hirdetés

Tegezni Esterházyt

2016. december 13.

Az Esterházy-mondat: okos, meglepő („Ön ivadék?”), pontos, a sallang is pontos. EP-emlékülés a hiány felmérése után. – A PPKE kreatív írás szakán végzett kritikusok, szépírók és tanáraik tartottak előadást a Párbeszéd Házában. Mészáros Gábor beszámolója.

hirdetés

Júliusban Bazsányi Sándor azt mondta az első egyetemi Esterházy-megemlékezésén, hogy sokkal többen szeretik, és még többen ismerik Esterházyt, mint ahányan olvassák – a búcsúzás után a neheze most következik, el kell kezdenünk olvasni őt. A megszólalásnak elsőként az ELTE BTK adott teret július 29-én, röviddel Esterházy Péter halála után. Az egyetem irodalom- és kultúratudományi, illetve médiaintézete szervezte a konferenciát közösen a Magvető Kiadóval, A hiány felmérése címmel.



Azonos címen, az Esterházy-füzetek első részeként könyv jelent meg az elhangzott előadások szövegeiből, s Dávid Anna, a Magvető igazgatója utalt rá, hogy a Magvető publikálni tervezi a júliusi emlékülést követő állomás, a második egyetemi rendezvény szövegeit is. A december 2-ai emlékülésen a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Esztétika és Kreatív írás szakán végzett irodalomkritikusok, írók és a képzés oktatói adtak elő. Bazsányi szerint most arról érdemes beszélnünk, ami van, arról, hogy hol állunk a hiány felmérése után. Az Esterházy írásművészetéről szóló ülést a Párbeszéd Házában rendezték, a Horánszky utcában. A helyszín – figyelmeztet Szegő János – pár percre van a piarista gimnáziumtól, ahová EP járt, és még közelebb a Puskin utcához, amelyet egykor Esterházy utcának hívtak.

A rendezvény címe A hely, ahol most vagyunk – Esterházy Péter emlékülés. Délelőtt kritikusok, esztéták, irodalomtörténészek, délután szépírók beszéltek Esterházyról, Esterházy írásművészetéről. Nem mindenki emlékezik, fiatalok beszélnek és fiatalok hallgatják őket, az a generáció is, akiknek az irodalomban EP már a nagyapja. Nincs mindenkinek anekdotája, de aki olvassa, annak van élménye. Ha az író megszólít a szövegével, akkor válaszolni illik, reagálni kell a poénra, vissza kell tegezni.

Üdítő, ahogy Esterházy a mestereiről beszél, Kosztolányiról, „Kosztolányi bátyánkról”, Kafkáról, Ottlikról. A tegezhetőség a fontos, a „Kosztolányi bátyánk”, a megszólíthatóság, hogy reagáljunk a megörökölt poénra és az öröklött gondolatra. Nem újabb torzók kellenek a poros irodalmtörténeti múzeumba, ismeretlenül is reagálni kell Esterházy szemtelen szellemességére, olvasni, vitatkozni, tegezni, helyzetbe hozni a poénjait, játékosságát, a nyelvet, amit képvisel, társalogni vele, védeni a múzeumi portól.

Fotó: Erdőháti Áron



A nyitóelőadást Jelenits István tartotta. Jelenits Esterházy tanára volt a piarista gimnáziumban, hittant és irodalmi szakkört tartott neki, és ahogy Horkay Hörcher Ferenctől kiderült, ő küldte be első szövegeit a Vigilia szerkesztőségébe. Jelenits és Esterházy kapcsolata keretezte az első szekciót, a délelőtt utolsóként előadó Horkay Hörcher a Jelenits 75. születésnapjára kiadott kötetébe írt Esterházy-szöveggel foglalkozott. Egy kézzel írt (sic!) levélről van szó. A szöveg értékéből elvesz ugyan, ha digitális jellé alakítom, de az idézhetőség miatt digitális jellé alakítom: „Kicsit talán romantikusan, de a lényegtől nem teljesen függetlenül, most úgy mondanám, és nemcsak az alkatom kényszerít erre, így is gondolom, engem az a mozdulat tolt végérvényesen az irodalom, sőt, az íróság fele, amellyel Jelenits István alkalmasint épp kereken negyven éve – akkor ezt is most ünnepnek nyilvánítom, egy sub-ünnepnek – a kezembe adta Mándy Iván: Az ördög konyháját…”

