hirdetés

A hét verse – Balla Zsófia: Salve

2017. október 1.

Ti vagytok a gonosz, és akik ellen gonoszságot követnek el. A „ments meg, Uram, a gonosztól" értelmét veszti. – Balla Zsófia versét, amely az 1991-es A páncél nyomai című kötetben jelent meg, Nagy Gabriella választotta.

hirdetés

Balla Zsófia „zsoltárában" nem Isten felé fordul a tekintet, a könyörgés nem a mindenhatónak szól, hanem a látszólagosan kívülálló beszélő a többes szám első személyhez, azaz személyekhez intézi szavait. A tárgyától magát végig szigorúan távol tartó szemlélő csak az utolsó két sorban fedi fel pozícióját, egy (közelre) mutató névmás jelzi: a versben megszólaló egy „repülőgép"-ről (távolodó, menekülő/menekült saját magából) néz szét, és mondja ki a zárásban, hogy „salve animam meam".

Az ima mindannyiunkhoz szól, akik közt mégis van különbség. A 'tieitek" hiába azonos a 'tieitekkel', mint az együvé tartozókat megnevező szóalak, az együvé tartozók egymás ellen fordultak, felmondták összetartozásuk: a „tieitek viszik a tieiteket". Ti vagytok a gonosz, és akik ellen gonoszságot követnek el. A „ments meg, Uram, a gonosztól" értelmét veszti. Ti sincs többé. A testámentum meg nem menekült lelkeinkhez fájdalmas, súlyos figyelmeztetés: „Mentsétek a magatokféléktől a közületek valókat". És ez a legmellbevágóbb ebben a versben, hogy ebből az abszurd, paradox helyzetből nincs menekülés.

Csak egy lehetne, ott van talán a nyelvben, a formában, a könyörgő szavakban. Nincs neve.

Nagy Gabriella

 

Balla Zsófia: Salve

A tieitek viszik a tieiteket.
Mentsétek meg, akiket visznek,
akiket közületek visznek el.
Mentsétek a menekülőket,
a szabadulókat, az elveszetteket.
Mentsétek meg a szekeret, a lovat,
az ablakokat és a lámpaüveget.
Mentsétek meg a kövezetbe fogózót,
a meggörbülőket, a cipekedőket,
a csónakot, a tutajt és a fejszét.
Mentsétek a kapukat, a padokat és a zászlókat.
Mentsétek a polcokról lehányt könyveket, mentsétek
a gyöngyöket, a képek szélén az utolsó arctöredéket.
Mentsétek a földből előmerészlő szárat.

Mentsétek a magatokféléktől a közületek valókat
a poroszlóktól a lajstromra-vetteket, menekítsétek
abból, amit építettetek, mentsétek meg a hiszékenyen
s önként odavetetteket, a későbbi megbánásból
és bűnhődésből előre menekítsetek
ama tíz kemény parancsolathoz;
mentsétek meg a látványtól a némákat és a beszédtől
a tudatlanokat, mentsétek meg a nyüszítést
a kibomlástól, a nevetést a röhögéstől,
mentsétek az elhunytakat,
mentsétek a körmöket, a gödröket,
a térdeket, a kontyokat, az uszályokat. Mentsétek
meg ezt a repülőgépet.
Salve animam meam.

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.