hirdetés

A hét verse – Tóth Krisztina: Világadapter

2017. május 1.

A lírai hang az időn kívül, sokévnyi tapasztalatot átölelve, múltat, megtörténtet és lehetségest játékba hívva sanzonra hangolt melankóliát, nosztalgia-hangokat szólaltat meg. – A hét versét Mészáros Gábor ajánlja.

hirdetés

Tóth Krisztina tavaly megjelent verseskötetének címadó verse jól mutatja azt a sűrű szövésű asszociációs hálót, amelyen a vers beszélője egy személyes, teljesen hétköznapi élménytől, a pillanatnyi történéstől emberi léptékkel átfoghatatlan távlatokig jut. A hang időn kívülről, sokévnyi tapasztalatot átölelve, az érzéseket a világadapter segítségével transzformálva őszies színeket fest, sanzonra hangolt melankóliát, nosztalgia-hangokat hív elő. Hová foszlott már az a sál? Aranyszín szálait / viszi a szél, mint cigaretták zárszalagját – foszlanak szét a mássalhangzók a második strófában, mint az elmaradt sál színes szálai.

A kötet versei olyan térből szólnak ahol a vers beszélője álmában járt, „ahol ébren nem is laktam soha”. A Világadapter című vers nem mutatja a nosztalgia és az idő múlásának groteszk nyomait, mint például a kötetindító Hogy vagytok?: ...előjön / a kisházból a húgy- és szarszagú, / félbolond nagymama, és a levesbe nyúl, de megkapóan eleveníti fel azt a sajgó időtapasztalatot, ami a kötet valamennyi ciklusán, valamennyi versén érezhető. Ki ne fuss az időből – mondogatták, / nem lesz nyelvvizsgád, házad, gyereked, / lekésed az utolsó buszt, a legnagyobb szerelmet.

Érett és egyszerre gyermekien naiv hang keresi, ami nincs meg, és azt is kénytelen belátni, hogy nem is lehet. Játékos szóválasztás, csengő rím, könnyű kezű képhasználat a válasz a borús kérdésre: Jaj, régi telek, hová lettetek? / És barátim, kik hóvá lettetek.

 

Mészáros Gábor 

 

Tóth Krisztina

VILÁGADAPTER

Kétezer-kettő esős tavaszán,
több, mint tíz éve ennek,
a Charing Cross megállónál a Bootsban
láttam egy fehér, apró világadaptert.
Nyolc és fél fontot kértek érte. A kosárba raktam,
aztán mégiscsak visszavittem, mert a pénztárig érve
átszámoltam az árát, és sokalltam.
Helyette vásároltam egy színes,
arannyal átszőtt, könnyű sálat.

Hová foszlott már az a sál? Aranyszín szálait
viszi a szél, mint cigaretták zárszalagját,
nem hordja senki többé, ott maradt
egy poggyásztartón, vagy kabát
alá akasztva, idegen fogason veszett el.
Jól látszik így utólag, tévedés volt
a Charing Crosson, ott, a Boots-ban
azt a fehér kis, kézre álló
világadaptert visszatennem.

Mi az a nyolc és fél font, édes Istenem!
Földrészenként csak egy font, hét penny,
ennyiért áramlana szelídítve
át a világ az elmés szerkezet
huzalain. Mindig utólag
tudni biztosan, mi lett volna a jó,
mintha ismeretlen városban távolodna
az ember egyre saját lelkétől, összehajtott
térképpel, nyakában színes sállal.

A világ közben áramlik észrevétlen
át a testen, bármikor zárlatot,
túlfeszültséget keltve, nem beszélve
ingadozásról, hevülésről.
Egyetlen rossz döntés, legyőzött
kísértés, fejben átszámolt pillanat,
és évek telnek rögtön el. Mikor újra
eljutottam Londonba, tévedésem helyére,
már nem volt ott a bolt.

Vagy csak én nem találtam?
Megnéztem minden kirakatot.
Színes sál persze bárhol kapható,
utcai árusok forgóállványain
száz ugyanolyat is láttam azóta,
de azt hiába kérdezem
a reptereken és állomásokon, hogy
nincs-e véletlen világadapterük:
amit kínálnak, soha nem olyan.

Figyelem a jövés-menést,
hamvas, barázdált, vagy épp kortalan arcokat,
és sejteni vélem, hogy az utazók közt
ki az, akinek van: ki tudja
bármikor konvertálni a világot, gépeit
ismeretlen szívek lüktetésére kötni, aztán
csomagolni, feltekerni a kábelt
anélkül, hogy megtörne, vinni tokban
azt a jó kis világadaptert.

Lehetne persze ennyi év
elteltével gondolni arra is, hogy
kölcsönbe bármikor adnak a szállodákban,
hogy az ember nincs úton többnyire,
hogy nem kell folyton annyiféle gép,
hogy legközelebb az elsőt megveszem,
hogy az se baj, ha nem adnak tokot,
hogy sose késő venni egy adaptert,
hogy fiatal voltam, és jól állt az a sál.

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.