hirdetés

A hét prózája – Ottlik Géza: Uszodai tolvaj

2017. július 17.

Mi az, ami annyira megkülönböztette őket? Cholnoky szegény fiú volt, apja nem élt, Szomor Péter szőke haja mindig frissen volt nyírva, cigarettázott, hacsak nem készült éppen egy versenyre, s a nagy házat, ahol szüleivel lakott, kastélynak nevezték a faluban. – A hét prózáját Nagy Gabriella választotta.

hirdetés

A vizes vébé idején (vízi sportok világbajnoksága, könyörgöm), forró nyárban nincs jobb, mint uszodai történetet olvasni a legelegánsabb lélekbúvártól, Ottlik Gézától. Micsoda könnyű kézzel megrajzolt karakterek, pár mondat, és mindent tudunk Szomor és Cholnoky személyiségéről, viszonyukról, és amint előkerül az aznap felvett fizetés, mocorogni kezd bennünk a sejtés, hogy nem sokáig marad az egyetlen ruhájában mindig stílusosan megjelenő Cholnoky tárcájában. „Mi az, ami annyira megkülönböztette őket?” – teszi fel a kérdést Ottlik. Mi különbözteti meg a bűntudatot csak pillanatokra érző, úszóbajnokként ünnepelt, gazdag tolvajt a kiváló matematikus, lomha mozgású, megfontolt gondolkodású, szegény kifosztottól? Csak az erő, a cselekvés? Ennyire egyszerű lenne? Ottlik szerint nem. De hogy is van ez?

Nagy Gabriella

 

Ottlik Géza: Uszodai tolvaj

Cholnoky volt az osztály egyik legjobb matematikusa, de barátja, Szomor Péter nemcsak jó matematikus volt, hanem úszóbajnok és csinos fiú is. Cholnoky magasabb volt barátjánál, testes, lomha mozgású ember. Mintha az esze is lassabban járt volna. Hosszas tűnődés után válaszolt a legkönnyebb és a legnehezebb kérdésekre egyaránt; ilyenkor úgy látszott, megfeledkezik az egész külvilágról. De a feleletei azután meglehetősen bizonyosak voltak. Hogy miért töpreng annyit egyszerű dolgokon is, amikor aztán ő is csak azt mondta végül, amit bárki más már előbb kimondott volna: hogy ilyenkor mi jár a fejében, miféle rejtett ellenvetések, ezt senki sem sejtette, csak Szomor Péter. Mulatott Cholnoky Gáboron, de olykor türelmesen megvárta, hogy barátja agya elvégezze a maga nehézkes utazását, s végül megkapjon egy kurta igenlő bólintást, amit majd zsebre vághat, felhasználhat, köszönő szó nélkül, megtakarítva magának egy csomó fáradságot. Mégis Szomor Péter gondolkozása járt volna lassabban? Nem, hanem alapjában kettejük közül ő volt a lustábbik; és ez még merészebb állítás, s még hamisabb képet fest róluk. Mi az, ami annyira megkülönböztette őket? Cholnoky szegény fiú volt, apja nem élt, Szomor Péter szőke haja mindig frissen volt nyírva, cigarettázott, hacsak nem készült éppen egy versenyre, s a nagy házat, ahol szüleivel lakott, kastélynak nevezték a faluban. Okossága afféle alkalmi szeszélynek tűnhetett. Esze csupán csillogó fényűzés volt, Cholnokyé pedig unalmas valóság, amely elválaszthatatlanul hozzátartozott lényéhez.

Egy héttel Péter-Pál napja után, hetedik iskolaévüket fejezték be a nyár kezdetén, hármasban lépegettek a Sarolta utca poros akácai alatt az uszoda felé. Ili Szomor nővére volt, egy évvel idősebb náluk. Kurtára vágottan viselte sötétbarna haját, ahogyan akkoriban a színésznők, s arcának volt valami pisze kifejezése, jóllehet az orra szép egyenesre nőtt. Némi pökhendiség együtt járt a divatos "bubifrizurával". Nem volt csúnya lány.

