hirdetés

A fordító felelőssége

2018. június 6.

A fordító szolgálja a szerzőjét – mondta Barna Imre Pont fordítva című esszékötetének bemutatóján, melyen Nádasdy Ádám kérdezte a műfordítói szakma szépségeiről és buktatóiról. A beszélgetést követően a szerző és Lator László költő átadta az idei Wessely László műfordítói díjat. – P. Szabó Dénes tudósítása.

hirdetés

A fordítás nehézségeiről és szépségeiről beszélgetett Nádasdy Ádám költő-műfordító Barna Imrével a nemrég megjelent Pont fordítva című kötete kapcsán. A Kossuth Lajos téri Café Smúzban megrendezett beszélgetésen a József Attila-díjas műfordító kezdő gondolatként azt emelte ki, hogy a fordító olyan, mint egy szolga, hiszen az a feladata, hogy szolgálja a szerzőjét, vagyis a lehető leghűbb módon fordítsa át annak mondatait egy másik nyelvre. Sőt, Barna szerint a fordítóra akár rabszolgaként is tekinthetünk, nem hiába szerepel kötetének címlapján az egyiptomi Ülő írnok szobra, mely figyelmes tekintettel lesi ura szavait (külön érdekesség, hogy a kötet hátlapján a címhez hasonlóan „pont fordítva”, azaz háttal látjuk a szobrot, ahogy a Louvre-ban is körbejárhatja azt a látogató).

Persze Barna szerint aki fordít, az egyben ír is, újraalkotja a szöveget. Első példának hozta fel J. D. Salinger Zabhegyezőjének „phony” kulcsszavát. A történet tizenéves főhőse, Holden Caulfield ugyanis a felbukkanó szereplők többségét – kiknek a viselkedését, megnyilvánulásait mesterkéltnek érzi – a „phony” jelzővel illeti. Mivel Holden rendszeresen használja a szót, Barna úgy érezte, annak magyar jelentését megfelelően kell megválasztani, így lett az általa 2016-ban megjelent a Rozsban a fogó változatban a „phony” jelentése: kamu. Az első 1964-es Gyepes Judit fordításban a szó nyolcféle változatban szerepel.

De nemcsak egy kifejezés, hanem egy szereplő neve is problémát okozhat a fordítás során. Barna Imre, akit Nádasdy a beszélgetés alatt „Umberto Eco magyar hangjaként” aposztrofált, elmondta, hogy az olasz szerző 1980-ban megjelent A rózsa neve című regényének fordítása során egyáltalán nem volt mindegy, hogy az egyik szereplőt Williamnek, Vilhelmusnak, Vilmosnak vagy olaszosan Guglielmónak hívja. A regény fikciója szerint latinul beszélő szerzetesek amúgy – nyilván – latinosnak értendő nevét magyarul ráadásul fordítva kell írni, úgymint Rotterdami Erasmus vagy Cesenai Hubertinus. De akkor meg mit kezdjen a fordító olyan szabályos családnevekkel, mint Dante Alighieri?

P. Szabó Dénes fotója

A következő etapban Nádasdy egy etimológiai kérdést intézett Barnához, miszerint ha egyes nyelvekben a fordítás mint „átvivő”, „áthozó” jelentést kap (pl. translation, Übersetzung), akkor a magyarban mégis miért szerepel „megfordítás”, „átfordítás” értelemben? Barna a kérdésre azt válaszolta, hogy a magyar logikához hasonlóan a törökök és a finnek is „fordítanak”, és mintha ez a szó azt jelentené, hogy a fordítás lehetősége már eleve benne rejlene az eredeti szövegben, és a szakembernek „csak” annyi a dolga, hogy azt át- vagy kifordítja azt.

A szakmai kérdések után a filmekre, pontosabban azok magyar szinkronjára terelődött a szó. Nádasdy azon kérdésére, hogy mit gondol Barna a hazai szinkronokról, a fordító azt válaszolta, finoman szólva is lesújtó véleménye van, és igyekszik minden filmet az eredeti nyelven nézni. De kivételek azért akadnak: Barna szerint Kern például remek Woody Allen.

Nádasdy úgy gondolja a magyar szinkronnal az a gond, hogy a filmek fordítói az esetek többségében „megemelik” szöveget, mely ezáltal felstilizálódik. Barna válaszként Salinger kultregényének tökéletlennek ható, de épp ezért rokonszenves – ugyanakkor nagyon is tudatosan kezelt – nyelvezetét hozta fel, melyet a fordítónak ravasz módon úgy kell átadnia, hogy az továbbra is pallérozatlannak hasson. A jó fordítás arról ismerszik meg, hogy nem ismerszik meg – vallja Barna.

A könyvbemutató után A műfordítás ünnepének napja alkalmából átadásra került Wessely László műfordítói díj, melyet idén Pék Zoltánnak ítéltek.

Kormos Lili (Európa Kiadó) fotója

– Hogy lehet egy fordítónak az életműve ilyen hihetetlenül gazdag? – tette fel a kérdést Barna, majd elmondta, hogy a díjazott 2001 óta harminchat könyvet fordított le az Európa Könyvkiadónak, és akkor még a többi kiadóról nem is esett szót. Külön kiemelendő, hogy Pék Zoltán pár regény kivételével a Paul Auster-életművet fordította le magyarra, köztük az író legutóbbi 4 3 2 1 című regényét. Az esemény befejezéseként a Wessely László műfordítói díjat Pék Zoltánnak Lator László költő-műfordító adta át.

P. Szabó Dénes

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.