hirdetés

A keleti végek dicsérete

Irodalmi humorfesztivál Békéscsabán és Gyulán (2003. július 31.)

Egész úton hazafelé azon gondolkodám, miként fogom összefoglalni és feldolgozni... Hátizsákomban gyulai kolbász, kezemben jegyzetfüzet, fejemben Podmaniczky Szilárd indirekt intelmének emléke: ne vegyük szó szerint a környezetünkből felénk áradó nyelvi közléseket és utasításokat, ám merjünk bátran szembenézni a modern technika vívmányai által elénk állított kihívásokkal.
     
hirdetés

A Gyulai Várszínház jubileumi, negyvenedik évadjában rendezett Irodalmi humorfesztivál végső csattanója ugyanis az volt, hogy a hős új típusú üvegvisszaváltó berendezéssel szembetalálván magát, híven követi a gépen olvasható feliratot, mely a vásárlót arra kéri, hogy "az üveget a szerkezetbe a fenekével helyezze be". Az est szerkesztője, Elek Tibor jó érzékkel zárta a felolvasások sorát Podmaniczky Szilárd írásával, mert a várszínház nézőterét megtöltő közönség jókedve a viszontagságos üvegvisszaváltás érzékletes bemutatását követően már nem lett volna tovább fokozható - az előzőleg tizenegy író előadásában elhangzott szövegek viszont kiválóan előkészítették a terepet, és kellőképpen bemelegítették a nevetőizmokat is e végső megpróbáltatás előtt.
     A két részből álló felolvasóest bizonyítékul szolgált a tizenkettő és az egytucat azonosságát tagadó szólás kétségtelen igazságtartalmára éppúgy, mint az estet megelőzően Békéscsabán tartott A humor szerepe a magyar irodalomban című tudományos konferencia egy-egy előadásának megalapozott voltára. Az összekötő kapocs, Tarján Tamás a konferencián a XX. század második felének paródiairodalmáról tartott előadást, este pedig műsorvezetőként szembesülhetett azzal, hogy a kifejezetten erre az alkalomra született szövegek némelyike milyen pontosan beilleszthető a számára tudományos alapossággal előre kijelölt helyre - mint például a Hazai Attiláé, akinek megszólalásmódját a fiatal magyar irodalom humoráról szólva Németh Zoltán a "naivitáselv" nevű kategóriába sorolta, fő attribútumokként azon belül is a "nonszensz" és a "bugyutaság" szavakat emelve ki. És valóban: hogyan is jellemezhetnénk másként, ha az ifjú pár férfitagjának a nászút előtt a repülőtéren teknősbéka esik a fejére, miáltal feledvén csapot-papot-Elixír magazint, taxival kedvenc kocsmájába, baráti sörözésre rohan? A vége persze happy end, a sörcsapról eszébe jut, mi mindent felejtett, marad viszont a teknősbékás családi szállóige a hosszú házasság titka. Németh Zoltán rendszerébe, amelyben a naivitáselv, az agresszív irónia, az önirónia, a humoros jelentésképzés és az abszurd szerepelt a posztironikus fiatal irodalom öt lehetséges írói pozíciójaként, végül is az est minden felolvasott írása "belefért" volna, az előadó azonban a "fiatal irodalom" korhatárát valamilyen okból az 1967-es születésnél húzta meg, ami bizony élénk vitát váltott ki a konferencia résztvevői között.
     A meglepően nagyszámú hallgatóság minden tagja egyetértett valószínűleg azonban abban, hogy ha az uborka- és dinnyeszezon kellős közepén irodalmi konferenciát rendez valaki, akkor ahhoz nem nagyon lehet jobb témát választani, mint a humort. Talán nem véletlenül rejtőzik a Bárka című folyóirat szerkesztősége a szervezőtárs Békés Megyei Könyvtár egyik szobájában a MÓDSZERTAN felirat mögött: az álnév jogosságát a témaválasztáson kívül a konferencia anyagának összeállítása, valamint a helyszín - JÁTSZÓTEREM (!) - kiválasztása is igazolta, ahol a háttérben szárnyavesztett világoskék pegazus mélázott az idők folyásán.
     Az elhangzott hét előadás során ugyanis átfogó képet kaphattunk a magyar irodalmi humorról a kezdetektől napjainkig.
