Nemes Z. Márió kérdezi Tőled: Van-e visszatérés a hurok belsejébe?

Szijj Ferenc: A hurok belsejébe nemhogy visszatérés van, hanem onnan nem is lehet kijutni. A hurok a hétköznapi őrület, amelyben mindannyian benne vagyunk, ki jobban, ki kevésbé, de inkább mindannyian jobban, vagy még inkább nagyon, csak legfeljebb másképp, esetleg alig észrevehetően (de adott esetben akkor is nagyon). A látszat mögött rejtett valóság van, amelynek nincs logikája, nincsenek törvényei, vagy ha egyenként kinél-kinél vannak is, összességében maga a káosz. Ez a káosz tartja össze a világot. Jó, ez így túlzás, mert a hétköznap is összetartja, meg talán egyebek is, de ennek a kaotikus rejtett valóságnak, a rejtett őrületnek van a legnagyobb összetartó ereje, gravitációja, kölcsönhatása.

„Szijj a mondat válságára hívja fel a figyelmet.”, írja Szegő János a Kenyércédulákról szóló kritikájában, amit kiegészíthetnénk azzal a parafrázissal is, hogy nem találunk mondatokat. Valóban erről volna szó?

Sz. F.: A mondat nincs válságban, él és virul. A költészet viszont mintha válságban lenne még mindig, hasonlóan az utóbbi háromezer évhez. Ennek egyik csalhatatlan jele, hogy igazából minden költő folytathatatlan. A másik, hogy egy adott pillanatban teljesen mást tudnak gondolni különböző emberek arról, hogy mi a költészet. Ráadásul ez a válság még mélyül is, folyamatosan, szintén már elég régóta: a költészet befogadása egyre individuálisabb tevékenység.

A költészetedet már az első pillanattól kezdve jellemezte egyfajta, a nyelvvel szembeni bizalmatlanság. Ha Te is így látod, miként gondolható ennek természetrajza?

Sz. F.: Mivel a látszat mögött rejtett, őrületes valóság van, de nyelv csak egy van, abban természetesen nem lehet megbízni, ugyanakkor a látszat mögé is csak a nyelvvel léphetünk vagy láthatunk be, tehát használnunk kell, meg kell bíznunk benne. Mást kell mondanunk, mint amit mondunk, mint ahogy mindig is mást mondunk, a hétköznapi és az irodalmi nyelvhasználat egy tőről fakad. De persze nincs egyértelmű megfelelés az úgynevezett irodalmi nyelv és a mögöttes valóság között, jelentések elrejtésével és megfejtésével próbálkozunk, játszunk, dolgozunk.

Mesekönyv-írás közben mennyiben kísértenek, ha egyáltalán, hasonló problémák?

Sz. F.: A meseírásban természetesen szintén jelentkeznek a fenti problémák (hurok- és nyelvprobléma), csak finomabban, játékosabban vannak megoldva. Egy gyereket mégsem konfrontálhatunk egy az egyben a káosszal és őrülettel, bár gyanítom, elég sok mindent sejtenek.
Láng Zsolttól kérdezem, hogy vége van-e a történelemnek vagy még el se kezdődött?

Jánossy Lajos