hirdetés

A Gyerekgyár és a Petesejt Vokál

A Gyerekgyár bemutatója, 2006. november 6., Merlin Színház

2006. november 9.
Ficsku Pál legújabb regényét Gyerekgyár címmel jelentette meg az Ulpius-ház kiadó. A kötetbemutatón a szerzővel Albert Györgyi, Soma mamagésa és Szilágyi Szilvia Sisso beszélgettek, majd Bárdos Deák Ági, Másik János és Darvas ferenc zenéltek. A bemutatóról Csapody Kinga helyszíni szemléjét olvashatják.
hirdetés

          „Végül is nem tudom, miről szól”, nyitja meg, több mint fél óra csúszással, Ficsku Pál saját könyvének bemutatóját, november 6-án a Gödörben. 4 év szövegei, melyek egy része a Mozgó Világban jelent meg, s még pár, amelyek sehol sem, most összemixelve kerültek az Ulpius-ház kiadásban megjelenő Gyerekgyár című könyvbe. A szerző felolvasással kezd, kicsit az az érzésem, hogy nem csak a kötet szövegeinek eggyé olvadása véletlenszerű néhol, hanem a felolvasott részletek kiválasztása is az volt. „Miért akarok én gyereket? Talán később gyerekeket? Vajon miért is akarok én ebbe a világba gyerekeket, kérdezte magától Bulvár Kund. Tudom?”- olvassa Ficsku a regény nyitó mondatait. Felhívja figyelmünket, hogyha látjuk a gyermekeit, Hüvelyk Matyit és Tündér Lalát, akiknek a könyvet ajánlotta, állítsuk meg őket s kérjünk pecsétet is a példányunkba. A későn érkezők nem értik, hogy milyen pecsétet is kéne kérni, és főleg miért, az enyémben ekkor már virít egy Kinder macht frei nyomat, vigyori gyerekarccá alakítva, amit most épp meg is néznék, de hiába lapozok bőszen, szőrén-szálán eltűnt, biztos összecserélődött az asztalomon, szóval, ha valakinek feltűnik, hogy a sajátjában az én nevem van, cserélhetnénk…
          „A legújabb kutatások szerint Jézus Krisztus volt az első lombikbébi, mert konkrétan nem baszás által született. Teológiai és tudományos körökből sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudták a hírt” – sokkolja a közönségetBulvár Kund újabb álhíre. Ficsku gyorsan hozzá is teszi, hogy ezen könyvön azért lehet ám nevetni is. Biztosan így van…
          Ekkor hangzik el először, de nem utoljára, az est folyamán, hogy könyv nem a szerzőről szól (a műben szereplő nevek, események kizárólag a képzelet szüleményei, bármilyen egyezés csupán a véletlen műve – cseng válaszként a fülemben az önmagukat mentő filmek elején elhangzó, a botrányt megelőzni kívánó mondat). Kivételt képez az utolsó rész, amelyhez eredetileg fényképet is szánt a szerző, melyen ő és fia egyformán kopaszra borotvált fejjel láthatóak. „Másnap kisfia képére formálta magát. Először lenyírta csimbókos szakállát, bajszát, aztán a haját is, tök kopaszra. Álltak az ablaknál, két kopasz cumibetyár. Kinn esett az eső, Isten könnye eloszlatta a kutyaszart.”
          A részletek közt összekötésként Darvas Ferenc játszik a közönségnek. Az utolsó szöveg nem az új könyvből, hanem egy korábbiból hangzott el. Az Élni három nővel című gépmesék egyik történetével zárul a felolvasás, aminek jogosságát az indokolhatja leginkább, hogy a közönségben ült valahol az a ma már Londonban élő, három gyermekes „vénanya” – ahogy Ficsku fogalmaz - aki a novella főszereplője, s élete első szerelme, kinek kezét már 6 évesen megkérte az édesapjától is. Ennek részleteit, s azt, hogyan viszi szíve hölgyét étterembe egy majdnem iskolás, már a felolvasott részletből tudjuk meg – ez már tényleg megnevetteti a hallgatóságot. Az Igó Éva és Jordán Tamás szereplésével készült filmben is megnézheti ezt, akinek felkeltette a kíváncsiságát.„Sok hülyeséget leírtam, olvassátok szeretettel”- zárja le a bemutató első blokkját a szerző, s míg ő erőt merít 1 korsó sörből, a 3 díva felköltözik a színpadra.
          Darvas Ferenc zenél, mint ahogy a felolvasás szüneteiben is tette. Azt est második blokkjában Albert Györgyi, Sisso és Soma faggatnák terv szerint az írót, a felvezetőben Sisso felhívja a figyelmet arra, hogy ez már az 5. Ficsku-kötet, holott a szerző keveset író írónak definiálja önmagát – „De az első, amiért pénzt is fogok kapni!” – vág közbe az érintett, s elújságolja, hogy már szlovákra is lefordították a Gyerekgyárat. Sisso azzal folytatja, hogy szerinte Ficsku azon kevesek egyike, aki ugyanolyan szellemesen ír, mint amilyen élőszóban, majd a 20évvel ezelőtti első találkozásuk emlékét eleveníti fel, amikor Pali (nem a fáradtságtól), példaképe szobra előtt fekve minden arra járó lánnyal közölte, hogy gyereket szeretne (tőlük). Albert Györgyi közbevág, s valójában nem tudjuk, hova is terelné el a megkezdett történetet, miközben Ficsku figyelmeztet, hogy részeg történeteket ne a gyerekek előtt, akik ráadásul el is mesélnék a nagyiknak. Végül Sisso erélyesen visszaszerzi a szót s a mikrofont, s felteszi a kérdést, hogy ez már akkor ennyire erős