hirdetés

A hét verse – József Attila: Kiáltozás

2015. április 13.

A kötet legtöbb oldalán ikszek és széljegyzetek, magamnak írtam („valóság”), pár helyen vörös tintafolt. Itt egy árva ceruzavonás sincs. Becsukom, kinyitom. Itt nyílik. Ragasztott-fűzött, nem szakad, kifordul hajtásig. – A hét versét Nagy Gabriella választotta.

hirdetés

Április 13., hétfő. A magyar költészet napja után. Felütöm József Attilát, vaskos kék kötet, ezt bújtam a legtöbbet. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1980, a szöveget gondozta: Stoll Béla. Felelős kiadó: Illés Endre igazgató. 418-419. oldal. Kiáltozás, Ki-be ugrál. 1936-os mindkettő. Hogy is van ez? Miért épp ezek? A kötet legtöbb oldalán ikszek és széljegyzetek, magamnak írtam („valóság”), pár helyen vörös tintafolt. Itt egy árva ceruzavonás sincs. Becsukom, kinyitom. Itt nyílik. Ragasztott-fűzött, nem szakad, kifordul hajtásig.

1937. december 3-án vonat alá ugrott. Mondják, tanítják. Túl bonyolult lenne másképp. A tragikus vég visszamenőleg összerántja az életművet, akkora utólagos súlyt helyez rá, amely alatt minden szó annak fényében (sötétjében) értelmeződik. De mi történne a versekkel, ha egy buta baleset vetett volna véget a nagy költő életének, aki gyermekként és kamaszként is kísérelt már meg öngyilkosságot, aki ugye borderline (vagy skizofrén vagy a fene tudja, micsoda, szerintem egyszerűen „csak” sérült és túlérzékeny), tehát sokkal nagyobb valószínűséggel hajlamos önkezével végezni magával, mint egy „normális” ember?

Az állomásfőnök és vasutastársai ragaszkodnak a „halálos elgázolás” (vagyis baleset) verziójához, a csendőrség ennek ellenére utasítja őket, hogy József Attila halálát öngyilkosságnak tüntessék fel, merthogy „köztudomású”, hogy ilyen céllal feküdt állítólagosan a vonat alá. Nem feküdt, nem elé, hanem a 15. és 16. vagon között bújt volna át, hosszú kabátját elkapta a kerék, megforgatta, erre szemtanú is találtatik. A sajtó azonnal, kérdés és kutatás nélkül öngyilkosságként szerepelteti híreiben a történteket: „Az öngyilkos József Attila” (Pesti Napló), „Vonat elé vetette magát József Attila költő” (Esti Újság), és hasonlóként jár el a Szép Szó és benne a költőre visszaemlékező pályatársak. Nyomozás nem történt az ügyben, nem merült fel kétely a barátokban, családban (ez kérdés), a temetés, mint hírlik, a boncolás mellőzésével már december 5-én megtörténik. Sok találgatásról, légből kapott magyarázatról tudunk, óriás mennyiségű elemzés látszik alátámasztani a végkifejletet, tanulmányok születtek pszichés állapotáról, betegségéről, amelynek egyenes, mondhatni kívánatos következménye lett volna az öngyilkosság... 

Igen, lehet a csendőrség hatalmi szavát, a sajtó erőszakos és hangos állításait vagy bármely hangzatos szólamot megkérdőjelezhetetlen igazságként elfogadni (bárhol, bármikor), lehet pszichés, tehát megfoghatatlan, vagyis félelmetes betegségekre fogni a bajt (bárhol, bármikor), majd intelligensen hozzáfűzni, hogy nem ezért szeretjük, attól még a versei, a költészete... Hát, persze. "Jaj".

Nagy Gabriella


JÓZSEF ATTILA: KIÁLTOZÁS

Jaj, szeressetek szilajon,
hessentsétek el nagy bajom!
Eszméim közt, mint a majom
a rácsok közt le és föl,
vicsorgok és ugrándozom,
mert semmit nem hiszek s nagyon
félek a büntetéstől.

Halandó, hallod-e dalom,
vagy zúgod csak, mint a vadon?
Ölelj meg, ne bámulj vakon
a kifent rohamkéstől -
nincs halhatatlan oltalom,
akinek panaszolhatom:
félek a büntetéstől.

Mint fatutaj a folyamon,
mint méla tót a tutajon,
száll alá emberi fajom
némán a szenvedéstől -
de én sirok, kiáltozom:
szeress: ne legyek rossz nagyon -
félek a büntetéstől.

1936. november-december


hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.