hirdetés

A hét verse – Danilo Kiš: Szeméttelep

2018. február 5.

A partra rakott hordalékunk eleve a pusztulásról tudósít. Errefelé az embernek csak nyoma van. Ő nincs a közelben, előre küldte, hátrahagyta a burkát, a nedveit, mocskát, szennyesét. Maradványok és maradékok. Salak és sitt. Bús üledék. Így áll össze ez a leltár, lomtár, temető. A héjak enciklopédiája. Másik síremlék. Másik föveny. – A hét versét Fehér Renátó választotta.

hirdetés

Üvegek. Bélyegek. Levelek. Rózsák.

Vesekövirózsaolaj.

Danilo Kiš nem a versei révén régi ismerős. Most mégis olvastam belőlük egy csokornyit konténernyit: Danilo Kiš  összes versei, Ex Sympo, 1993/3-4. Futottak még: Elhangolt zongora, Naplemente, London felett nem lesz eső. De most a Szeméttelep.

A vers mögött ott áll – a Kiš mellett Tolnainak is kiemelkedően fontos – Leonid Šejka 1965-ös Lerakat című sorozata. Ezekben a halmozódó, kifosztott, oszladozó tárgyakban és egyebekben, ebben a textúrában van valami vészjósló. Férgek a gyümölcshúsban, ami lehetne emberhús is. Üres rúzs=töltényhüvely. Napernyő=madárcsontváz. Szalvétán ajkak halotti maszkja. Satöbbi. Bár talán rossz szó a vészjósló. A partra rakott hordalékunk eleve a pusztulásról tudósít. Errefelé az embernek csak nyoma van. Ő nincs a közelben, előre küldte, hátrahagyta a burkát, a nedveit, mocskát, szennyesét. Maradványok és maradékok. Salak és sitt. Bús üledék. Így áll össze ez a leltár, lomtár, temető. A héjak enciklopédiája. Másik síremlék. Másik föveny.

Van egy másik Kiš-szöveg is, ugyanebben a tárgykörben. Szemétdomb a címe, Ács Károly fordításában jelent meg a Híd 1965/4-es számában. Ezt a verset Bozsik Péter Trágyadomb címmel fordította le, magyarázata, fordítói jegyzete pedig így hangzik: „Olyan erővel támad a szerves, élő anyag a szervetlenre, hogy a kémia törvényeit fölrúgva magához teszi hasonlatossá. Pontosabban fölfalja. És ebből a "nagy zabálásból" új élőlények teremtődnek. Talán mondanom sem kell, hogy eme szerves, élő anyag többsége növény, melyek közül a fű a legfalánkabb. A növényi lét ily makacsságáról és ily megsemmisítő erejéről versben alig olvastam.”

Fehér Renátó

 