A kisváros széles, falusias utcája beledermedt a korai kánikulába. Semmi nem mozdult, csak a levegő rezgett, mint vékony olajréteg, mindig szemmagasságban.

Ahogy feltűnt az uszoda deszkapalánkja s az öltözők olvadozó kátrányteteje, meggyorsították lépéseiket. Szomor egy indulót dúdolgatott magának. Cholnoky megtapogatta pénztárcáját, aztán kihúzta a belső zsebéből. Negyvenhat pengő volt nála. Reggel kapta meg két hónapi keresményét. Előbb elment a pénzéért, csak azután szólt be Szomor Péterékhez. Sötétszürke, télies öltözéke azonban nem függött össze evvel a látogatással. Mindig ebben a ruhában látták őt, mert Cholnoky, ha kilépett az utcára, előbb nyakkendőt kötött, kalapot vett, s rendesen, tetőtől talpig felöltözve jelent csak meg az emberek között; több ruhája nem volt. Verejtékezett, de máskülönben jól bírta a hőséget. Szomor Péteren olajfoltos fehér vászonnadrág volt, nyitott teniszing, lábán ócska tornacipő. Fürdőruháját bal kezében lógatta. Odahaza "Buckónak" becézték, amit nem szeretett.

- Buckó! - szólt rá a lány, s intett a fejével.

- Mit akarsz?

Ili nem felelt, s a fiú megértette, hogy miről van szó. Aprópénzt halászott elő a zsebéből, s Cholnoky feje fölött benyújtotta a pénztárablakon. Cholnoky megfordult, s egy pillanatig tanácstalanul nézte a kezében maradt pénzt, s a másik kezében szorongatott jegyeket.

- No, gyere már.

Mind a három jegy nála volt, s a fürdőmester is feléje fordulva várakozott. Bent zúgott az uszoda, egy-egy test csattant a vízbe, gyerekek rivalgása visszhangzott a homok felől. Iliéket ismerte a fürdős, s mint nem közönséges vendégeknek, három külön vetkőzőfülkét adott nekik. Tizenhetes, tizennyolcas, tizenkilences. Cholnoky behúzza az ajtót, elreteszeli, vetkőzni kezd. Mire elkészül, Szomor már a harmadik fordulót ússza, s folytatná, ha meg nem állítják.

- Buckó, Buckó. Gyere, Buckó.

A medence szélén három fiú között egy lány hunyorog, lábát lóbálja. Gizi a neve, a Malom-soron lakik. Szomor sok mindent tud róla, de nem ismeri. Felkapaszkodik a korláton, s lerázza magáról a vizet.

- Majd ő megtanítja magát.

- Ő a bajnok.

Ostobán nevetnek, a lány kezet nyújt neki. A fiúk nem férnek a bőrükbe.

- A Gizi azt mondja, hogy a mamánk lehetne - közli egyikük zajosan, de Szomor megvonja a vállát. "Marhák" - morogja szelíden.

- Maga a Buckó? - mondja a lány.

Átsüvölt egy hang a víz fölött, hátrafordulnak, visszafordulnak.

- Megtanít engem úszni? - kérdezi a lány.

- Szívesen.

- Nono! - Gizi felhúzza a szemöldökét, fölényes fintort vág. A fiú nem érti, mit akar mindevvel kifejezni, s nem tud mit mondani.

Aztán a lány egyszerre feláll és int.

- No jöjjön, bajnok úr.

Átmennek a sekély vízhez. Szomor megmutatja a kar és a láb mozdulatait, ütemet vezényel. Belépdelnek a vízbe, fél kézzel átfogja a lány derekát, és tanítja úszni. Gizi rugdal, prüszköl, a fiú szabad keze után kapkod, a nyakába csimpaszkodik. Sokáig bajlódnak. A lány végül észrevesz valakit a parton, s otthagyja Szomort. "Viszlát" - mondja nyugodtan, semmi többet. A fiú csodálkozva néz utána. Harag és zavar kavarog benne.