és valós vágy volt, avagy csak egyfajta csajozós duma. A válasz most is, később is, kissé szétágazó; a kérdésekre konkrét válaszok helyett történetek jönnek. „Nem rólam szól – halljuk ismét - ez valójában egy összedarált szöveg, amiből a legjobbak ki is maradtak”, mint például a Taigetos csecsemőotthon, amiben az apa csúnya lánya számára keres apajelöltet, akit csecsemőkorában a Gellért-hegyről akart ledobni. Albert György ismét felhördül, s felháborodottan hajtogatja, miért az a hír mostanában, hogy épp melyik sztárnak mikor s hogyan született gyermeke - aki belenézett a könyvbe, értheti, hogy jön ez ide, hiszen Bulvár Kund álhírügynök hírei vannak a szövegtörzsbe ékelve, aki nem, az csak kapkodja a fejét. Soma próbálja azzal magyarázni, hogy már nincs az életünkben a fonó, ahol minden pletykát begyűjthettek az emberek, ezt a hiátust tölti be manapság a bulvársajtó, de kérdezőtársa nem tágítva, hisztérikus hangon hajtogatja, hogy „Miért hír az? Hiszen az a dolga!”, ekkor a mama-én jön elő Somából, egyik kezével nyugtatóan simogat, másikkal megragadja a mikrofont s tulajdonképpen az est végéig ki sem engedi, ami most talán nem is olyan nagy baj…
          Hangsúlyozza, hogy már az ajánlás is milyen megrázó, amire Ficsku velősen csak ennyit mond: „Hatásvadász és geci szoktam lenni”. Nehéz úgy olvasni, hogy nem rólad szól, fűzi tovább a szót Soma, valamint kifejti, hogy a bulvárhírek és sokkoló történetek közt freudi analógiát vél felfedezni. Egohoz, szuperegohoz Ficsku csak annyit fűz hozzá, hogy őt már azért sem nézték normálisnak, hogy vakondjai számára üdülési csekket akart igényelni, hogy átköltöztesse őket a szomszéd kertbe. Majd elmesél egy, a kötetben szintén megírt esetet, mikor egyik barátjának kissé nyersen odaszegezte a kérdést, hogy neki miért nincs gyereke, amire a válasz egyszerű, és megdöbbentő volt: mert nem lehet. Az színpadon feltörő iszapos hangot, hogy ki kitől szeretett volna gyereket, Soma erősebb orgánuma ügyesen elnyomja, s arról érdeklődik, hogy az ikreknek vajon mikor mesélik el, hogy ők lombikbabák, és hogy mikor lesznek elég nagyok ahhoz, hogy ezt meg is értsék. „Ahogy a Minimaxot nézem, 5év múlva” - érkezik a válasz, majd hallunk a nyelvrablókról is: milyen döbbenetes, hogy a gyerekek már a játszótéren megtanulják, hogy mi a ciszta, a bulímia, az anorexia, s hogy „Tripper, gonorhea, kankó, a három együtt frankó” skandálja egyszerre Soma és Ficsku. Az utóbbi életképeket mesél, beavat minket, hogy a Ficsku-család hét hete a „Kordon bleu” mögött él a Kossuth térnél, de a vízágyúból tüzes víz jön, s apa tejgumilövedékeket gyűjt s utcakövet, s a mályi nyaraló új ’56-os beállót kap utcakövekből (a következő könyv címe is lehet, hogy ez lesz)– mert amik körülöttünk történnek, csak így elviselhetőek egy gyerek számára.
          A könyv egyik története kapcsán - Soma készült, tényleg olvasta a Gyerekgyárat - most felolvas egy részt onnan, mikor a főhős spermavizsgálat előtt 5napig nem ihatna, de elbukik, majd a szerzőnek szegezi a kérdést, hogy ez vajon az ő saját gyengeségével való szembesítése? Hiszen, ahogy ő mondja, erősen végigvonul a regényen az író alkohollal való intenzív és intim kapcsolata. Nincs ezen mit tagadni, a szerző inkább újabb történetet mesél a tervezett, majd megvalósított konyak-marthonról,melynek lényege, hogy miként kell az egykor nagy pénznek számító 41000 forintos ösztöndíjat elinni. Soma érdeklődését még a spermavétel folyamata keltette fel, amiről részletesen olvashatunk a Gyerekgyárban, de Ficsku megnyugtat minket, hogy ha valóban hitelesen írta volna le, akkor ez Háború és béke hosszúságú lenne, de helyette inkább szóban ecseteli nekünk, hogy milyen a kabin: mindenhol újság, segédeszköz, de „sehol egy családmodell”.
          Sisso nyitotta meg, ő is zárja beszélgetést azzal, hogy akinek ez nem volt elég, s esetleg további részleteket szeretne megtudni a procedúráról, felvilágosítást kérhet e-mailben a szerzőtől, aki elmondja, hogy hónap végéig kell megírnia a Petesejt-indulót Bárdos Deák Áginak s Müller Péter Sziáminak. Egyből meg is ragadja az alkalmat, hogy Somát felkérje, aki először Petesejt-vokál akar lenni, majd Ficsku javaslatára inkább megegyeznek abban, hogy Sejtfóka lesz.
          Az est záróakkordjaként Bárdos Deák Ági Másik János és Darvas Ferenc kíséretével lép a színpadra, s énekel három-négy számot, amelyek a szerelemről szólnak: mert a szerelem az előzménye a gyereknek, „s remélem ez így marad örökre!”- mondja az énekesnő.
          Mi is lehetne jobb végszó a Gyerekgyár bemutatója kapcsán, mint amire Bárdos Deák Ági is buzdította a szép számú közönséget: „Gyulladjatok szerelemre!”

Csapody Kinga

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.