hirdetés

A jól hordott antidivat - Lanckor Gábor García Lorcáról

2014. augusztus 29.

A magyar Lorca-kultusz mint félreértés persze így visszatekintve vaskosnak tűnik, de mi itt minimum Márai óta jól tudjuk, hogy minden vaskos siker alapja csakis egy vaskos félreértés lehet. - Írók írókról című sorozatunk legújabb részében Lanczkor Gábort kérdeztük Federico García Lorcáról.

hirdetés

Krusovszky Dénes: Úgy veszem észre, hogy García Lorca, aki a század második felének (vagy egyszerűbben: a szocializmusnak) a sztárköltője (sztármártírja?) volt, mintha kiveszett volna a köztudatból. Te hogy látod? A népiesek által felemelt és köztudatba hozott költő a népiesek után érdektelenné vált?

Lanczkor Gábor: Kiveszett, persze. A költészet, a világirodalom, a világirodalmi költészet egésze kiveszett az úgynevezett köztudatból. Az, hogy életerős, fess mérnökemberek pár pohár bor után botcsinálta Latinovitsként Lorcát, Nagy Lászlót, József Attilát szavalnak kívülről (családi emlék), ma már inkább a mesék bizonytalan tartományába látszik tartozni. De hogy García Lorca pusztán a szocializmusnak vagy a népieseknek lett volna a sztármártírja, ez így egyrészt durva, hiszen Federicót mégiscsak a rohadék fasiszták ölték meg, másrészt nem is teljesen igaz; tudható, hogy Radnótit is élénken foglalkoztatta a figura és költészete, amint az az Első eclogából is kiolvasható. A magyar Lorca-kultusz mint félreértés persze így visszatekintve vaskosnak tűnik, de mi itt minimum Márai óta jól tudjuk, hogy minden vaskos siker alapja csakis egy vaskos félreértés lehet. Előre bocsátom, hogy nem voltam spanyol szakos, és bár eredetiben olvastam/olvasok Lorca-verseket, az első alkalmakkor a szótár (és a meglévő magyar fordítások) segítségére szorultam. De hogy a csattogós felező nyolcasokban fordított, sokszor elég béna végigrímmel megerőszakolt Nagy László-i Cigányrománcok darabjai ma mennyiben élvezhető magyar versek (meglátásom szerint csak kisebb részben), az számomra majdhogynem mellékesnek tűnik például ahhoz képest, hogy a pár évvel korábbi kötetet, a Poema del cante jondót Andalúz dalok címmel magyarították, az egyes verseket itt-ott kimondottan remekül. Az, hogy a cante jondónak a flamencóhoz van köze (egy éneklési technikát jelöl, Lorca esszéje e tárgyban magyarul is megvan), szerintem radikálisan más olvasatot ad ennek a mai szemmel is őrületesen menő verseskötetnek, mint amit annak idején a magyar kiadás szerkesztői szántak neki. Versek mély hangra, vagy Dalok, ilyesmi, bár ez magyarul meg Babitsos, mindegy. Mindenesetre ma már pár klikkeléssel letölthetők a cante jondót megrázóan gyakorló Camaron de la Isla vagy mások felvételei. A népiességgel legalábbis részben csereszabatos flamenco mellett a másik erős vonal García Lorcánál a szürrealizmus, az avantgárd képalkotási módozatok. Márpedig az avantgárd/neoavantgárd recepciójában és főként kanonizációjában mi elég gyengén állunk a saját irodalmunkat illetően is, és nem pusztán a rendszerváltás előtti művészeti hivatalnokok agresszív rigiditása, hanem a rendszerváltás után mainstreammé lett Újholdas esztétika nem kevésbé merev volta miatt szintúgy.

KD: Azért is érdekes mindez, mert García Lorca lényegében az egyetlen spanyol költő a huszadik századból, akinek itthon ismert a neve. Túl messze lenne az Ibériai-félsziget?

Messziről jön és messzire vezet ez a kérdés, de az azért tény, hogy nagyjából húsz éve tetszhalott állapotban van Magyarországon a világirodalomnak nevezett ködös gomolygás kortárs költészeti vonulatának reprezentálása. Hogy a Lyra Mundi, a bikás sorozat és mindenféle véletlen kötetek korábban milyen értékeket hoztak el nekünk, cserébe milyen értékeket nem, és hogy mindez mennyiben történt ideológiai alapon, mennyiben lehetett helye lobbinak, alkuknak és megalkuvásnak, az egy másik kérdés, ami sokkal inkább egy nagydoktori disszertáció keretei közé kívánkozik, mint ebbe a csevegős rovatba. Elég csak Ezra Pound rettentően megkésett magyar kiadására gondolni (ideológiai alapon). Pound szerintem a huszadik század öt legnagyobb költője között van. Nekem García Lorca is benn van az ötben. Hogy ki a másik három, azt most ne kérdezzétek.

KD: És mi az, ami miatt te foglalkoztál vele? Melyik García Lorca keltette fel az érdeklődésedet, a balladisztikus, a szerelmi lírát író, a népies, a szürrealista, a homoszexuális, a cigány versek szerzője?

A két kedvenc kötetem tőle a fentebb már említett cante jondo mellett A sötét szerelem szonettjei és a Tamarit-kertként fordított Diván del Tamarit. Pár éve készítettem egy szűk kötetnyi Lorca-átiratot, amik legnagyobbrészt ezen két kötet darabjai alapján készültek. Ezek a szövegeim csak folyóiratokban jelentek meg, a könyvbeli publikálásukra nem volt alkalom, valahogy mindig másban voltam, aztán az idén publikált regényembe, a Folyamistenbe mások mellett beletettem két Lorca-verset, és mert működni látszik ez a versekkel megtűzdelt prózaszerkezet, az új regényben, amit most nyár elején kezdtem el írni, már pusztán ezek a García Lorca-átiratok szerepelnének poétikus tartóívekként a terv szerint. A sötét szerelem szonettjei, a homoerotikus versek magyarul külön kötetben is megjelentek egy illusztrált kötetkében, egész jó fordításban, bár egy ilyen erősen vizuális hangütésű szöveg illusztrációit eleve lehetetlen dolog jól megoldani, itt sem sikerült, de hát nyilván kellett a minimális ívszám. A Tamaritban a címek szerint gázelek vannak és kaszidák, ezek perzsa-arab eredetű versformák, végigrímekkel, de Lorca mindvégig meglehetős distanciával, valamiféle avantgárd ízű távolságtartással kezeli a formát.

Egy kiemelkedő szerző egyben a korban "index" is. Lorca Dali és Buñuel barátja, a falangista csapatok áldozata. Hogyan olvasható historikus nézőpontból? Eredhetünk-e a kor nyomaiba?

Hú, figyelj, nem voltam spanyol szakos, ezt már mondtam, de valóban nincsen fogalmam a spanyol nyelvű Lorca-kutatások csapásirányairól sem a szövegelemzéseket, sem a történeti kontextualizálást illetően. És hogy a mai, minden fronton szélsőségesen anti-intellektuális Magyarországon mit lehetne kezdeni egy Lorca-szerű baloldali ikonnal, na, most majdnem hangosan fölnevettem.

S végül: ha valaki, ifjabb költő hozzád fordulna és megkérdezné: miért olvasson Lorca-t, mit mondanál?

Végső soron azért és nem másért, mert nagy költő, igen nagy költő, és szerintem ez még a fordítások java részén is átüt. Lenyűgözően vizuális költő. És végül, még egyszer: egyáltalán nincs ma divatban nálunk. A jól hordott antidivat pedig maga a megtestesült coolság.

 

 

Jánossy Lajos

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.