hirdetés

A hét verse – Zilahi Anna: Delta

2018. május 28.

És közben építkezek én is (jobban teszem, ugye), illetve nem, reflektálok a rég folyó építkezésemre, hüllőlétemre, felgyűrt ingujjú kalapálásomra. – A hét versét Seres Lili Hanna választotta.

hirdetés

Az úgy van, legalábbis nálam, hogy léteznek olyan könyvek, filmek, képek, számok, amikre nem elég azt mondani, hogy kedvenc, úgyhogy jobb híján az enyémnek hívom őket. Nincs mit tenni, itt van bent, szóval automatikusan jött ez a szó. Már nagyon, nagyon rég.

Igen, arra akarok kilyukadni, hogy a hét versének választott Zilahi-vers is az enyém. Engem a Delta úgy lakott be, mint én a bálnát, mint a bálna engem – olvassátok (újra) A bálna nem motívumot, és válasszátok ki (újra) a ti verseiteket. Szóval a Delta belakott, egy vízióval, képpel, látom magam előtt, tehát érzem is, nem csak elmélkedek (identitásépítésről, metaforahálózatról, genderről). Hát, gondolom, ezért az enyém.

„nem tudom, // de tanulságnak megmarad, / hogy az épülő ház s a rom / egymáshoz mennyire hasonlít." – zárja Harminc év című versét Szabó Lőrinc. Ez visszhangzik bennem a „Már áll a ház, még áll a ház." csupasz mondata olvasásakor, még ha nem is ugyanaz. Így teszem enyémmé. És közben építkezek én is (jobban teszem, ugye), illetve nem, reflektálok a rég folyó építkezésemre, hüllőlétemre, felgyűrt ingujjú kalapálásomra. Erős vagyok, izzadok a munkától, és tudom, hogy nem vagyok egyedül. A ház, akár a bálna, mindenkinek jár, kérnek, kértek ti is a menedékből – még ha nincs is alap, amire épülhetne.

 

Seres Lili Hanna

 

Zilahi Anna: Delta

Külön bőrönddel érkeznek meg, gyűrött férfiingben,
testvérek között nincsenek nemek.
Megállnak a hézagos móló előtt
példát venni a teknősről. Neki háza van,
de akinek nincs, szerepek mentén vagy azok ellenében,
jobb, ha építkezni kezd.

Gyűrött férfiingben női váll.
Kalapácsot kér, az első lendülettel a folyóba ejti.
Ököllel veri be a szegeket, hat ütésből
már mind a helyén ül. Kész a tetőszerkezet.
Teknős alszik a cölöp tetején,
egy nap kétszer dobban a szíve, ha tél van.
Vonakodva csorog el a hideghez lassuló
víz a cölöp mellett, lomhán túllép hordalékán.

Meddig a folyam, és honnan a tenger, beteljesül inkább
vagy véget ér. Már áll a ház, még áll a ház.
Rendeltetése a szigetelés, minden más –
így az otthon is – lágy csengésű felharmonikus,
a félreértés bíborpalástja. Ha kiolvad, ha megárad, páncélja
mélyén a hüllő önmaga otthona.
A tervrajz, a kalapács és a gyűrött ing mind újraosztható.

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.