Keresztülsétál a forró homokon, megáll a hasaló Cholnoky fölött. Ili élesen szögezi le éppen:

- Szóval, jobban akarja tudni, mit olvastam, mint én magam.

Felnevet. Cholnoky tétovázik a felelettel, csakhogy Ili nem fogja megvárni, míg rászánja magát, hogy válaszoljon, ezt Szomor jól tudja. "Kettejük közül - gondolja - Gábor a rokonszenvesebbik." Odainti az egyik fiút.

- Légy szíves mérni.

Hozza az óráját, s megbeszélik a dolgot. Tizenhat hossz. A nagy fülű fiú kipróbálja a stoppert. Aztán indít. Szomor tenyere csattan a vízben, s ahogy felbukik, megrázza a fejét és erőteljes sima csapásokkal úszni kezd. Szeli, vágja a locsogó zöld hullámokat, belenyúlva, mint egy karcsú, pompás gép. Kitérnek előle. "Harminckettő!" - ordítja a nagyfülű. Szomor dobhártyáján kopog a víz, és semmire sem gondol.

Cholnoky szégyenkezve gondol arra, hogy Ili mennyire unhatja őt, s ezen mennyire nem tud változtatni, sőt, még csak elegendő bűnbánat sincs benne, ellenkezőleg, kitűnően érzi magát. A homok lágy és meleg, felemel egy marékkal, és kipergeti ujjai közül. Úgy fekszenek, hogy nem látják egymás arcát. Cholnokynak nagyon jólesik, hogy Ili itt hever mellette, de minthogy a lány hangjából sok elégedetlenség cseng, nem akarja, hogy észrevegye az ő elégedett arckifejezését. Ha néha szembefordulnak, Cholnoky összeráncolja homlokát, aggodalmat erőltet magára.

Voltaképpen - gondolja Ili - milyen hatalmas, erős fiú ez. Szeretne belerugdalni, ingerült dühvel. Másrészt mély megvetést érez a helyzete iránt. Uramisten, gimnazista kölykökkel ülni a silány vidéki uszodában... Hanyatt dől, és behunyja a szemét.

Szomor Péter a medence szélén fekszik, végignyúlva. Felül, dörzsölgetni kezdi a bokáját. Nincs türelme, hogy kiszuszogja magát. A korlátnál megtárgyalják a dolgot. Kitűnő időt úszott. Egy fakó hajú kölyök lány odasettenkedik a csoportjukhoz, megáll háromlépésnyire, s önfeledt szerelemmel bámulja a fiút. Senki sem veszi észre a kislányt. Szomor sem, pedig csaknem fellöki őt, amikor eliramodik a gyűrűből, hogy visszatérjen a homokba. Gizi hangja fékezi meg. Egy lendülettel megfordul, két kézzel simítja hátra a haját.

- Mára elég volt a leckéből, Gizike - mondja.

- Elég volt? - csodálkozik a lány.

Szomor közelebb lép hozzá, megfogja az alsó karját.

- Elmegyünk moziba, aztán elviszem táncolni.

Gizi nem felel.

- Jó? - kérdi a fiú.

- Hm, nem tudom...

- Háromnegyed hatkor találkozunk a Pichler előtt.

Elengedi a lány karját, és biztatóan mosolyog rá.

- Jó - mondja Gizi.

Öreg nő - gondolja Szomor -, huszonegy éves lehet. Rámosolyog még egyet és otthagyja. Aztán egy padon átgondolja a dolgot még egyszer. Látja, amint Ili és Cholnoky feltápászkodik, a lány felteszi sapkáját, s elindulnak a víz felé. Megvárja, míg a medence szélére érnek, aztán ő is feláll s lassan, de határozottan elindul a kabinja felé.

