hirdetés

A hét verse – Szilágyi Domokos: Öregek könyve

2018. november 19.

Mi örömöt tartogat még az élet? / (Tartogat-e valamit egyáltalán?) / A mások örömét, / örömeinkből fakadottak örömeit / (az öröm megmaradásának elve, / ha mi már meg nem maradhatunk). – A hét versét Nagy Gabriella választotta.

hirdetés

Szilágyi verse egy halni készülő, elfáradt lélek csöndes, monomániás dünnyögése. Egy fájdalomtól eltompult ember sokatmondó fecsegése, szomorú bolondozása,  nagymonológja a nem ismert tartományról, nehezen eldadogott, súlyos szavakkal és szabad ötletekkel. Nem is annyira részleteiben, mint egészében, makacs következetességében hátborzongató, nagy vers, melyben gyakorlatilag bejelenti végzetes tettét, leszámol félelmeivel, ragaszkodásaival, múlttal, jövővel, testtel, szisztematikusan törli az emlékeket („két öntudatlanság között / miért oly fontos nékünk az emlékezés"), védő-, vád- és búcsúbeszédet mond, és 699 számozott sorban elsiratja az életet. Szó sincs öregségről, Szilágyi Domonkos, ha számításba vesszük a megírástól a könyv megjelenéséig szükséges időt, 37 éves kora körül írhatta. Aztán még kötete kiadásának évében, 38 évesen önkezével véget vetett életének a kolozsvári erdőben. Idén lenne 80.

Szilágyi Domokos kötet terjedelmű, megrendítően szép verse, az Öregek könyve Plugor Sándor (számomra felesleges) rajzaival 1976-ban jelent meg a Kritérionnál, és teljes terjedelmében itt olvasható. Van filmfelvétel is, amelyen a szerző maga olvas fel belőle egy részletet, a vers elejét:

 

Nagy Gabriella

 

Szilágyi Domokos: Öregek könyve (részlet)

(1) Mi örömöt tartogat még az élet?
(2) (Tartogat-e valamit egyáltalán?)
(3) A mások örömét,
(4) örömeinkből fakadottak örömeit
(5) (az öröm megmaradásának elve,
(6) ha mi már meg nem maradhatunk).
(7) Örömeinkből fakadott örömök
(8) visszaszállnak fejünkre,
(9) mint az áldás,
(10) mint az átok
(11) (egy tőből fakadt e két szó,
(12) egy törzsnek két hajtása,
(13) egy arcnak két orcája,
(14) egy madárnak két szárnya:
(15) egyikkel előre röpül,
(16) a másikkal hátrafelé;
(17) és közös sírba temetődik,
(18) élni az öntudatlanságot
(19) halál után,
(20) mint éltük
(21) születés előtt -
(22) hisz azelőtt is megvolt mindkettő,
(23) csak éppen nem tudtunk róluk,
(24) mint ahogy nem fogunk
(25) tudni majd azután sem).

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.