hirdetés

A gyertya úgy jó, ha ég mind a két vége

Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája – Történet álmatlanságról és őrületről, Kalligram, 2016.

2017. január 7.

Jászberényi régi iskolás novellista, nincs kikacsintás, csak storytelling. Aki szereti a realista novellisztikát, annak nehéz lesz fogást találnia a szövegein. – Mészáros Gábor kritikája Jászberényi Sándor A lélek legszebb éjszakája című könyvéről.

hirdetés

„Árok, árok, de mély árok,
De nem hittem, hogy így járok.”

Őrkői cigány népdal

 

Jászberényi Sándor első kötete, Az ördög egy fekete kutya – és más történetek nagy irodalmi siker volt az angolszász irodalomban. Tibor Fischer, a Guardian kritikusa dicséri Jászberényi kemény elbeszélői hangját, főszereplőjének kérlelhetetlen nihilizmusát. Szövegeit Hemingway vagy Ryszard Kapuściński életrajzi ihletésű elbeszéléseivel, történeteinek főszereplőjét Graham Greene és Anthony Loyd világának macsó figuráival hasonlítja össze.

Jászberényi polgári foglalkozása szerint haditudósító. Ahogy A lélek legszebb éjszakájának fülszövege írja, „tudósított a darfúri konfliktusról, a jemeni szeparatista mozgalmakról, a 2009-es Öntött ólom hadműveletről a Gázai övezetben, a nigériai lepra- és tuberkulózisjárványról, a 2011-es egyiptomi forradalomról és a líbiai polgárháborúról.” Látott már karón varjút. Régi iskolás novellista, szeret történetet mesélni, és érezhetően rosszul van a „posztmoderntől”. Történetei emlékezetesek, csattanósak, az énelbeszélő nem akasztja meg a sztorit, nem kalandozik el mesélés közben, nincs kikacsintás, csak storytelling.

Novelláiban az old school novellisztika avíttá soha nem váló eszközeivel dolgozik. Történeteit tárgyak, szimbólumok felvillantásával (Marhanyelv, A Pávaangyal) keretezi. A magyar novellisták realista légiójában szolgál, nem véletlen, hogy a kötet szerkesztője Cserna-Szabó András volt.

Szűkszavú párbeszédei, feszes történetei, életszagú nyelvezete sodorja az olvasót. Elhallgatásai bőbeszédűek, gondolkodásmódjáról sokat elárul, hogy mit tart fontosnak kiemelni. Keveset mond a háborús konfliktusok, a terrorizmus, a dzsihád világának vallási, gazdasági, politikai hátteréről, hallgatása mégis sokatmondó.

Jászberényi előtt nem volt ilyen vegytiszta lecsapódása a gonzó irodalomnak a magyar novellában. A gonzóban a szerző saját élményeivel dolgozik, és az anyaggyűjtés vagy az írás fázisában tudatmódosító szereket használ. Sajátos viszonya van a fikcióhoz, hiszen annyira kész van, hogy nem tudja elkülöníteni, mi a fiktív és mi a valós. Jászberényi történeteit rendkívüli élmények fűtik, hajtóereje a kábítószer és az adrenalin. Ugyanakkor a kábítószer csak eszköz, a brutális háborús viszonyok csak kulisszák a belső mozgások, morális rezdülések vizsgálatához.

A főszereplő Marosh Dániel újságíró-fotóriporter. Az első négy történet városi környezetben, Kairó és Jeruzsálem belvárosában játszódik. A Tél az ígéret földjénA lét császárai és a Marhanyelv a haditudósítók világát mutatja be. Jászberényi nem éppen a trendi-fancy oldalát artikulálja az újságírói létnek, megvan a maga véleménye a sajtósok álságos és üres életéről, és ezt remekül szerkesztett párbeszédekben írja meg. A második tematikus blokkban háborús novellák következnek. A harmadik rész, a Dögevő, A jó kuncsaft, a Banana split és A lélek legszebb éjszakája kuplerájok, bordélyok történeteit adja.

A szövegek alaphangulatáról látatlanban is sokat elárul A Kutya kölyke felütése: „Két döglött korcs himbálózott a szélben. A nyakuknál fogva akasztották fel őket, drótkötéllel, a sikátor bejáratánál. Friss dögök voltak, a bundájukból csöpögő vér kis foltokat hagyott a sárban. A sikátorból kiszűrődő hangzavar keveredett a város forgalmának zajával. Férfiak kiabáltak hangosan és izgatottan. Csütörtök este volt a Halottak városában. A nap már órákkal ezelőtt lebukott a Mokattan hegy vörös sziklái mögé.” (92).