Huszonegyes, húszas, tizenkilences. Ez Cholnoky kabinja, Szomor Péter lehajol, a medence felé sandít. A másik kettő már benn van a vízben. A tizenkilences ajtaján, mint a többin, csak egy kampót kell félrefordítani. Ezt mind előre kiszámította, mozdulatai kényelmesek, de határozottak. Bal kézzel csavarja a szeget, jobbal kitaszítja az ajtót, hogy csak egy keskeny rés támadjon, s belép. A keze száraz, összedörzsöli. A szögön lóg Cholnoky kabátja. Benyúl a belső zsebbe, kiemeli a tárcát. Húsz, harminc, negyven pengő. Gyorsaság és nyugalom, nem nyavalyáskodni - gondolja. Összegöngyöli a pénzt, visszateszi a tárcát, s a pad alatt, ahol egy kis rés van a deszkafal tövében, átcsúsztatja a bankjegyeket a saját kabinjába, két simítással eligazítja a homokos talajt, ujjait nadrágjába törli gondosan, elég sokáig, s kilép a fülkéből, talpát csúsztatva, hogy feltűnő nyomot ne hagyjon. Belöki az ajtót, rácsavarja a szeget, és azon az úton, ahol jött, visszasétál a padhoz.

Talán negyven másodpercig tartott az egész. De sem ujjongania, sem megrémülnie nem lehet. Feláll, mintha most kelt volna fel, és nagyot kiált, ez arra is jó, hogy a hangját visszanyerje:

- Ili!

Cholnoky odanéz, int neki, s ő nekiiramodik a medencének, és beleveti magát. Egy ideig még úszkálnak hármasban.

Cholnoky akkor veszi észre a lopást, amikor ki akarja fizetni a két pohár sört. Nem érti a dolgot. Töpreng, végigkutatja zsebeit, és újra meg újra a tárcáját. Tétován jön ki a kabinból, és egyszerű tőmondatban közli Ilivel, mi történt. Ezt a mondatot aztán annyiszor kell megismételnie, hogy nagyon ideges lesz tőle. A fürdős és a pénztárosnő gyanakodva méregetik.

- Otthagytátok a kabint - mondja Szomor szemrehányóan.

- Mind a hárman a vízben voltunk - magyarázza Cholnoky.

A fürdős szigorúan és fennhéjázva tesz fel kérdéseket. Cholnoky ráeszmél a szörnyű veszteségre, s néhány percre elnémul, arca magányos lesz, lesüti a szemét. Aztán, elkésve, megpróbál mosolyogni. Nehezen megy. Az iszonyatos az, hogy szereplőjévé vált egy durva, mocskos eseménynek. Ili joggal fordíthatja el tőle a fejét, megértvén, hogy ilyen közönséges dolgok - hogy valakit meglopjanak - csak ilyen közönséges emberrel történhetnek meg. De amikor végre megszabadulnak a fürdőmestertől, megkönnyebbülve látja, hogy Iliben nincsen különösebb megvetés iránta.

- Rémes - mondja a lány, elég higgadtan. - Szegény.

- Ó, nem baj - mondja Cholnoky sietve.

- Fenét nem - mondja Szomor.

- Öltözzünk - mondja Ili. - Fél kettő.

Szomor gyorsan kész az öltözéssel is. A pénzt nem rejti el, egyszerűen zsebre vágja. Végtelen szabadnak érezhetné magát s mégsem érzi. Csak az erőben hisz, csak a cselekvésben. Fütyörészni kezd.

Nyomorúság, kétkedés, gyengeség suhan át a szívén, de elpárolgott, elfelejti tüstént. Megint végigmennek a Sarolta utcán, az akácok mozdulatlanok, csend van, poroszkálnak a kövezetlen úton. A kis hídnál Cholnoky elbúcsúzik tőlük és hátat fordít, lassan lépeget. Szomor megáll, visszanéz utána. Felhőtlen az ég.

- No! - mondja Ili. - Gyere.

- Megyek - morogja a fiú unottan, aztán nagyot ásít, hogy kivillannak egészséges, fiatal fogai.

 

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.