hirdetés

A hét verse - József Attila: A bőr alatt halovány árnyék

2014. március 31.

Mi az istent lehet tenni?! A költő - a szavak embere - bedobja a gyeplőt, hadd nyargaljanak a paripák, szóljon, aminek szólnia kell. - A hét versét, József Attila A bőr alatt halovány árnyék című költeményét Jánossy Lajos választotta.

hirdetés

Régi tervemet váltom üstöllést valóra, amikor az alábbi verset közzéteszem. Nekem ez volt az első önálló József Attila-felfedezésem. A klasszikusokkal nehéz a dolgunk; szinte lehetetlen saját utat lelnünk soraikhoz. Mindig minden hézagmentesen közvetített. Mégis van esély, ha a kevésbé vitrinfénybe emeltek felé fordulunk. A bőr alatt halovány árnyék nekem ilyen volt. Ilyen ma is. 1927-es a keltezés - nem korai korszakról van szó. Viszont annál szabadabb, vadabb, kontorollálatlanabb, a szürrealizmus legszebb hagyományaihoz, tempóihoz, kassáki akcentusaihoz húzó, azokkal nyelvelő ez a villámló fortékből és elnyújtott legatókból álló torzó. Követhetetlen központozás, expresszív képek. Nyomban az első, az milyen?! Utána prózai ellenpont, majd megint lázlángok, utána álzárlat, aztán a vég; fekete és keretes szerkezet. Azért az nem akkora baj, hogy a píszí még nem volt a betűleves része. A négerek - behelyettesíthetetlen. Persze az egyik nagy téma, az árnyékvető, itt is a nő. A szerelem kimerítő kimeríthetetlensége. Mi az istent lehet tenni?! A költő - a szavak embere - bedobja a gyeplőt, hadd nyargaljanak a paripák, szóljon, aminek szólnia kell. (Elképzelhető ebben a rámában, az iramló vonatablakban haját felgyújtó JA is elég életszerűen.) A költemény, az ifjúságvédelem ajánlásával, javallott kamaszkorú versenyzőknek csakúgy, mint kamaszlelkű bajnokoknak. Az oroszlán bizony változatlanul ott él a fekete falak között, és a néma négerek ugyanúgy sakkoznak, óra nélkül, végeláthatatlanul. 

 


József Attila: A bőr alatt halovány árnyék

Egy átlátszó oroszlán él fekete falak között,
szívemben kivasalt ruhát hordok amikor megszólítlak
nem szabad hogy rád gondoljak munkám kell elvégeznem,
te táncolsz,
nincsen betevő kenyerem és még sokáig fogok élni,
5 hete, hogy nem tudom mi van veled
az idő elrohant vérvörös falábakon
az utak összebújnak a hó alatt,
nem tudom, hogy szerethet-e téged az ember?
néma négerek sakkoznak régen elcsendült szavaidért.

1927. jan.

Jánossy Lajos

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.
dort dort 2014-04-01 18:08

jézusom, hagyjuk már ezt a píszí-ekézést. 1: soha, senki józan eszén nem akart műalkotásokban szavakat kicserélni 2: a négerezéssel kapcsolatban szerintem nem a semmilyen szempontból sem érintett J.L.-nak kellene eldöntenie és kinyilatkoztatnia, hogy a szó sértő-e, bántó-e. ő, esetleg, ha odaköltözik, nyilatkozhat arról, hogy jól esik-e, ha bizonyos románok esetleg bozgornak titulálják. nyilván vannak a verbális erőszaknál szörnyűbb dolgok a világon, de azért épp elég baj az is, és kicsit unalmas már, hogy a kísérlet mások önérzetébe nem belegázolni mértékadó helyeken is csak mint kiröhögni való "píszí" tűnik fel.