A novellák egyik összetartó eleme az inszomnia, Marosh álmatlansága. A kötetindító szöveg elárulja, hogy miért nem tud aludni: Marosht gyerekével együtt elhagyta, és valószínűleg meg is csalta a felesége. Ezzel is indokolja, hogy a bordélyba jár: „Szeretem a kurvákat. Ellentétben a rendes nőkkel, nem hazudnak a szemedbe, nem csalnak meg és nem árulnak el. És csak akkor rabolnak ki, amikor annyira részeg vagyok, hogy eszméletlenül fekszem, és végtelenített lemezen szól a fejemben a Heartbreak Hotel.” (153).

Az első háborús leírást A Pávaangyalban olvashatjuk. A helyszín Irak, a kulisszákat az Iszlám Állam előrenyomulása és a kurdok ellenállása adja. „Egy héttel ezelőtt érkeztem Irakba, hogy a kurdok offenzíváját fotózzam. Az ország már hónapok óta lángolt. A semmiből kikiáltott kalifátus, az Iszlám Állam semminek és senkinek nem kegyelmezett a hadjárata során. Tömegsírok, keresztre feszített férfiak, nők és gyerekek jelezték az útját, földig égetett falvak és intézményesített rabszolgakereskedelem.” (60) Az Isten országa úton van felénk szintén háborús történet. Kurd harcosok befogják a dzsihádisták rádióját, és belehallgatnak két ISIS-es rádióbeszélgetésébe. A Megölni egy arabotban az előző novellából ismert kurd őrmester egy tizenhét év körüli ISIS-es fiút vallat. Marosh meg akarja akadályozni, hogy az őrmester agyonlője a fiút. 

A kutya kölyke a kötet leghosszabb szövege, az alapos karakterábrázolása okán az egyik legerősebbike is. Marosh azzal kezeli a kóros álmatlanságot, hogy ópiumot eszik. A díler, akitől a drogot szerzi, utcai verekedéseket szervez: „A tömeg a rozsdás fémhordókból összeállított ring körül gyűlt össze… Két tizenéves gyerek püfölte egymást a hordók gyűrűjében, mezítláb, félmeztelenül. Piszkosak voltak és izzadtak, a lábujjaik között kibuggyant a sár.” (94) Ehhez a szikár elbeszélői nyelvhez képest az ópiumos álmok leírásai emelkedettek, a két szint mégsem üt el egymástól. A szürreális, népi hiedelemvilágból kiszakított elemek érdekesen hatnak a realista narráció és a főszereplő nihilizmusa mellett. Marosh ízig-vérig materialista, noha körülötte sorra kerülnek elő a sámánok, szellemlátók, törzsi varázslók, virrasztók, átkok és szürreális álmok. A madám rendszeresen azt mantrázza neki a címadó novellában, hogy ne haljon meg, azzal biztatja, hogy tartson ki addig, míg vissza nem jön a lelke, ami most valahol máshol, a testén kívül vándorol. Az ópiumdílerrel így beszél A kutya kölykében: „Álmodtál? / Igen. / Ne vedd komolyan ezeket az álmokat és ne gondolkozz rajtuk. / Miért? / Mert ezek az álmok az ördögtől valók. / Nem hiszek az ördögben. / Pedig az ördög ezekben az álmokban meséli el neked, ő hogyan lát téged.” (107).

Jászberényinek sikerül megtalálnia azt a hangot, amely verbalizálja a személyességet (Varjúleves, Pávaangyal), és bele tudja illeszteni a száraz novellanyelvbe. Ami esetenként zavaró, az az elbeszélő kényszeres bizonyítási vágya, ezt lejjebb lehetne csavarni. A bizonyítási kényszer áthatja a leírásokat, és érezhető, hogy egy bizonyos szerepnek megfelelően igyekszik elhelyezni magát történeteiben. A kietlen tájak, morózus karakterek, regényes történetek eléggé árnyalják a képet, nem kell győzködni, túlbiztosítani az olvasót, érzi az eléggé, hogy a beszélő a gödör aljáról mesél.

A kritika ázsiójáról elárul valamit az a másfél évszázados történet, amikor a ledorongolt költő, Tóth Kálmán pisztolypárbajra hívta egy kritika miatt Gyulai Pált, a korszakos ítészt. Az anekdota szerint Gyulait bokán lőtték, Tóth golyója Gyulai jobb lábszárába hatolt. Ma nehezen elképzelhető, hogy az író és a kritikus párbajozzanak, de ha elképzelhető volna, az írónak akkor sem kellene megtöltött pisztolyát készenlétben tartania. Aki szereti a realista novellisztikát, annak nehéz lesz fogást találnia Jászberényi Sándor történetein.

 

Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája – Történet álmatlanságról és őrületről, Kalligram, 2016., 256 oldal, 2990 Ft.


Mészáros Gábor

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.