hirdetés

A hét verse – Nemes Nagy Ágnes: (Ne csukd be még vagy ne csukd be már)

2017. szeptember 11.

Egyszer csak észrevesszük, hogy minden nap van rajtunk zokni, a szandálok, papucsok helyett előkerülnek a pár napig hordhatatlanul kényelmetlennek tűnő zárt cipők. – A hét versét Szekeres Dóra választotta.

hirdetés

Nemes Nagy Ágnes

(Ne csukd be még vagy csukd be már...)

Ne csukd be még vagy csukd be már
a hűs zsalut az ablakon,
úgyis befolyt a délután,
befolyt a nap, s az alkalom.
Befolyt a perc, befolyt a rét,
befolytak mind a jegenyék,
a távolból utak, terek,
ázott foltokban emberek,
nyugágyak, pondrók, méhek és
napfénybe fúló zümmögés,
a táj, mi forr, az ősz, mi jön,
múlt heverés meleg kövön,
s mint vízbe tinta, zöldbe kék:
befolyt a tó, befolyt az ég.
És mire lassan este lesz,
magába oldja testedet.

Alsómihályfalva, 1944

 

****

Hogy is érkezik meg az ősz? Most úgy érzem, idén úgy, mint ebben a versben. Nem nagy viharokkal, didergő reggelekkel, pocsolyákkal és búskomorsággal, hanem egyszerűen befolyik. Meleg van, de már más szögből éget a nap. Egyszer csak észrevesszük, hogy minden nap van rajtunk zokni, a szandálok, papucsok helyett előkerülnek a pár napig hordhatatlanul kényelmetlen tűnő zárt cipők. Éjjelente még betéved pár szúnyog, de hajnalonta arra ébredünk, hogy didergünk. „És mire lassan este lesz”, az ősz véglegesen befolyik közénk, részünkké válig, és mi nem is bánjuk annyira.

 

Szekeres Dóra


hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.