hirdetés

A hét prózája – Vári Attila: A virágmadarak hajnalban lehullnak

2017. december 11.

A világ nem tudja, hogy csak azt szabad és csak azt érdemes elmesélni, ami rendkívüli. És én mindenben a rendkívülit keresem és találom. Zsóka sem hiszi a történeteimet, pedig ő sem talált soha egyetlen mammutagyarat. – A hét prózáját, Vári Attila novelláját Nagy Gabriella választotta.

hirdetés

Valamikor a 80-as években néhány költőnek, írónak készülő csoporttársam rajongva emlegette Vári Attilát. Hosszú, lázas beszélgetéseink, melyeket költészetről, irodalomról folytattunk, egy ideig jelentős részben A virágmadarak hajnalban lehullnak és a Lassított lónézés kötetek körül forogtak. A Lassított lónézés kultkönyv lett köreinkben, prózanyelvújító alapmű, látni tanultunk belőle, másképp látni.

Az 1977-es Virágmadarak, úgy emlékszem, körbejárt közöttünk, Kritérion-kiadás, antikvárpéldány. Aztán 1985-ben kiadta a Magvető a Lassított lónézést, amelybe korábbi köteteiből, ekként a Casanova (1972) és a Középkori villamosjegy (1976) című, szintén Kritérion-kiadásokból is válogattak novellákat. Vári Attila 1981-től nem publikálhatott Erdélyben, '83-ban Magyarországra települt. Még akkor frissiben, a 80-as években két könyve is megjelent a Magvetőnél, kettő a Szépirodalminál (az egyik A virágmadarak… „továbbírása", Volt egyszer egy város címmel). Aztán csend. Utoljára 2008-ban adta ki magyarországi kiadó (Kortárs, Lepkeszárny). Műveire ritkán bukkanunk folyóiratokban. Tavaly volt 70 éves, az erdélyi kortárs magyar irodalom elképzelhetetlen nélküle.

Legtömörebben Ferenczes István foglalja össze Vári Attilával készített remek interjújában (Székelyföld, dátum nélkül), miért lettünk akkor, a 80-as évek elején-közepén rajongói ennek a világnak: „Pusztultunk el a gyönyörűségtől. Most visszaemlékezve az akkori olvasás katartikus pillanataira, egy legendás szó ötlik fel bennem: a mágikus realizmus. Anélkül, hogy tudtuk volna, te már akkor mágikus realista voltál. Bár én inkább tündéri abszurdnak nevezném, de elég csak az őrülten keringő vicinálison megrendezett eszeveszett lakodalomra, a vörös és fekete hangyák metaforájára gondolni, máris előttünk van a város, amelynek a nevét is holt hangzóval kellett volna kezdeni."

A virágmadarak...-ra az Alföld 1977/9. számában akadtam. De nem tudom megállni, hogy ne másoljak be utána egy nagyon rövid részt a Lassított lónézésből.

Nagy Gabriella

 

Vári Attila: A virágmadarak hajnalban lehullnak by Litera Portal on Scribd

 

Este

- Olyan hideg volt, hogy a fenyők időnként összedörzsölték az ágaikat és fújtattak - mondta a gyerek. - És akkor jött a medve.
- Ne hazudj! - mondta a kislány.
- Nem hazudok. És volt a medve szájában egy tehén, és azzal csalogatott egy borjút.
- Mondom, hogy hazudsz - kacagta a kislány, s megrángatta a kisfiú haját. - Azért hazudsz, mert az ilyen medvét meglövik.
- Várj - mondta a fiú. - Én ott álltam a nagy bükk alatt, és észrevett a medve. Olyat bőgött, hogy a hó hullámozni kezdett, mint a szélben. És elengedte a tehenet.
- És a tehén elszaladt?
- Nem - folytatta a fiú. - A tehén már nem élt. És két lábra állva jött felém a medve.
- Hazug vagy - hajtogatta a kislány.
- Jól van - mondta a fiú, és megsimogatta a kislány haját. - És akkor kinyitottam a bicskámat, és akkor megszólalt a medve: „Tedd le azt a bicsakot, mert pofon ütlek!"
- És? - kérdezte ijedten a kislány.
- És én azt mondtam, hogy nem félek. Akkor a medve megállt, és kacagni kezdett: „Nem félsz tőlem?"
- Na, most már ne hazudj tovább!
- Jó - mondta a kisfiú. - Nem is láttam a medvét, hanem nagytata, és úgy megcsapta a medve, hogy belehalt, és az erdész megsebesítette, és aztán őt is megmocskolta a medve, és ő is belehalt. Ezt akarod hallani?
- Nem - mondta a kislány, és copfja végével simogatta a fiú homlokát. - Inkább azt mondd el, amikor a róka alkudozott a tyúkokkal.
- Azt már nem tudom.
- Akkor meséld el a két lábon járó elefántot.
- Azt sem tudom.
- Akkor mit tudsz?
Sötétedett. A fenyők összedörzsölték ágaikat, és fújtattak. A kályhában szikrázott a tűz.
- Akkor mit tudsz? - kérdezte ismét a kislány.
- Hazudni - mondta a kisfiú, és megsimogatta a kislányt. - Milyen szép vagy, Kiskati. És én nagyon szeretlek - mondta.

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.