     Kőszeghy Péter a régi magyar irodalom humoráról beszélt a tőle megszokott pontossággal és eleganciával "Láss agebet zöld ágon" címmel - diszkréten, ám sokatmondóan tisztázva az elsődleges kontextus ismeretének hiányából adódó félreértéseket a korabeli "virágnyelvet" illetően. Szilágyi Márton Csokonairól és Arany Jánosról, mint alkalmi mulattatókról értekezett "Alkalmatosságra írt versek, avagy vidám férfikompániák humora" című előadásában, bőségesen illusztrálva a mélyértelmű közlendőket, amikor például a disznónak és gazdájának hasonlatosságáról szóló aranyi eposzt idézte - a közönség nagy örömére. Fábri Anna a politikai humort és szatírát vette alaposan szemügyre Jókai és Mikszáth műveiben, utalva az akkori kortesbeszédek gúnyrajzainak nem szűnő aktualitására. Balogh Tamás "Tréfa a humorban" címmel Karinthy Frigyes viszonyát vizsgálta a humorista léthez, aki azzal állandó hadilábon állva, egyfelől rémálomként, másfelől felszabadító erőként élte meg saját "humorista" voltát. Sántha Attila "Fejen állva, srégen balra le" című előadásában Rejtő Jenő világparódiájáról szólva arra vezette rá közönségét, hogy Rejtő nem is rejt, hanem feltár: a világ rejtett oldalát mutatja meg, amikor a betolakodó szemszögén keresztül értékeli az al- és felvilágot. Tarján Tamás, aki, mint tudjuk, gyakorlati tapasztalatokkal is rendelkezik az irodalmi paródiák mibenlétéről, felhívta a figyelmet arra a tendenciára, hogy napjainkban egyre több a parodisztikus, de önálló értékrendet hordozó alkotás (mint amilyen például a Szittya Szótyár vagy A test angyala) - a jelenség egyik okát abban határozva meg, hogy Örkény egypercesei óta egyre nagyobb teret kap a humoros én integrálása az írószemélyiségbe. A konferencia Németh Zoltán már említett "Humor a fiatal magyar irodalomban" című előadásával zárult.
     Délutánra szerencsére a felhőkkel együtt eloszlottak a kételyek is: a felolvasóest vajon a vár szabadtéri színpadán lesz-e, vagy - a két évvel ezelőtti esethez hasonlóan - a művelődési házban kell megtartani "rossz idő esetén". 
     Így esett, hogy mégsem esett, és az első körben színpadra került Temesi Ferenc, Grendel Lajos, Parti Nagy Lajos, Hizsnyai Zoltán, Garaczi László és Cserna-Szabó András teltház előtt, jóindulatú és izgatott várakozás közepette kezdhetett bele a közönség szórakoztatásába, amit a második részben Hazai Attila, Grecsó Krisztián, Buda Ferenc, Varró Dániel, Kiss László és Podmaniczky Szilárd fokozott tovább - Tarján Tamás kommentárjaival és Binder Károly zongorajátékával kísérve. 
     A zenei aláfestés kezdetben ugyan kissé ellentmondani látszott a humorfesztivál-jellegnek, ám a helyzet addig-addig javult, míg Varró Dani bocibocitarka-átiratai Bindert - végre! - annyira megihlették, hogy képes volt teljesen elmozdulni a lírai önkifejezés felől a zenei humor irányába. Panaszra tehát semmi ok. Miután az első részben elhangzott Temesi Rózsa Sándor-interjúja, Grendel újabb New Hont-története, Parti Nagy Lajos barguzini Petőfije, Hizsnyai Zoltán születésnapi Parti Nagy-paródiája - egy befejezetlen szonettkoszorú -, Garaczi beszámolója az Amerikából hazatérő professzorról, aki Miskolcon reméli megtalálni az interneten megalapozott románc csúcspontját, valamint Cserna-Szabó története a gaz cselszövény miatt pórul járt késdobálóról, a szünetben szemügyre vehettük a vár melletti, Rondella nevű helyet, ahonnan majd az est után nem tudunk és jó ideig nem is akarunk elszabadulni. 
