A jó meglepetés sokkal érdekesebb
Válaszol: Dányi Dániel
A litera két fiatal műfordító kezdeményezésére sorozatot indít: műfordítókat kérdezünk arról, hogyan látják saját szakmájuk, tágabb értelemben pedig a könyvkiadás egészének helyzetét. Minden fordítótól kértünk önéletrajzot, az eddigi fordításairól vagy ezek válogatásáról készített listát és egy szemelvényt is abból a műből, amin éppen dolgozik.
Dányi Dániel válaszait közöljük.
Dányi Dániel válaszait közöljük.
- 2008. április 2.
Min dolgozol épp? Érnek meglepetések?
Amin most dolgozom, az éppen műszaki szöveg, ilyen fizetős házifeladat. Amikor azon dolgozom, amin csak akarok, hát, akkor írok, mostanában főleg saját verses blogot (angolul), meg fordítok kortárs íreket és egyéb anglofonokat. De olvasni is szeretek, az is fontos része a munkámnak, szerintem, és akkor már a meglepetések is ugyanígy, szükségem van rájuk. (Meg nekik is rám.) A rossz meglepetés például, amikor megint nem tudom rászánni magam... ez talán nem valami szakmai, de sajnos van. A jó meglepetés sokkal érdekesebb, például rájönni valami "lefordíthatatlan szójáték" megoldására, vagy használható szövegtörmeléket guberálni a hulladéknak vélhető dolgokból, vagy kideríteni egy bevett közhelyről, hogy színtiszta marhaság, na ilyenkor érzem, hogy nem csak a fordítógéptől elhappolt munka ez az egész.
Meglepő még az is, amikor mások ugyanazt a szöveget másképp, más hangsúlyokkal, felhangokkal értik, ez nem is tudom, jó-e vagy rossz, többnyire mégis örülök ezeknek.
Kik azok, akiket fordítani szeretnél, és miért? Milyen fordítói kihívások érdekelnek elsősorban?
Szeretem az olyan költők verseit fordítani, akiknek ismerem a hangját, ismerem személyesen, találkoztunk, beszélgettünk. Van köztünk "valami", egy kapocs, ez nagyon fontos nekem. Tehát szeretnék rokonszenves költőkkel, írókkal barátkozni, beszélgetni, dolgozni, és ennek folyományaként lefordítani a cuccaikat. Nem éppen kihíváskereső stratégia, talán kényelmesnek tűnik, de gyakran ilyen-olyan okoknál fogva ezt is lehetetlen jól összehozni. Személyesség nélkül pedig nagyon nehéz minőségi munkát végeznem, úgyhogy engem főleg ez érdekel.
Melyik nyelv(ek)ben érzed otthon magad? Mit jelent számodra nyelvek közt lenni?
Magyar, angol. Más már nem akart beférni.
Nyelvek között valahogy úgy vagyok, hogy ezek a különböző beszédhangjaim. Nem is olyan egyszerű ez, hogy egy nyelv, az egy beszédhang, inkább valami belső verbális állatkertre gondolok, vagyis játszótérre, a lényeg a móka és kacagás, viszont szart is kell pucolni, pont mint az életben. Életben lenni, ezt jelenti nyelvek között lenni.
Hogyan választottad a nyelvet/Hogyan választott a nyelv? Mi az, amit csak egyik vagy másik nyelven lehet megírni/ mi az, amit egyik vagy másik nyelven nem lehet megírni?
Mármint a másik nyelvet, azt kényszerből, mert muszáj volt, persze nagyon jó volt az a muszáj. Angolul jártam általános iskolába, aztán korrepetálásokra jártam az anyábbik nyelven, letenni a kötelező különbözeti vizsgákat, hát nem mondanám, hogy ezt a részét választottam volna. Viszont olvastam elsős koromtól mindkét nyelven, szívesen és sokat, azt már nagyon is választottam.
Ha írok valamit, mondjuk egy verset, az az egyik nyelven lesz, és nem a másikon, punktum. Mondjuk, egy prózaibb dolog, naplóbejegyzésnek álcázott levél például, az lehet ezen is, azon is. De a vers, az kötődik a nyelvéhez, kénytelen is, szóval amit angolul megírtam versben, azt nem is akaródzna magyarra fordítanom, különben miért pont angolul írtam meg? Szerelmes verset szinte csak magyarul írok. Miért is kéne megírni a másik nyelven azt a szerelmet, ami az egyik nyelven "történik"? Bravúrból lehet ilyet, de amit csinálok, abban nem annyira lényeges a bravúr. Adja magát a nyelv, nem kell rajta gondolkozni, hogy most melyik hangomon szólaljon meg ez vagy az a dolog.
Mitől rossz egy fordítás? Mitől jó?
Amit jobban is meg tudok csinálni, az nem annyira jó, mint lehetne. Amúgy nem akarok előírni senkinek jót, rosszat, sok megoldás lehetséges, én igyekszem azt kiválasztani, ami nekem tetszik. Annyi jót és vacakot írnak minden nyelven eredetiben, és olyan sokféle fordítása lehet minden műnek, aztán azokat is megint lehet jól megbírálni. Objektív szempont alighanem jóval több van, mint szeretném. Nekem elég, ha nagyjából tudom, mire figyelek oda, és ehhez képest a legjobbat hozom ki a magam szövegverziójából. Ugyanezt másoktól is "elvárom", független attól, hogy mik a szempontjai.
