen élvezetes zajjal csobbannak a kosarak a hullámzó folyó felszínén és ott micsoda tajtékot vetnek”

Luis de Góngora: Segovia folyójához, a Manzanareshez (Imreh András fordítása)
„Taréjokat növeszt a homlokodba”

Álvaro Mutis: A folyón leereszkedsz (Takács Zsuzsa fordítása)
„Jó, ha felidézed, / hogy itt vártál, / hiába, / szünet és álom nélkül.”

Andrés Trapiello: A folyó (Imreh András fordítása)
„hallani / a folyót paskoló esőt”

Julio Martinez Mesanza: A folyó (Imreh András fordítása)
„Sokszor sétáltam el a folyami / kikötőből, ahol élek, oda, / átkelve az éhes mocsarakon.”

Ken Kesey: Néha erős a sodrás (Bajnóczy Zoltán fordítása)
„Végül, a lankásabb dombokhoz érve, vörösfenyőn és cukorfenyőn, hóvirágfán és ezüstfenyőn, majd a duglászfenyő zöld és kék foltjain át, a felduzzadt folyó ötszáz lábnyit zuhan… és nézz csak: kitárul a réteken.”

Quincy Troupe: Folyó ritmusú város (Gyukics Gábor fordítása)
„Folyó ritmusú város / alatt nevet a nap a hold”

Dámaso Alonso: Egy folyónak Károly volt a neve (Imreh András fordítása)
„A téli, kiaszott fűre ültem le én is, gondolkodni, hogy a folyók / miért áhítják a jövőt, mint, te is, te lassú, szürke.”

Hart Crane: Folyók nyugalma (Szlukovényi Katalin fordítása)
„Nem tudtam soha felidézni / a láp egyenletes forrongását, / míg a tengerhez nem hozott korom.”

William Stafford: Crooked river, folyóöböl (Szlukovényi Katalin fordítása)

T. S. McMillin: A Musketaquid-tól a Concord-ig és vissza (Thoreau transzcendentális folyóélménye) (Tóta Péter Benedek fordítása)
„A múlt a felsőfolyás, a jövő az alsó és a mi célunk a most; kevéssé érdekel minket, mi van »ott hátul«, inkább arra kell figyelnünk, amerre tartunk.”

Donald Hall: Long River (Szabó T. Anna fordítása)
„Sötéten alvó városok között / eveztem el”

Donald Davie: Green River (Szabó T. Anna fordítása)
„Megmarad, noha elfut!”

Robert Lowell: A Hudson torkolatánál (Szabó T. Anna fordítása)
„sodródni kezd a zajló jégtáblákkal, / mik úgy kattognak a tenger felé / a Hudson-ban, mint puzzle darabok.”

Ciaran Carson: Farset (Mesterházi Mónika fordítása)
„A folyó, a patak, a csatorna egy fekete torokból csordogál, és eltűnik egy fekete lyukban. Innen kapta a nevét Belfast.”

Yvon Givert: Velem jött az út…(Lackfi János fordítása)
„Velem jött az út talpamon megtapadt / hullámzása lassú folyó”

Jean Portante: Ezek a városon áthaladó (Lackfi János fordítása)
„Ezek a városon áthaladó folyók / s a hídon bámészkodók”

Serge Wellens: A folyómélyi fa (Lackfi János fordítása)
„Tükröződésben remegő / távoli ágára / telepszik egy hal sziluettje”

Miriam van Hee: Utazás (Lackfi János fordítása)
„hol voltam én ama napokban / mikor lélekszakadva szaladt az a lány”

Carl Norac: A Farkas-folyó (Lackfi János fordítása)
„A Farkas-folyónál ámbraszín volt az éjben az éj.”

Bratka László: Égi folyó
„Százezred sűrűségűre hígult égi folyó az eső.”

