Mindennek ellenére, mikor megérkezik, kettéválik a hallgatóság, akár a Vörös tenger, és e közben arra is van ereje, hogy erőteljes tapssal köszöntse az írót, aki még út közben megköszöni a nagy érdeklődést (fordításra, néhány kivételtől eltekintve - mint jó magam, alig van szükség a teremben ülők számára).

A beszélgetést M. Nagy Miklós igyekszik moderálni, meg is jegyzi: Viktor Jerofejevet nem lehet irányítani, és valóban: a kérdések nem szabnak neki irányt, arról beszél, amiről akar, Goretity Józsefnek is csak a fordítás marad. Mindemellett a szerző nyitott, szellemes ember benyomását kelti, érzékelhetően a magyar olvasóközönség szívének elnyerése a célja, de mi más lenne új könyvének bemutatóján a magyar könyvfesztiválon. Rögtön kiemelte, milyen fontos szerepet játszik könyvében Magyarország, az 56-os események. Ekkor a párizsi orosz nagykövetséget pirosra festett tojásokkal dobálták meg a magyar emigránsok, s a kis Viktor úgy döntött nem indián, hanem félelmetes magyar lesz.

A könyvben a sztálini Szovjetunió, a legfelsőbb vezetés intim tényei tükröződnek szimbolice és szövődnek egymásba a szerző, de méginkább apja életének megánszférájával. Jerofejev apja funkcionárius, 1941-55 között Sztálin hivatalos francia tolmácsa, aki egész életében emelkedett a nomenklatúra létráján, a rendszer kitűnően működő fogaskereke volt.

A cím, ahogy M. Nagy Miklós is megállapította, különösen erős, kihívó. Három okból adta ezt a címet Jerofejev. Egyrészt azért, mert ez volt a gyermekkori felfogása, bár azért a télapót jobban szerette, hiszen több ajándékot kapott tőle. Másrészt véleménye szerint, minden család úgy működik, mint a kommunizmus: az ő apja is ingyenes orvosi ellátást, oktatást biztosított, ha meg akarta büntetni, akkor pedig a sarokba állította. Ekkor persze az apa a rossz Sztálin, de Jerofejev apja alapvetően jó volt. Végül azért, mert szeretné megérni azt a napot, amikor Oroszországban ez a cím provokatívvá válik, de most, a II. világháború győzelmes lezárulásának 60. évfordulóján az orosz emberek számára Sztálin jó.

A program végeztével felajánlja a résztvevőknek a dedikálást, melyre égtelen tülekedés kerekedik. Egy izgatott hang letámadja tülekedő társát: Hol vette az orosz kiadást? Moszkvában, természetesen! – hangzik a felelet, türelmetlen magától értetődőséggel.

Nagy szörfös Jerofejev (konkrétan persze nem tudom állt –e már deszkán), okosan figyel, határozottan irányít. A koncentrált figyelem, és a finom mozdulatok mutatják, hogy populizmusa tudatos. A „kis magyar pornográfia” és a „nagy orosz porno” (a két kifejezés párba állítása tőle ered, The soft and the hard  c. írásában) különbségeiből adódóan az utóbbi nagyobb hullámokat kavar, így mutatósabban meglovagolható.

V. Jerofejev: A jó Sztálin c. művéből, valamint az Orosz széplány c. regényéből készült darabból (Moszkvai szépség címmel a József Attila színházban tekinthető meg) Bánfalvi Ágnes színművész adott elő részleteket.