Hogyan látod a magyar fordításirodalmat, a magyar fordításkultúrát? Mi az, aminek fordítóként a mások munkájában örülni tudsz; mi az, ami zavar, dühít?
Hatalmas a felhoztal. Vajon arányos-e a ráfordított olvasói idővel? Vicces, hogy olyan pici a magyar nyelvű közönség. Úgy értem, ha jól emlékszem, nem olvasunk csodálatosan sokkalta többet, mint egy német, vagy egy francia, aztán tessék, mégis csak özönlik a világirodalom, hosszú tömött sorokban. Ez tök jó, mégiscsak van bőven mit tanulni más nyelvek íróitól. Örülök, hogy sokan dolgozunk egy nyelv tornáztatásán, pláne ha a közös sajátunkról van itt szó. Soha nem elég, ami időt erre fordíthatunk.
Zavar, dühít hogy sokan nem tekintik igazi munkának a szépirodalmat, mintha annyival fontosabb lenne a piacelemzés vagy a formatervezés. Nyers leszek, nem véletlen: kurvára felbasz az a lenéző félmosoly, hogy "te kis balek, molyolj csak a szövegeiddel, persze kocsid az nincsen," meg hogy hiába is magyaráznám, hogy nem érdekel a kocsi meg a házimozi. Szerencsémre jobb dolgom is van, mint ilyeneken idegeskedni.
*****
Dányi Dániel (1980 -) angol és magyar nyelven író és fordító budapesti költő-műfordító. Gimnáziumban kezdett angolt (mű-)fordítani. Saját angol verseket nagyjából azóta ír, ezek 2004-től kezdve a magyarországi Pilvax Magazine online, majd nyomtatott kiadása mellett a The Shop írországi folyóiratban, illetve saját blogon, a poetsnews.blogspot.com-on jelentek, jelennek meg. 2008-ban „The Future Museum” címmel Nemes János zenésszel saját angol nyelvű verses előadással lépnek föl, többek között az Europoetica fesztiválon a Ráday utcában.
Publikációk:
- Szombat újság, 1999, magyar versek
- „Kristálykert / Crystal Garden” kétnyelvű kanadai versantológia, 2001 versfordítások
- Mezei András: „Holocaust, Remember!” 2004 versfordítások angol nyelvre
- Kilincs folyóirat 2006-2007 / 1., 2.-3., 4. vers- és egyéb fordítások
- Cartaphilus kiadó, fordítások 2006-2007: „Álmodban ártatlan” (Tom Waits antológia), Tom Wolfe „Savpróba” (regény), „Jaco Pastorius” (életrajz)
- Pilvax folyóirat II./2. 2007 február: angol nyelvű versek
- Helikon folyóirat, 2008 január: Neil McCarthy versfordítások
- The Shop magazine, Írország, 2008 tavaszi szám: angol nyelvű vers
Kalligram folyóirat, 2008 nyár: Per Svenson versfordítás
*****
William Seaton: Hideg víz
Thálész réges-rég úgy tartotta, hogy a föld vízen úszik, és látszólag mind szó szerint, mind alaptételként vallotta ezt a képzetét, bár állította azt is, hogy minden dolog istenekkel teli. A víz e különös érdeme nagyon is emberi meglátáson nyugszik, hiszen az óceánnak köszönhetjük életünket, és naponta kell hordoznunk saját kis véróceánunkat, fenntartanunk a nedveket, a szomjuság pedig kifinomult módozata a vágynak. Ám a reggelente ébresztő szomjúságunk a víznek nagy élvezetet kölcsönöz, így akik hallották Pindarosztól az énekét, hogy a víz minden dolog közül a legjobb, csak viszonthallották azt, ami addig is magától értetődött.
Gyakran képzeltem el, ahogy nagyobb zsákmányra vetem ki a hálóm, a holdra akár, de végül nem leltem mást, csak vizet, ami egyszersmind finomabb és csekélyebb dolog. A vén Lau Dz emlékeztet minket, hogy bár a víznél semmi sem gyöngébb, mégis feltartóztathatatlanul utat talál magának, és láthattuk mindannyian a Grand Canyon-t, és küzdhettünk a beázó plafonnal, és érezhettük, ahogy feszül a hólyagunk.
Bár a víz ránézésre átlátszó, egyszerű és olyan közérthető, hogy ismerik a vegyi képletét még a gyerekek is, közelebbi vizsgálatra kiderül, hogy megállás nélkül beszél, számos élet nyomát elárulja a jelenből, múltból, a távollátóknak pedig a jövőből is.
Odakint hideg van: éjjel a mezőn, az óceánban, galaxisok között. Ahogy a gallyból és kavicsból bonyolult gátakat szerkesztő kisgyerek hátul a kertemben, néhol eltereltem a víz folyását, és ha figyelsz, hallhatod, ahogy néha egy-egy csobbanás mintha a nevem mondaná.
ford. Dányi Dániel, 2007. Bp.
Hozzászólás