Juhász Ottó: Kínai folyók, emberek, harmónia
„A kínaiak kezdetektől erős érzelmi szálakkal kötődtek a Sárga Folyóhoz, szinte vallásos áhítattal viseltettek iránta. A Huangho, régi hiedelmek szerint az Égi Folyó, más néven Ezüst Folyó, azaz a Tejút földi folytatása. Ezt egy hajós »bizonyította«, aki egyre följebb hatolva a Sárga Folyón, egyszer csak az Égi Folyóban találta magát.”

Rácz Géza: Gangesz – a lélektisztító szent folyam
„Úgy tartják, a Gangesz nem földi folyam csupán, hanem a mennyekből érkezik, az univerzum különböző régióit bejárva jut végül a földre.”

Sankara: A szent Gangeszt dicsőítő himnusz (Andrássy Csongor fordítása)
„vizedben megmártózót felemelő”

Lábass Endre: Képzeletbeli utazás bűvös folyamokhoz
„És háromnapi utazásra ettől a tengertől nagy hegyek vannak, melyekről nagy folyó folyik, mely a paradicsomból ered.
Ez drágakővel van tele, egy csepp víz sincs benne. Nagy hullámokkal rohan keresztül a vadonon, a Homoktenger felé, és eltűnik ott.”

Jorge Luis Borges: Hérakleitosz (Imreh András fordítása)
„Elragad: én vagyok ez a folyó.
Omlékony anyagból vagyok, titokzatos időből.”

Műhely - A Folyó 2.

Enea Silvio Piccolomini (II. Pius): A Dunához (Csehy Zoltán fordítása)
„Add, hogy túléljem, s add, hogy lecsituljon a vízár”

Anne-Rachel Hermetet: Lehet-e egy könyvnek Duna-formája? – Magris és Esterházy (Bokody Péter fordítása)
„Földrajz és történelem egyesül, és felveti a két mű központi kérdését: az identitásét; az egyéni identitás kérdését, amely főképpen az elbeszélőé, de alacsonyabb szinten egyben beszélgetőpartnereié is, és a kollektív identitásét, hiszen a Duna követése előtérbe helyezi a határokra és azok mozgására, a háborúk és békék által ide-oda taszigált népekre, a nyelv és nemzet kapcsolatára vonatkozó reflexiót.”

Hárs Ernő: Dunaremete
Öregember néz a vízbe
„remeg a víz, mint a csipke”

Zalán Tibor: Rába-naplók
„Hallottam legendákat emberekről, akik napokig barangoltak a Rába-parton, mire emberek lakta településekig elvergődtek – napokig köröztek ugyanazon a pár kilométeres sugarú körön belül…”

Széki Patka László: „Keszeg-Horváth” a Kazinczy utcában; életútleírások; a nagy ötvennégyes árvíz
„ahol gondtalanul gondoláz- / hattunk volna a Karmelita vagy / a Bencés templom oltáráig”

Pátkai Tivadar: Szabálytalan hajónapló, 1966
„A többiek már rég elköltötték az ebédet, az uzsonnát is, amikorra sikerült megközelítenem a hajó farát három-négy méterre. Bevontak, létrát engedtek le, remegő testtel léptek a ferdekre. Soha életemben nem esett még jól úgy ebéd, mint akkor. Azóta pedig egyenesen büszke vagyok védliző tudományomra.”

Czifrik Balázs: Vének
„Az apja melletti némaságot bőven kárpótolta a lebegés, és az, hogy egyszerre látta a part menti fákat, a kék eget, és hallotta a kövek, kavicsok surrogását a meder alján.”

Takács Zsuzsa: Kirándulóhajó; A megsértett folyó; Álom
„Ki nyitott utat a folyónak?”

Dalos Margit: Duna-sóder
„A Dunán nem volt helye kényeskedő tapicskolásnak, a medencés strandokon divatos mű sikongatásoknak, itt titkos és halálosan komoly beavatás folyt, beavatás a víz, a nap, a felhők, a szelek, a kavicsok, iszapok, finom sóderek és szívós gaznövények világába, a szájperemig érő víz sodrásának a törvényébe, amikor a lábujjhegy alól kezd kiázni az iszap, vagy a talp alatti sóderbucka lavinásan peregni kezd.”

