hirdetés

A hét verse – Yang Lian: A zeneszerző tornya

2017. május 14.

az ítéletnap végül eljut egy sápadt levélhez / a halasztás ideje     éppen elég a feledésre / egy vérvörös madár új hangszínén szavalva / felkelnek a holtak, majd a halállal elvesznek újra – A hét versét, az 1989-es Tiananmen téri vérengzést is megíró Yang Lian kínai szerző művét Nagy Gabriella választotta. 

hirdetés

Yang Lian, berni születésű kínai költő az 1989-es Tiananmen téri események idején épp Aucklandben tartott előadást. A diáktüntetések véres elfojtása miatt társaival Új-Zélandon megemlékezéseket és tüntetéseket szervezett, nyilatkozatokat írt alá, emlékművet állított, Taiwanon politikai tartalmú versei jelentek meg. Mindennek hatására Kínában nemkívánatos személlyé vált, nyomdából éppen kikerülő kötetét bezúzták. Mivel a hatóságok nem hosszabbították meg kínai útlevelét, menekültstátusért kellett folyamodnia Új-Zélandon. Ausztráliában, Németországban, az Egyesült Államokban élt, majd 1993-ban Londonban telepedett le, jelenleg Londonban és Berlinben lakik. Életéről, műveiről és a kínai „homályos költészet”-ről részletesen Salát Gergely számol be a győri Műhely kínai számában

A Tiananmen téren, azaz a Mennyei Béke Terén, a Mao Ce-tung elnök bebalzsamozott holttestét őrző mauzóleum előtt áll az 1958-ban állított gránitoszlop, a Népi Hősök Emlékműve. Itt, a Ti­a­nanmen Ming ko­ri kapubás­tyá­já­nak mellvédjéről kiáltotta ki Mao Ce-tung 1949 októberében a Kínai Népköztársaságot. De másról is nevezetes ez a tér, 1976-ban, az április 5. mozgalom során, melyben pekingiek milliói vettek részt a téren szerveződő, tüntetésekbe és zavargásokba átcsapó, spontán megemlékezésen, sok száz költő ragasztotta ki verseit a falakra az események helyszínei körül. Ehhez, a „pekingi tavaszhoz” köthető az ún. homályos költészet színre lépése is. A Ma folyóirat, melynek szerzői-szerkesztői gárdájához tartozott Yang Lian, 1978-ban indult. Amit azonban senki soha nem felejthet el, nem kezelhet mellékes szempontként, az az, hogy ezen a téren fojtotta vérbe 1989-ben a demokráciáért küzdő, fegyvertelen diákok tüntetését a kínai kommunista hatalom. 

Yang Lian Az elbeszélő költemény című önéletrajzi kötetében írta meg a Tiananmen téri véres eseményeket. 2011-ben háromezer példányát hívták vissza és zúzták be az egyes becslések szerint hozzávetőleg ezer (mások szerint 2-3 ezernyi) áldozatot követelő diáklázadásról szóló rész miatt. Igaz, azóta újra kiadták, és az internetről is szabadon letölthető a teljes kötet, magyarul nyomát nem találtam. Ám Salát Gergely fordításában és bevezető tanulmányával közölt három Yang Lian-verset nemrég a győri Műhely. Egyet megosztok az olvasóval. A különös tördelés az eredetit követi.

A kínai költő 2012-ben Magyarországon is járt, a Haza – Heimat – Home nemzetközi irodalmi fesztiválon vett részt. 

Nagy Gabriella


Yang Lian: A zeneszerző tornya

1.

a fahíd, amerre tart, arra rothadnak a döglött halak
az esőt     az ezüstszín tavak feketére festik

a kő     elmállik, hogy megragadják a gyökerek
gyökerét a repkénnyel húsba döfött gyűlöletnek

eső-hangot kiköpve     a nyár mint penész ette prém
madárcsicsergés esik     éhező csapdájába a fülnek

a hallás     a hajnal hibájává változott
a zenéből kihangzik, mit a toronyba temettek

felszínre lebeg egy őrült átázott feje
összeomlasztva folyton az eget      s a tegnap éjjelt őrjöngve felkavarja

de a tegnap éjjel nem hagyhat el újra     téged
csak egy ember kínjára nyílnak körben a sötét ablakok

2.

az egyetlen háború hang és csend között zajlik
hallod, amint a koporsót a holttest kinyitja és a felszínre mászik

az ítéletnap végül eljut egy sápadt levélhez
a halasztás ideje     éppen elég a feledésre

egy vérvörös madár új hangszínén szavalva
felkelnek a holtak, majd a halállal elvesznek újra

te elveszel     egy kottaoldalon levő életnek
mint aki rombol     tanítnak egy néma összepréselt fogai

írás     a tél áramlatát követik az emberarcú füvek
a test láthatatlanul visszatér

a test     a zeneműben még messzebbre távozott
ahogy a tagadott fény egyik hangjegyről a másikra mozog

3.

az ajtó dörrenve bezárul     a kihallgató haragja változik
az apa halkan magyarázkodik     mintha nem is lenne apa

egy tizenegy éves fül van a toronyban
évei által a falra ragasztva

tovább hallgatózik     hogyan hal meg hang a hangban
mint a csend     felduzzasztott csendből alkot kavicsot

gyermek áll a magas torony csúcsán
a gonoszságot, melyet sötét csillagok nyomtak kis kezébe, lenyeli

a vihar teletöm egy hangtalan gyomrot
ez a júniusi hajnal     visszaránt az őrült tegnap éjjelébe

leírva az utolsó füttyszót
az öregedő bőrű tornyot     ily könnyedén el lehet fújni

Salát Gergely fordítása


(A tér nevének írásában a fordító írásmódját követtük.)

 


hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.