hirdetés

A hét verse - József Attila: (Szaggatlak, mint fergeteg…)

2016. szeptember 12.

Tizenhét éves koromban hallottam először, egy szép, viharos tavaszon – néztem ki az ablakon, és ezt mormoltam a végtelenségig. - A hét versét Nagy Márta Júlia választotta.

hirdetés

Kései, rejtélyes, szép darab. Tizenhét éves koromban hallottam először, egy szép, viharos tavaszon – néztem ki az ablakon, és ezt mormoltam a végtelenségig. Szenvedély, szenvedés, pusztítás, káosz keveredik a versben, ám a rímelés és a versszakok utolsó előtti sorában ismétlődő „keserű könny”-variációi szilárd keretbe foglalják az apokaliptikus szerelmi csatározás vízióját. Sok-sok év telt ez azóta, de ez a vers nagy kedvenc maradt.

Nagy Márta Júlia

 

 

József Attila: (Szaggatlak, mint fergeteg…)

Szaggatlak, mint a fergeteg az erdőt.
Zugj és nyögj. Vigyázz: ez küzdelem.
Bele ne törjél, nehogy keserü könnyem
csorogjon majd a csonka gyökeren.


Fölszív a vágy, mint patakot a hőség.
Mind mélyebbről bugyog e szerelem.
El nem apadnék, nehogy keserü könnyed
gyüljön tengerré szilaj öleden.

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.