Tehát Jelenits tanár úr adta EP kezébe a könyvet, amely az íróság felé terelte, mindazonáltal Horkay Hörcher szerint a levél folytatása, ahol EP az akkor készülő Semmi művészetből idéz, tanárától való szakadásának, elkülönbözésének története.
Szegő János az Esterházy-prózáról mint térbeli utazásról, nyelvileg megfogalmazható hazáról, topográfiáról, szövegben való térről beszélt. Az első szekció további három előadása egy-egy Esterházy-regény, vagy Palojtay Kinga előadásának esetében egy kiemelt szöveghely close-readingjét és elemzését adta. Modor Bálint Esti-olvasata izgalmas, kiindulópontja az Esti mint kalandfilm, kérdése, hogy mi fordítható át a film közegéből a nyelv közegébe? Palojtay Kinga, az Egyszerű történet vessző száz oldal – a Márk-változat narrációs technikáiról beszélt, a regényt mint lehetséges apokrifet elemezte, és az átemelt szövegekkel, a Pilinszky-, Spinoza-idézeteket vetett számot. Várkonyi Borbála a Hahn-Hahn grófnő pillantásával foglalkozott, szó szerint a pillantásával, ugyanis interpretációjában az elbeszélő én mint utazó, önmagára mint emlékdarabok, szövegfoszlányok gyűjteményére „tekint”, önnön létére kérdez, és az utazást az írással azonosítja.

Fotó: Valuska Gábor



A délutáni szekcióban szépírók szólaltak meg, elsőként Simon Márton. Tapintani lehetett a csöndet, míg felolvasott, de a személyesre hangolt szöveg az Eszterházy-értelmezést illetően sem volt érdektelen. Az Esterházy-próza beszélője és az Esterházy-mondatok hangulata érdekelte. Érti ő Esterházyt, de mégsem érti. A szövegek túlnyomó többsége olyan, mintha nem valakit, hanem valamit olvasna. Mintha a nézést olvasná. Beszélő van, de a szerző és a szerzőség felszívódik. Az EP-mondat: okos, meglepő („Ön ivadék?”), pontos. Ha bőbeszédű, akkor is pontos, a sallang is pontos. Jó olvasni, csúcs, ahogy magyarul tud, Simon Márton azt mondja, ő így nem. Én azt mondom, pedig.

Ayhan Gökhan szövegét Bazsányi Sándor olvasta fel. Jó volt hallgatni Babiczky Tibort, Pion Istvánt, Ughy Szabinát, Vörös Istvánt. Aki így, egymás után hallotta beszélni őket, érzi, hogy Esterházy tartása, szellemessége, poénjai nem csak saját generációjához szólnak, erkölcsi tartását nem csak kortársai csodálják.
Irodalmi csoportosulások születtek, születni fognak közös esztétikai, világnézeti megfontolások elfogadásával. Irodalmi körnek, mozgalomnak, egyletnek, irodalmi bárminek hívják. Vagy tartósak, vagy nem; veszélyük, hogy a kör tagjait a vezéregyéniséghez képest méregetik.

Létezik viszont az a fajta irodalmi szerveződés, amely nem megegyezés alapú, nem ír kiáltványt, folyóiratot, nem tart közös felolvasóestet, hanem tudattalanul, a szellemi örökséget feldolgozva formálódik. Nemzedékszervező, nemzedékváltó erő ez, a mesterekhez képest pozícionálja magát, és a pozíció megfogalmazásával formálódik. Az elhallgatás éppúgy érvényes hozzáállás az ilyen mesterekhez, mint a példakövetés. A tegeződés, a magázódás, az együtt gondolkodás, az együtt érzés kijelöli a helyet, ahol vagyunk. Sokan tartoznak még ahhoz a csoporthoz, akik előadtak december 2-án a Párbeszéd Házában, tagjainak van véleményük a mesterekről, bátyákról. Kosztolányi bátyánkról, Esterházy b. stb.

 

Mészáros Gábor

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.