Danilo Kiš
Szeméttelep

Emberi és állati hulladék: körmök, haj
Nők kihullott hajszálai, a fésű villamos érintésétől eltöredezve
Lábkeményedés csilláma felvágva zsilettel
Sebek sötét gennye
Szőrök a lábról, orrból, fülből
Női hónalj illatozó pelyhe
Halkoponyák
Farok széttárt íve,
Halgerinc kétélű fésűi,
Leforrázott csirkefejek,
Nedves fekete toll,
Görcsberándult csirkelábak viaszpikkelyekből,
Állatok csontjai, melyekből kiszívták a velőt,
Baromfik csomóba kötött zöld bele
Halcsontcsomók akár a tűminták,
Halhólyagok kettős buborékja
Almacsumák
Szilva őszibarack görögdinnye magja
Meggymagok mint a vitamindrazsék
Gyűrött indigó rejtjelekkel
Rohadt gyümölcs húsában férgek mint az emberi húsban
Megrágott meggyfa- kaucsuk- borostyánszipkák
Megsárgult ujjú szipkák
Kék zsilettek, kék zsilettkoperták, villamosjegyek, címkék
Távírószalagok papírcsipkéje
Keményített csipkék foszlányai
Elhasznált rúzsok arany hüvelyei mint a töltényhüvelyek
Tojáshéjdarabok melyekből szárny és farok nélküli csőrös szörnyek
keltek ki Sörösüvegek kupakjai
Virágcserepek széttört darabjai
Gyékény rothadt szalma,
Esernyő fekete lobogója
Napernyő madárcsontváza
Szalvéták rajtuk ajkak halotti maszkjának lenyomata
Üres papírzacskók redőikben mint kagylók gyenge húsában
kristályszemcsék Kettémetszett sárgarépa középen zöldből pirossá váló
évgyűrűivel
Borsóhüvelyek mint levágott ajkak
Kiégett villanykörték mint tűzmadár tojásai (huzalok)
Tagsági könyvek a tízparancsolattal melyekben már senki sem hisz
Megsárgult kézelők
Selyemnyakkendő mint vízinövények kitépett szárai
Kipréselt fogkrémes tubusok
Dugók
Holdfénynél készült fényképek
Undorítóan rothadó szegfűk
Tulipánok nárciszok kardvirágok
A szemétdombnak temetői pompát adó liliomok
Szögek iratkapcsok rajzszögek tűk csavarok hajtűk
Kézdrót vöröslő spirálja
Kiürült golyóstollak
Nejlonharisnyák pókhálói
Páratlan kesztyűk
Fűzők karikák lapocskák
Lassan fűvé zöldülő régi cipők
Gyermekrajzok a napról és az égről melyeket az eső szignál mesteri művé
Rikító könyvborítók mint a költészet múzsájának véres méhe
Női hajcsatok csőrei mint a papagájé alaktalanok
Elázott krepp-papír szalagok
Rozsdás drótok
Ceruzák hegyezővel csipkézett hulladékszalagja
Dióhéj mint felnyitott madárkoponya
Rothadt dióbél akár az emberi agy
Szalmaszálak és lehántott cigarettapapír-harisnyái
Fogkefék átlátszó ínyükben csak a szálak gyökere
Dobozok bádog és karton
Üvegepruvetták melyekben úgy ült meg az aszpirin mint az érett borsószemek
Tejes- sörös- kólásüvegek
mint a piócáké kis szájú üvegcsék
síp furulya okarina üvegek
mint a halak hasa meglékelt üvegek
zöld sebű üvegek
cefre- és okádékszagú üvegek
mint a leölt malac szájában az alma bedugott szájú üvegek
mint az elemisták szája tintás szájú üvegek
narancshéj mint az asszonyok bőre a lapockák között
narancshéj belülről mint a kesztyű bélése
kenyérhéj szétázva a mocskos vízben mint öregek fogatlan szájában
kifacsart citromok félgömbjei
almahéj spirálrugói
görögdinnye héja mint a friss lóhús nagy fekete legyekkel lepve
banánhéj mint meghámozott hímvessző
krumplihéj pazarlóan hámozva akárha kenyeret szelnek
Cirmos pormacskák
Cigarettahamu
Aszott cigarettacsikkek akárha a szemétdombból kikelt nagy fehér férgek
Óvszerek nyálkás zacskóikban rothadó homunculusokkal
Törött tányérok porcelánhullámai
Gyűrött újságok úgy egyhavi restanciával
Műanyag, pillepalack
Vattacsomókon alvadó vér és genny
Szaru- nikkel- és gyöngyházgombok
Gézcsomók mintha hímzőrámáról kerültek volna le
Tamponok a nőiség kinyílott virágaival
Ragtapaszok rajtuk aranyszőrszálak fehér tüszőkkel
Versek (tehát ez is)
Levélkoperták kitépett lila béléssel
Piros sárga kék zöld bélyegek
bélyegek rajtuk pöffeszkedő államfőkkel költőkkel a világűr hódítóival
a nyelv érintésével rabul ejtett bélyegek ahogy a szeretők ejtik rabul
egymást
bélyegek melyekért megőrülnek a gyűjtők akik bebalzsamoznák őket
bélyegek megbélyegezve akár a barmok
bélyegek csipkekerettel
bélyegek melyeken virág nyílik és bömbölnek az oroszlánok
bélyegek a városok pecsétjeivel
keltezett bélyegek akár a pasztőrözött tej üvegjein hogy a trágyadomb
mindig friss maradjon
Levelek vonaton térden írva
levelek melyeket gépírónők írtak hatalmas írógépeken a lenyalt vajtól még fénylő hosszú ujjaikkal
gyerekkéztől írott levelek
öregek reszkető kezével írott levelek
kávéházak teraszán golyóstollal írt képeslapok
híres szállodák jelével ellátott levelek
szerelmeslevelek melyeket az eső tragédiává írt át
Iskolás füzetek melyeket meg kell őrizni az öregségnek
Gyászjelentések melyekről nincs mit mondani
Saláta zöldség káposzta meténg
Kapor bors szegfűszeg karfiol
Almacsumák (megint)
Orgona fenségesen széthulló fürtjei mint a dohányosok kimetszett
tüdeje
Rongyok lasztex gallérok
Viaszkos muszlinkendő selyem
Rózsa
rózsák melyek oly szépen illenek a trágyadombhoz akár a versekbe
rózsák melyek bűzleni kezdtek mint az emberek
rózsák melyeket elleptek a legyek
rózsák melyeket susogó selyempapírba hajtott virágárusnők nedves keze
rózsák melyeket kristályvázákban tartottak mint az aranyhalakat
rózsák melyeknek cserélték a vizét mint a betegek homlokán a borogatást
rózsák dróttal kötözve mint a gazemberek
rózsák a patások ízületéhez hasonló ízületekkel
rózsák műlevélhez hasonló levelekkel
rózsák melyekért hajnali 3.30-kor felkeltem nehogy reggelre elfelejtsem őket

 

Budapest, 1966

(fordította: Ladányi István)


hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.