hirdetés

A hét verse – Varga László Edgár: Mihail Lvovics Asztrov levele Jelena Andrejevnához

2018. július 23.

Köszi, Edgár, hogy hoztál magaddal köteteket azoknak, akik a felolvasásod után rögtön kedvet kaptak, és köszi, köszi az utolsó sort. – A hét versét Seres Lili Hanna választotta.

hirdetés

Gondolkodom, hogyan kössem össze a most véget ért FISZ-tábor és az ott vett kötetből választott vers reflexióját. Azt hiszem, a megoldás: levél, vallomás, melankólia. Ráadásul az utóbbit a vég felé közeledve úgy éli meg az ember a táborban, hogy rögtön az ott elhangzottakra, Földényi F. László melankóliamondataira gondolva önreflektálhat.

„úgy hiányoztok – írom Melindának – nagyon fura, hogy este van, és nincs zene, pia, tánc, társaság, szabadég"

„hisz tudja maga nélkül semmi sincs" – írja Edgár, vagyis Mihail Lvovics Asztrov Jelena Andrejevnának

Jó lesz, maradhat, több talán nem is kell.

Köszi, Edgár, hogy hoztál magaddal köteteket azoknak, akik a felolvasásod után rögtön kedvet kaptak, és köszi, köszi az utolsó sort.

Köszi, FISZ, hogy okot adsz a poszttábori traumára. A kiüresedésre, amiben egy pillanatra megélhetjük, hogy „unalmas ostoba piszkos az élet".

Seres Lili Hanna

 

 

Varga László Edgár: Mihail Lvovics Asztrov levele Jelena Andrejevnához

 

asszonyom kitartok még ne féljen
ez az ezüstös holdfényes táj nekem
reményt ad s talán még megérem
hogy visszajő s pamlagomra fektetem

tudja én láttam mi az ember
hisz tudja: egypár mellkast felnyitottam
és tudja nem tetszett amit ott láttam
ott egy sokkal egyszerűbb titok van
mint amire maga várt vagy én

és mondja csak milyen moszkva télen
itt nálunk minden-minden megfagyott
és a mindent úgy értem hogy én is
hisz tudja szerettem s ön elhagyott

hisz tudja maga nélkül semmi sincs
és tudja a maga férje egy barom
mondja hogy tehette ezt velünk
hisz csak a szerelem a nagy vagyon...

látja ilyen érzelgős szamár lettem
hogy mikor nevettem nem tudom korát
bámészkodom vagy az orosz erdőkre
koccintok egy újabb pendülő pohárt

unalmas ostoba piszkos az élet
különc lettem én is azt hiszem
és még ez is olyannyira mindegy ha
nem látom önt s nem érinti kezem

és már az sem érdekel régen hogy
akik száz-kétszáz év múlva élnek
megemlékeznek-e rólunk hogy legyőztük
a kiütéses tífuszt s egyéb fenéket

nem érdekel vágjanak ki minden erdőt
legyenek marhák kicsinységben is nagyok
unalmas ostoba piszkos az élet
ön meg fog halni én pedig halott vagyok

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.