Kántor Péter: Hajópaloták a Dunán
„hangtalan dicshimnuszaként egy fényes / és dicsőséges útnak”

Lábass Endre: Életünk pillanatában
„Fekete, halálos folyam volt aznap este a Duna. Hamar odábbsodort, olyan gyorsan, hogy igazán meg sem ijedtem, csak jéggé dermedtem, és csodálkoztam…”

Nagy Gáspár: Amikor a Duna koronát cipelt
„szent titkokat locsog / szalad a hullám”

Kemsei István: Világfolyás
„Nem csak a folyó tudja hát a kacsát, a kacsa is tudja, mit várhat a folyótól. A felszínen biztonságot, a mélyben – ha már végképp nincs ott semmi felhoznivaló világ az emberiség számára – táplálékot. S ha fölrepül: viszi magával a folyót is: látni.”

Vörös István: Szellemek a Duna fölött
„Átkelt a tüdő ködülte folyóján.”

Tandori Dezső: Kísérőszöveg
„A Folyó, a Folyam, Dunánk itt húz el, mint egy kísérőszöveg, ablakunkból látjuk napra-nap, meghatározza e napok folyását…”

Gyukics Gábor: eleven csalit
„a csepeli zsilip testek porát nyeli / Dunából Dunába okádja a vizet”

Kalász Márton: (Levél)
„ott áll, vár ladikra holtában nagyanyám”

Podmaniczky Szilárd: Három napot horgásztunk a Tiszán...
„Élő vízen bármi megeshet, kiskapásból is lehet nagy hal.”

Darvasi László: Virágzabálók
„Mert ha jól figyelünk, egy esti folyót egyszeriben hallani kezdünk. Meghalljuk, hogy ennek a vonulásnak, ennek a folyamatos és megállíthatatlan mozgásnak, ennek a könyörtelen múlásnak sűrű és mély hangja van, hogy voltaképpen zene ez is, hasonlatos a fűmuzsikus zenéjéhez, csak összetettebb és erősebb, mert ez nem emberi zene.”

Boško Ivkov: Ki a Tisza vizét issza... (Borbély János fordítása)
„A széles hátú, lomhán heverésző Tisza magába roskadt, s elcsendesedve napozik. Nyomában napfürdőt vesz az egész tájék, puha, sárga és zöldes, a tápláló emlőtől nedvesen maszatos, tehát jóllakott fénypászmákat öltve, amelyek a felszínről visszaverődve záporoznak a fűzfalevelek erdején, s ezek aztán – mivel rezegnek – fényesedő pikkelyeidet hányják vízen és égen.”

Sirbik Attila: Az objektíven átfolyó
„És objektívjén átfolyt a folyó.”

Jasna Melvinger: A „Duna-versek” ciklusból (Borbély János fordításai)
Az atlaszselyem szemfedő; Tükörkép hidak a Dunán; Úszik a kis gyepi béka; A parton; Egy szeles nap; Napáldozatkor
„S a hullámnyelvek sem nyalogatják, naphosszat éppen / Csupa arany bordűrt öltve, a parti sekélyt”

Boško Ivkov: Nagy Duna cár, folyók közt a folyam (Borbély János fordítása)
„És ahogyan órák hosszat ültem így, szemben a Duna sima, csillogó, holdfényes, de mélységes nyugalmú tükrével, a víznek azzal a sűrű kötésű, a maga legtitkosabb mélységeiben saját magára támaszkodó, önmagában gyökerező, nyugalmas lelkével szemben egyszersmind, – akkor én is összeszedtem és megtaláltam magam, megcsillapodtam és sűrűbbre köttettem.”

Hans Christian Andersen: Egy költő bazárja – Utazás a Dunán (Kertész Judit fordítása)
„A fiú hátára akarta venni az apját, hogy átússza vele a folyót, de az öreg nem volt hajlandó elhagyni a földet, melyhez élete minden emléke kötötte, inkább tűrte volna, hogy a vad seregek eltapossák.”