hirdetés

A hét verse – Marie Iljašenko: Közép-Európában esik

2018. június 4.

Az állandó hely illúzió, hiszen nincs közép sehol, lenni csak az újra és újra lerótt körökben tudunk. E mozgás közben lakni be városokat, ha bármit megismerni úgyis csak útikönyvek (tű)fokán lehet, ebben az éber jetlag-félálomban. – A hét versét Fehér Renátó választotta.

hirdetés

Marie Iljašenko első kötete Oszip Délnek tart címmel jelent meg a brnoi Host Kiadónál 2015-ben, ebben szerepel az általam választott vers is (magyarul a Lettre-ben jelent meg a 2015/2016 téli számban, természetesen Vörös István fordításában).

Iljašenko második kötete 2018 novemberében érkezik. A címe az lesz, hogy Sv. Outdoor (Szt. Outdoor). A fülszöveg szerint Szent Outdoor azoknak a védőszentje, akik számára odakint jobb lenni, akik vállalják „szobájuk” elhagyását, miközben tudják, hogy az „utazás” új kilátása sem vezet semmilyen belátáshoz. Ennyi iránymutatás alapján a Közép-Európában esik című verset a második kötetben is újraközölhetné a szerző, ha egy ilyen gesztusnak lehetne valódi értelme egyáltalán a pályának egy ilyen korai szakaszán.

A Kijevben született Marie Iljašenko az ukrán és a cseh mellett lengyel gyökerekkel is rendelkezik, orosz szakon végzett, és 2015 őszén Budapesten is töltött néhány hónapot. De nem csupán életrajzi referenciák igazolják azt a folytonos fizikai, fiziológiai, mentális és nyelvi termináltapasztalatot, ami ezt a verset is keretezi. Mert Marie Iljašenko költészetének ez az otthonosságot megszüntetve-megőrző köztesség a fő csatatere, s nincs is ezzel egyedül generációja alkotói között: álljon itt most csak egyetlen további példa, a szlovák Zuska Kepplová expatprózája, a magyarul is olvasható Hotel Sza_adság.

Az állandó hely illúzió, hiszen nincs közép sehol, lenni csak az újra és újra lerótt körökben tudunk. E mozgás közben lakni be városokat, ha bármit megismerni úgyis csak útikönyvek (tű)fokán lehet, ebben az éber jetlag-félálomban.

Fehér Renátó

 

Marie Iljašenko
KÖZÉP-EURÓPÁBAN ESIK

Közép-Európában esik, Itáliában sötétség,
nagyhirtelen mindenki biztos mindennek a fekvésében –
és én megint rosszabbul vagyok, félálomban járok körbe-körbe
sugárzón a sugárzó városokban, de útikönyv nélkül.

Végre a Falnál megértem, itt ugyan nincs közép sehol.
És hogy folyton csak ugyanazokat a köröket akarom járni,
újra csak akarni és akarva lenni,
csak egy jó alvást akarok, anélkül, hogy az

éjjeliszekrényemen gyógyszerek legyenek, csak útikönyvek
minden egyes városról az ég alatt.

(fordította: Vörös István)

 


hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.