hirdetés

A hét verse – Jacques Prévert: Vincent keserve

2017. március 6.

Prévert egyszerű, egyszeri történetként írja le Van Gogh fülének történetét. A nap narancssárgán izzik, ahogy Van Gogh a képtelen ajándékot a bordélyba viszi. Nem féltékeny, mindenét az életnek adja. – A hét versét Mészáros Gábor ajánlja.

hirdetés

Vincent Van Gogh 1888-ban Párizsból Arles-ba költözött. Az anekdota szerint délen kereste a fényt és a színeket. Valószínűbb, hogy egyszerűen nem tudta fenntartani a fővárosi életmódot.

Paul Gaugin a közös alkotás reményében még ez év októberében meglátogatta. A kezdeti lendületes munka után egyre többet veszekedtek, míg Van Gogh közvetlenül karácsony előtt, december 23-án borotvával Gauguinre támadt. Gauguinnek nem esett baja, de Van Gogh aznap este kárt tett magában. Egy Bout d’Arles utca 1. alatt található bordélyházban levágta a saját fülét, de úgy, hogy csak a fülcimpájának egy kis darabja maradt meg. A fület egy Rachel nevű prostituált kapta az „Őrizze meg gondosan ezt a tárgyat.” üzenettel.

Jacques Prévert neve itthon kevéssé ismert, költészetének recepciója nem mondható bőbeszédűnek. Prévert utcai történetek mesélője, semmilyen történések lekerekítője – például Az utcaseprő (Balett). Csendéletek fényképésze (Reggeli). Dallamos, nosztalgikus románcot ír, ha a szerelemről szól. Súlyos, darabosságában monumentális recitativóban beszél a proletárínségről. Sziporkázik, ha politikusokon, farizeusokon, kispolgárokon csúfolódik. Verseiben az emelkedett vagy a közvetlen hang, az archaikus vagy a minimalista eszköztár nem öncélú, nem is humor nélkül való. Úgy döbbent meg, hogy észre sem veszem, hogy megdöbbentem.

Ehhez mérten a Vincent keservében egyszerű, egyszeri történetként ír Van Gogh levágott fülének történetéről – „félelmes”, emelkedett jelzőkkel. A verset 1946-ban publikálja Paroles című kötetében, barátjának, Paul Éluard költőnek ajánlva.

A nap narancssárgán izzik, ahogy Van Gogh a képtelen ajándékot a bordélyba viszi. Nem féltékeny, mindenét az életnek adja.

 Mészáros Gábor

 

Jacques Prévert: Vincent keserve (Complainte de Vincent)

 

Paul Éluard-nak

Arles-ban ahol a Rhône folyik
Félelmes déli ragyogásban
Egy vér- s foszfor-ember zokog
Oly szörnyűséges jajgatással
Ahogy vajúdó nő szokott
És vörös lesz rajta az ing
És hörögve fut ez az ember
Mert űzi a nap a kegyetlen
Mely csikorog s mint sárga láng ég
Fut a bordélyba a Rhône-partra
Mint az egyik háromkirály
Kezében képtelen ajándék
Szeme gyöngéd-kéken borong
Valójában égő s bolond
Mint ki nem féltékeny s aki
Mindenét az életnek adja
És vászonba csavart fülét
Egy szegény lánynak megmutatja
És az sír és semmit sem ért
Baljós jelnek nézi hanem nem
Merné megfogni semmiért
E szörnyű s lágy kagylót amelyben
A holt szerelem jajai
S a művészet embertelen
Hangjai tengerzajba fúlnak
Majd meghalni a kövezetre hullnak
A szobában ahol a hirtelen
Vörösen fölrikácsoló vörös
Dunyha vörössége egybeszakad
A félhalott Vincent még friss-vörös
Vérével
S bölcsen mint a szánalom
És a szerelem szobra
A pucér kislány nincs is tán kora
Nézi szegény Vincent-t
Akit lesújtott saját vihara
Aki a kőre roskad
Mely egyik legszebb képén nyúlik el
S a vihar megnyugodva távozik
Tovagurítva véres hatalmas hordait
Vincent lángelméjének vihara
S Vincent marad alszik s álmodva nyög
És a nap a bordély fölött
Mint névtelen sivatagban hibbant narancs
A nap fönt Arles egén
Üvöltve átgörög.

Ford. Csorba Győző

 

Paul Gauguin Van Goghról festett arcképe. Forrás: Wikipedia

 

 

 

 

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.