hirdetés

A hét verse - Petri György: Búcsúzás

2014. november 2.

Petri olyan beszédhelyzetet hoz létre az utolsó kötetekben, amelyről a megfigyelés érdeklődő, kíváncsi, „ínyenc” izgalma, a tematikai gazdagodás új, dominánssá váló kihívása lefoszt minden könnyes, érzelgős ornamentikát, „domesztikálva” mintegy a halált. - A hét versét, Petri György Búcsúzás című poémáját Keresztury Tibor választotta.

hirdetés

Petri György:
Búcsúzás

Ne tudja más, ne hallja más,
örökre szól a búcsúzás.
(N. Mihalkov-parafrázis)

Ég veletek, barátaim, vége a dal-
nak. Engem most már vár a ravatal.
Lehettem volna jobb, szorgalmasabb,
de sajnos ennyire futotta csak.
Kár, hogy így van, jó volna élni még,
másrészt, belátom, ennyi is elég,
nincs rá okom – nem elégedetlenkedem:
tartalmas és szép volt az életem.
S mint bársonyon smaragdok, jáspisok,
drága hónapok ékköve ragyog
még káprázó, boldog szemem előtt,
ajándék minden reggel, délelőtt,
kiélvezem a maradék időt,
mint ínyenc a húsos cubákokat
– csontig lerágom végnapjaimat.

 


Ennyire futotta

Közhely, hogy az elmúlás nagy lírai toposzának megverselésében oly rendkívüli módon gazdag magyar költészetben is egyedülálló Petri György halálverseinek sorozata. Nem csupán azért, mert a költő a legutolsó pillanatokig dokumentálta végnapjait, ezáltal egy lírai naplóként is olvasható, kivételes értékű kései költészet létrejöttét alapozva meg, hanem mert a halál nagy témájához a klasszikus költői hagyománytól teljesen eltérő módon viszonyult. Ezt a viszonyt a haldokló vallomásos retorikai alakzatai mellett/helyett a külső nézőpont józan racionalitása karakterizálja: az az eltávolító effekt, amivel a nagybeteg Petri poétikai kérdéssé, költői kihívássá teszi önnön életidejének közeledő végét. Szakmai feladattá tehát, ami az én megítélésem szerint semmit nem von le a számvetés, a búcsúzás megrendítő, drámai tónusának magával ragadó erejéből, ám a személyes érintettség fájdalmas szembenézését a halálos betegség által generált új költői téma feldolgozásának perspektívájával keresztezi. Ezáltal pedig egy olyan beszédhelyzetet hoz létre az utolsó kötetekben, amelyről a megfigyelés érdeklődő, kíváncsi, „ínyenc” izgalma, a tematikai gazdagodás új, dominánssá váló kihívása lefoszt minden könnyes, érzelgős ornamentikát, „domesztikálva” mintegy a halált. Helyenként még mintha élvezni is tudná, hogy költészete a sorstól ilyen remek tematikai muníciót kapott… Aztán persze marad a szembenézés, a számvetés józan, tárgyilagos higgadtsága, amire annyian törekszünk önmagunk és a saját hallottaink kapcsán így Mindenszentek táján, többnyire sikertelenül.

Keresztury Tibor

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.