     A második részt Hazai teknősbéka-meséje indította, majd Buda Ferenc limerickeket énekelt és fütyült, Grecsó Krisztián viszont valami nagyon vicces falusi történetet adott elő összetéveszthetetlen stílusában, ami még egy kóbor denevért is elismerő szárnyalásra ösztönzött az író (és Bárka-szerk.) körül. Ezután az is kiderült, hogyan írta volna meg például Pilinszky, Tóth Árpád, esetleg Térey János a magyar tarka fületlen-farkatlan kicsinyének jól ismert esetét, Kiss Lászlótól pedig megtudhattuk, miképpen birkóznak meg bizonyos helyi mobiltelefon-bajnokok azzal az információval, hogy Yoko Onót le akarja igazolni a Real Madrid.
     Ezt követte a fenekes üvegvisszaváltás esete, és vége! Szerencsére nem örökre, mert a Bárka ősszel közli az írásokat és a konferencia anyagát is.
     A jól szervezett programon túl is érhetik ám az embert kellemes meglepetések a keleti végeken. Békéscsaba például olyannyira az európai kultúra szerves része, hogy a pincér automatikusan vizet hoz ki a kávé mellé. A kiváló fürdőjéről híres Gyula pedig méltán híres kiváló fürdőjéről, de nem csak azt érdemes kipróbálni, hanem számos kellemes - szabadtéri és vízparti - helyszínét is a nappali és az éjszakai életnek, amelybe egy átlagos szerda estén olyannyira sikerült belemerülnöm kellő helyismerettel rendelkező idegenvezetőm jóvoltából (köszönet érte Kiss Ottónak, meg a kölcsön-fényképezőgépért is), hogy majdnem lekéstem a csütörtök délelőtti konferenciát, pedig, mint már - remélem - kiderült, kár lett volna...
     Az irodalmi humor után, másnap következett a képzőművészeti. Öt éve rendezik meg a Körös-parton a Gyulai és a Sarkadi Alkotókör találkozóját, melyekhez most a Vésztői Alkotókör is csatlakozott. Így jött össze végre a többnyire műkedvelőkből álló GYAK, SAK és VAK, hogy találkozzon a határmezsgyén egy vidám, alapvetően önironikus hangvételű szabadtéri kiállításon, amelynek idén fő motívuma a sodrás, címe Sodrásban volt, helyszíne pedig a Fekete-Körös gyulai hídfője alatti ártér, ahol zsíros kenyerek, főtt kukoricák, dinnyék és sörök társaságában mindenki bemutatja saját, ez alkalomra készült művét, a közönség pedig szavaz - mégpedig úgy, hogy az adott mű mellé áll, a szó szoros értelmében. Kiállításmegnyitókon edzett szemem azonnal felismerte a legzseniálisabb művet, amelyben a háziasszonyi kreativitás egyesítette a nyelvi leleményt az interakció lehetőségével: a sodrófát, amelyre tükörírással a "SODRÁS" szó volt kifaragva, hozzá pedig gondosan kiporciózott, kinyújtásra váró tésztalepények! Nem tehettem mást, erre szavaztam, büszkén álldogálva egyedül a mű alkotója mellett, miközben valami látványos performansz elvitte a vándorkupát az apró finomságokra kevésbé fogékony tömegek jó(?)voltából.
     Ismét örülhettem tehát, hogy nem jutottam még el a világ dolgai iránti érdeklődésnek abba a sajátos periódusába, amikor az ember - mint egyszeri véletlen vonat-útitársam - csak olyan könyveket olvas, amelyeket már olvasott, és csak olyan helyekre utazik, ahol már járt. Mert így eljutottam végre Gyulára, bár előtte - a biztonság kedvéért, amúgy meg stílszerűen - belenéztem a Békés Megyei Hírlap horoszkópjába, onlájn: "olyan helyre invitálják, ahol biztosan jól érezné magát. Vegyen erőt passzivitásán, és kerekedjék föl. Nem bánja meg." Hiába nem hiszek benne, ha egyszer így lett!
     Az ajándékba kapott kolbász fogyásával egyenes arányban halad tovább a gyulai és csabai élmények feldolgozásának folyamata, amely az utolsó falat szertartásos lenyelésével minden bizonnyal le is zárul majd. (Csak az a vég! Csak azt tudnám felenni!)
     Még szerencse, hogy legközelebb sajnos csak két év múlva lesz újra irodalmi humorfesztivál Gyulán.
     
     

Sarankó Márta

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.