hirdetés

A hét verse – Petr Hruška: Áthúzás

2018. január 1.

Az új év vágyai. Hogy megtörténjen valahogy / és tudjam is, hogyan, sose érünk véget ezt kívánni. Néha kijózanodunk, hogy aztán finoman visszazuhanhassunk. Kijózanít egy áthúzás például. Önmagunk áthúzása. De fehéren, és a fehér nem jelenthet rosszat. – A hét versét Seres Lili Hanna választotta.

hirdetés

Újévi vágyaink. Mondjuk így illeszthető 2018 első napjára a cseh költő verse. A cseh költőé, akivel elszalasztottam a találkozást Prágában, 2016 őszén. A Károly Egyetemen járt, találkozó az olvasókkal, azt gondoltam, velem is, aki épp azon az egyetemen vendégeskedtem, ahol ő vendégeskedett egy napra, de nem, a sors úgy akarta, hogy elnézzem a dátumokat, és egy nappal később akarjam aláíratni a Mondom neked című kötetét, amit 2016 tavaszán vettem meg. Életemben először találkoztam volna külföldi szerzővel a saját hazájában, a saját hazájának szellemi fórumán, ahova akkor (és azóta is) kicsit én is tartoztam. Ez a meg nem történt találkozás közelebb hozta és egy másik dimenzióba rakta alakját. Ő lett a legközelebbi ismeretlenem.

Az új év vágyai. Hogy megtörténjen valahogy / és tudjam is, hogyan, sose érünk véget ezt kívánni. Néha kijózanodunk, hogy aztán finoman visszazuhanhassunk. Kijózanít egy áthúzás például. Önmagunk áthúzása. De fehéren, és a fehér nem jelenthet rosszat. Talán ha közönyt, legrosszabb esetben, de abból is csak a nyugodtabb fajtát tudom elképzelni. Vegyük észre az ilyen jeleket. Nyugodjunk meg. Nem fogjuk tudni befejezni. De megnyugodni sem fogunk tudni. Próbálhatjuk kontrollálni, egy ideig azt is hihetjük, hogy urai vagyunk, de. De. Minél idegesebbek vagy letörtebbek vagyunk, annál hosszabb mosolyt szélesítsünk arcunkra. Az vagy, amit gondolsz. Nem fogjuk tudni befejezni, de nem baj. Nem fogjuk tudni kijavítani, de azért csak próbálgassuk. Nem fogjuk tudni nem próbálgatni.

Seres Lili Hanna

 

Petr Hruska: Áthúzás
(Škrt)

Be akartam fejezni.
Mindent valamilyennek tudni,
nem maradni adós,
jól zárni a dolgokat.
Mindenen végigmenni újból,
ahol hibák maradtak,
üres vagy hiányos helyek,
gyengeségek.
Mindent fel akartam javítani,
kiegészíteni, megvilágítani.
A macska az ablakrésen át szívta
magába az éjszakát.
El akartam jutni a végére,
hogy megtörténjen valahogy,
és tudjam is, hogyan.
Míg meg nem pillantottam feleségem
egyszerű álmában,
veszekedéstől és reménytől elcsigázva,
a keze úgy feküdt a mellkasán,
mint akit áthúztak egy fehér vonallal.

Vörös István fordítása

 

 


hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.